Új hozzászólás Aktív témák

• #2121 #65675776 törölt tag szicsu #2119

  Új Válasz 2005-12-29 12:50:06 #2121

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #65675776

  törölt tag

  válasz szicsu #2119 üzenetére

  Az eltérés okára én is utaltam: a japán harci szellem (Bushido ha jól emlékszem). Ott nincs olyan, hogy megadás. Ha nem tudod folytatni a harcot, akkor meg kell halnod! És nem ám kiszolgáltatva az ellennek. Vannak erre szabályok.
  
  Az amerikaiak mindent elkövetnek a veszteségek minimalizálására. Egyetlen hadseregben sincs annyi egészségügyi katona, mint náluk. Emellett kimentik a lelőtt pilótákat is, vagy legalább is minden elkövetnek ennek érdekében. O'Gready kimentésében több harcigép vett részt, mint amennyi a magyar légierőnél rendszerben áll! Komoly kutató-mentő szolgálatuk van, speciális helikopterekkel, külön erre kiképzett katonákkal, akiknek csak ez a dolguk. És a PJ-k (Para-rescue Jumper, a legutóbbi Aranysasban lehet olvasni róluk). Mindenhol ott vannak, ahol amerikai katonák harcolnak. Többet költenek ilyen célokra, mint a magyar honvédség teljes éves költségvetése! (Direkt írtam kisbetűvel, mert ez nem honvédség, hanem vicc! Van ismerős alezredesi rangban, és mondott érdekes dolgokat.) Náluk ugyanis tényleg fontos az ember. Az eljárásaik/eszközeik folyamatosan finomodnak/fejlődnek. Mindennek egy ''hátulütője'' van: egyre több a hadirokkant. Ezen aztán felháborodik a sok barom, azt nem nézi, hogy a harctéri halálozási arány milyen javulást mutat. Csak látja a sok rokkantat és azt hiszi, hogy az újabb háborúk egyre kegyetlenebbek.
  
  
  Egyébként bomba és nem bonba!

• #2126 Gyantusz tag szicsu #2119

  Új Válasz 2005-12-30 12:33:32 #2126

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gyantusz

  tag

  válasz szicsu #2119 üzenetére

  ''Ha átolvasodd mégesgyszer amit íram,akkor látod hogy csak egy domb bevételére vonatkoztak a számok.A domb neve sajna most nem jut eszembe.''
  
  Igazad van, bocs. Én voltam a vakegér!
  
  ''Az sebesült és a halottak száma miért ennyire eltéraő a két oldalon?''
  
  Daa-raa hsz-át kiegészítve: a japán gyermekkori ideolódiai neveltetés teljesen eltért az amerikai - és úgy általában véve - az európai kultúrától. Náluk a családhoz, a családfőhöz és a Császárhoz hűnek, lojálisnak kellett lenni, mindhalálig! A feudális társadalmi hierarchiához elég erőteljesen kötődtek az akkoriak.
  Az akaraterő, a kitartás, a hűség, az odaadás, a becsület, mind-mind fontos fogalmak voltak náluk (talán még azok ma is). No és a SZÉGYEN! Ha legyőznek egy japán katonát, nem adhatja meg az ellennek azt az örömöt, hogy megalázza, rugdossa, kínozza, vallassa. => Megöli magát, különféle szertartások szerint (ritualitás). Elég csak megnézni a távol-keleti harcművészeteket.
  Európában ilyet még csak hírből sem láttak akkoriban, mikor ez kialakult náluk. Ideát Európában a rabszolgatartásnak nagy hagyományai voltak (ld. Mezopotámia, Egyiptom, görögök, Róma, arabok), odaát a ''szabad akarat'', mármint katonáéknál. A civil japánoknál más a helyzet. A foglyok természetesen Japánban is rabszolgák voltak. Viszont az ''gáz'' a társadalomra nézve, hogy a 2. vh. végéig ilyen (fél)feudális rendszerben éltek.
  A másik, hogy a ''kard'' náluk a három szakrális tárgy egyike és egyben a legfontosabb (kard - igazság; ékszer, drágakő - szeretet; tükör - őszinteség) => a szálfegyverek különféle kultuszai (ld. Kaliber 2000/február-március: A japán kardokról I-II.).
  Szép és nemes dolgok ezek, de nem eléggé ''korszerű'', rugalmas gondolkodásmód. Azóta már változott a társadalom, az amerikai katonáknak hála...
  No meg, ha csata közben ''világossá vált'' a veszett fejsze nyele, akkor a szuronyt feltűzték, és: Baaannnzzzaaaiiii!!! harci kiáltással nekirontottak a géppuskáknak is.
  Akinél meg katana is volt, meg machete, vagy golok, az meg azzal vagdalta az amerikaiakat, amíg le nem lőtték. Sebesült ezért volt olyan kevés náluk.
  A ''Szent halál'', katonaként meghalni.
  
