Új hozzászólás Aktív témák

• #11413 thyeby őstag Winner_hun #11409

  Új Válasz 2011-11-06 23:06:28 #11413

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Winner_hun #11409 üzenetére

  Hezitáltam, hogy szóljak-e, de nem tettem, hogy ne tupírozzam túl, és ne az süssön ki a sorok közt, hogy akasztják a hóhért.

  Őszintén üdvözlöm azt a szemléletet, hogy ha valamit le lehet írni helyesen is, és helytelenül is, akkor tegyük inkább helyesen, hisz nem rabol több időt, viszont a fórum színvonala kellemessé válik. Azt is üdvözlöm, amikor szót emelsz helyesírási hiba láttán - nemes hozzáállás.

  Megjegyzem azonban, hogy a nyelv és a helyesírási szabályok folyamatosan változnak. Nem akarok a Grétsy László szerepében tetszelegni ominózus egy l, két ll apropóján, de kikívánkozik belőlem valami - ha lúd, legyen kövér, jöjjön egy kis lingvisztikai kitérő:
  Már kisiskolás koromban is jó helyesíró voltam - úgy gondolom, ez nem érdem, hanem valamiféle veleszületett érzék, és persze fűszerezve valamiféle tanult rendszeretettel. Emlékszem, az iskola tűzfalára hatalmas dióbarna kerámiabetűkkel volt kiírva, hogy XII SZÁMÚ ÁLLTALÁNOS GYAKORLÓ ISKOLA. Ha másért nem, hát ezért is megjegyeztem, hogy két ellel kell írni, hiszen naponta kétszer is láttam. Amikor gimibe kerültem, változott a leányzó fekvése, akkor már csak egy ellel kellett írni ugyanezt. Egy tollbamondáskor bele is botlottam, a magyar tanárnőm jó sok piros vonallal aláhúzigálta nekem. Miközben hazafele menet olvashattam továbbra is a régi sulim falán a régi szabál szerintit még éveken át. Ez akkor kicsit megállított, hogy hogy is van ez? Akkor miért úgy kellett, s most miért így? Lázadó kamaszként a torkomon akadtak még az ilyesféle kaliberű falatok. Se benyelni nem tudtam, se feldolgozni, mert nem értettem valamit, amit egyszer évtizedek múltán néhai jeles költőnk, Faludy Gyuri bácsi
  
  egy riportban egy elejtett mondatával megérttetett velem. Ez a mondat azóta is vesszőparipámmá vált. A riporter kérdezte, hogy miért nem az új helyesírás szabályai szerint ír, már régen megváltozott, sokan nem is emlékeznek a régi szabályokra? Gyuri Bácsi így válaszolt:
  - Nem érdekelnek engem az akadémikus urak. Nekem ez így van jól.

  S most engedj(etek) meg egy gondolatot:

  Egy akadémikus (jó) pénzben mérhető munkát végez. És dolgoznia kell valamit, hogy megkapja a javadalmát, máskülönben mi szükség lenne nyelvésztudorokra? Egy író más eset. Ő akkor kapja meg a pénzét, ha eladhatót alkot. Minisztériumtól soha nem fog kapni egy kanyi vasat sem, legfellebb valami medáliát elismerés gyanánt. Mind az akadémikus, mind az író alakítja a nyelvet - ám sajnos a kettő között méltatlan rangbéli különbség van.

  Aki ezt egykor papírra vetette:

  " Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu ..."

  Nos, az ősmagyar volt. Ha most ő elolvasná azt, hogy: Látjátok, barátaim, mik vagyunk?, azt mondaná, hogy ez bizony nem magyarul van írva. Az idő vasfoga - az akadémikus urakkal karöltve - megette a nyelvünket, mert bizony ez a magyar már nem az a magyar.

  Egy szó, mint száz, ez a ventilátor, vagy ventillátor dolog engem nem szokott zavarni. Egyszer így kellett írni, egyszer úgy. Akit feleskettek az iskolában a helyesírás éppen aktuális szabályaira, azt nem szabad megkövezni azért, mert felesküdött rá. A múlt időt két tével soha nem kellett (kelletett ) írni. Arra lehet mondani, hogy sokan írják rosszul. Ám amikor sokan megtanulták jól, és az az idők során "mégjobbá" vált, uram bocsá! Ember nem tudja megmondani ezen a focipályán, hogy hol a labda.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák