Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz belashx #120877 üzenetére

    A hangoláshoz: van
    1. az eredetire (forrásra) törekvô reprodukció
    2. és minden más, including "hangolás".

    A hifi közösségekben rendre azt figyelem meg, hogy az "audiofil" és a " high-end" fogalma kinél az 1-es, kinél a 2-es pontot jelenti.

    Én néha csodálkozom, hogy a 2-es "hívei" ugyanúgy a minôség hívei, miközben a reprodukáló láncuk így vagy úgy, de sokkal kevésbé hû a forráshoz, mint az 1-es pontbelieké.

    Tehát kilyukadunk oda, hogy ki mit ért minôség alatt.

    Számomra ez a felismerés volt a második legmegdöbbentôbb a hifiben, hogy egy zenét reprodukáló eszközkupacban ez egyáltalán kérdés, és a hangolás, mint olyan, helyet kap egyáltalán.

    De ha az ultimátum végcélt nézzük: a zene élvezet. És ha az élvezet célja nem a tökéletes reprodukciója az egyszer valamikor élôben játszottnak, csak egy mérföldköve annak...

    ... akkor beleférhet az is, hogy színezzük, "hangoljuk", még tudva is, hogy ez nem lesz annyira forrás-identikus, cserébe sokkal kellemesebb (szubjektíven a fülnek). És itt megjelenik az élvezeti faktor, az alacsony THD stb. rovására.

    Ki natúrban issza a kávét, ki tejjel, ki cukorral, ki nélküle. Jöhet nekem a barista haver, hogy ezt hogy kell inni, ha az én preferenciám más, azaz az elôttem levô csésze kávét "hangolom" pici mézzel és Maresi-vel, akkor az úgy lesz a legnagyobb élvezeti értékû számomra.

    Ezzel persze nem azt mondom, hogy kezdem megérteni Long vudujait, de azt el tudom képzelni, hogy az élvezet - mint agyban megjelenô fogalom, érzet - pszichésen is képes nôni azáltal, ha mondjuk a két monoblokkomon ott csücsül 1-1 Entreq patkány, csakúgy, ahogy az íróasztalom akkor a "leghifibb" nekem, ha a nagyi fotója ott áll a sarokban rajta.

    Én egy ideje engedek teret a szubjektivitásomnak, de csak finoman, mert pszichésen szarul érzem magam, ha egy "erôsebben" torzított valamit fogyasztok egy Hypex-hez képest, de az például kifejezetten csigázott és elvitt a soft-osabb irányba, amikor a fejes csövimet meghallottam szólni, vagy az E30-at DSD-vel egy szinte teljes DAC bypass-al.

    Szóval a nap végén az élvezeti értéke egy tevékenységnek - hifizésnek - ugyanúgy több faktorból áll össze, mint az autózás és itt nagyon nagy sokszínûség van attól függôen, hogy kinek mi tetszik.

    A realitás-közeliségem azért azt is garantálja, hogy a kisebb "hangolásokon" túlmenôen mélyen ne menjek be az erdôbe, mert van egy pont, amin túl azt látom, csak örök vadászat és cserebere hókuszpókusz van, a tartós élvezet és megérkezés helyett, és ilyen székbôl én nem szeretnék bárkinek igazságot prédikálni, hogy hallgasd meg ezt, azt, amazt..

    Amit papíron eddig összeraktam, a valóságban is eléggé megelégedésemre szolgált, ezt remélem tudom még több szakértelemmel a gyakorlatba ültetni hamarosan, olyat produkálva magamnak, ami minden eddigi rendszerem felülmúlja. Ha teljesen nem vennék tudomást áramról, fizikáról, stb, és magasan tennék a paraméterekre, csak a fülemnek hinnék, hogy az nem csap be, bajban lennék, menne a cserebere körhinta és az örökké "valami még hiányzik".

    POKE 16017,44 ..... SYS 2077

Új hozzászólás Aktív témák