  A hitleri ideológia is hasonló volt: nem az eszmével van a baj, hanem gyenge az ''árja'' nép => megérdemli, hogy elpusztul!
  <gyönyörű... és még mindíg vannak, akik ezt erkölcsi mintaként tekintik>
  
  
  ''Az akkori ''népek'' értertesültséget nem tudom,de manapság nem tudnak semmit az emberiség eddigi legnagyom háborújáról.''
  
  A megfogalmazásod jogos: ''az emberiség eddigi legnagyobb háborújáról''.
  
  ''Azt nem tudom, milyen fegyverekkel fogják a harmadik világháborút megvívni, de hogy a negyediket kővel és bunkóval, az egészen biztos.'' - Albert Einstein (nem pontos idézet)
  
  Gondolom ezt úgy érted, hogy a mai magyar társadalom nem tud semmit erről. Talán, mert nem is akarunk. Egy bizonyos szinten túl már tényleg felesleges is vele foglalkozni (bár ez minden mással is így van), de most még bőven nem itt járunk!
  Egyik magyarázata az előző - diktatúrikus - rendszer hozzáállása bizonyos dolgokhoz (pl. ''1956''): üldöztetések, szakmai / anyagi ellehetetlenítések, társadalmi kirekesztések. => Kialakult a ''strucc-politika'' szemlélet.
  Szerencsére már egyre többen úgy gondolják, hogy a magyarok XX. századi dolgait ideje elkezdeni rendbe tenni (családon belül is!). => Az előbányászott dokumentumokat célszerű BEFOGADNI! Függetlenül attól, hogy pozitív, vagy negatív az a dolog. Most gondolok tin. 1956. október-novemberre, a ''Terror házára'', vagy a fellángoló kémbotrányokra! Tökéletesen mindegy, hogy teszem azt déd/nagyszüleim éppen zsidók voltak, vagy lehet épp kápó-k, nyilasok, kommunisták, ÁVO-sok, vagy esetleg kémek. Ugyanúgy hozzá tartoznak eme nemzet (és az adott család) történelméhez, mint a többi, XX. század előttiek.
  Csak azért, mert ''nekem nem tetszik'', e miatt kirekeszteni dolgokat, az nem más, mnt felelőtlen, gyerekes baromság! Ezt ideje levetkőznünk. Ha úgy tetszik, ez közös (nemzeti) felelősségünk. Például, hogy legyen majd mit mondani gyerekeinknek...
  
  Egyébiránt, itt ''keleten'' igen kelendőek voltak a Hajja&Fiai könyvek 1997-2003. között (elvégre debreceni nyomások), több könyvesbolt is megél(t) belőlük. Utána kezdtek lepurnyadni, persze azért vannak jó könyveik, de már nem annyi, mint régebben. A fordítás sem feltétlen kifizetődő: 0,20 Ft / leütés a tarifa (ill. annyi volt). Egyes fordítók szerint 1 nap max. 10 oldalt lehet lefordítani (tudja a fene, hogy egy könyv hány karakterből, ''leütésből'' áll). No meg jövőre csökken az ÁFA, úgyhogy olcsóbbak lesznek a könyvek is, keményem 5 %-kal... (kb. 2-300 Ft).
  Szóval a ''tudni vágyás'', az igény megvan rá.
  
  A gyújtóbombák használata, meg úgy általában véve a terrorbombázás a megtorlás, a demoralizálás végett történt. Továbbá a kiépített infrastruktúra és a civilizációs értékek módszeres szétcincálása. Értsd: a ''termelő'' emberek nem tudnak hol lakni, élni, szociális igényeik kielégítettlen maradnak, úgy általában a mindennapi, békés életük megszünik létezni; már maga az élmény is sokkol, ahogy a több ezer bomba becsapódik az ember feje felett, mint valami földrengés, marhanagy kalapáccsal csapdosnák a talajt => romlik a morál, drasztikusan csökken a termelő- / teljesítőképesség!
  Ez volna az elmélet.
  Gyakorlatban ez Németországban nem nagyon állt fenn, mert az európaiak (az európai városok) átmentek már 1-2 igen agresszív háborún. Csak példaként: 100 éves, 30 éves háborúk, Napóleonék, olasz-osztrák-porosz-francia-angol viszályok és főként az I. világháború. Németország nagyvárosainak többségében kiépítettek védelmi metódusokat, föld alatti óvóhelyeket, itthon is.
  Nem tudom, írtam-e már, de a '30-as években Hitlerék kiadták ''ukászba'' a fiatal német építőiparosoknak, hogy az ország (építészeti) ''épített értékeit'' fel kell mérni és tervrajzokban kell dokumentálni azokat! (hivatkozást már nem tudok írni) Köln, Hamburg, Bréma, Drezda, Berlin részleges helyreállítása javarészt ennek (is) tudható be.
  No meg ott vannak a kényszemunkások (zsidók, cigányok, szlávok, politikai foglyok), mint - gazdasági értelemben véve zseniális - ''ingyen munkaerő'', akik pikk-pakk helyreállították az Reichbahn vasútvonalait a bombatámadások után (erkölcsileg és jogilag viszont elítélendő).
  Védelemre jó példa London: már az I. vh-ban is kapták a németektől az égi áldást. => Korán felmerült az igény a lakosság védelmére és termelőképességének fenntartására => Óvóhelyek / csatornahálózakok (esetleg kombinálva) megtervezésének, kiépítésének megkezdése. A német erőlködéseknek semmi haszna nem volt (pl. Angliai csata).
  
  Az amerikaiak rájöttek, hogy a terrorbombázásnak semmi értelme, nem más, mint pénzpocséklás! Ha megfigyeljük, az amerikai légihadseregek (8., 15. USAAF) szinte csak és kizáróan hadászati célpontokat támadtak városon belül is (gyárak, vasutak, közúti csomópontok, hidak, ipari létesítmények). A járulékos veszteségeket igyekeztek a minimumra csökkenteni. Hisz a bomba is pénzbe van, meg a bombázó sem két fillér, amit a légvédelem lelövöldözget, a hajózókról már nem is beszélve (1 db B-17F /G-ben 10 fő volt). Az, hogy a köteléket szétszórta a légvédelem és a vadászok, ez nem róható fel a támadóknak. Ha a támadás eredménytelen volt, vissza kellett menni! => Újabb kockázat.
  
  Hatékonyságra a legjobb példa az 1972. december 18-29. között lezajlott amerikai Linebaker II. hadművelet Észak-Vietnam felett. A 11 napos légoffenzíva alatt teljesen padlóra küldték az észak-vietek gazdaságát (kikötők, olajfinomítók, -raktárak, vasuti pályaudvarok, hidak, közuti csmp-ok), akadozott az elektromos-, vízellátás, rádió, stb. Hiába jött Kínából a VSZ hadianyag-utánpótlása (Magyarországé is!), egyszerűen nem tudták azt a ''felhasználókhoz'' eljuttatni, ill. csak 1/4-ét! (Aranysas, 2003/1.)
  Ennek közvetlen következménye, hogy Észak-Vietnam politikai vezetése újra leült a párizsi tárgyalóasztalhoz (jan. 08.), és röviddel utána, 1973. január 27-én megkötötték a fegyverszünetet.
  A 11 nap mérlege: 34 stratégiai fontosságú célpontra összesen 49 ezer bombát dobtak le, amelyek elpusztítottak 1.600 létesítményt, 500 helyen szakították meg a vasútvonalakat, 12 millió liter üzemanyagot semmisítettek meg, 10 reptér vált hosszabb-rövidebb ideig használhatatlanná. Az ''igáslovak'' persze a B-52-k voltak: 729 bevetést repültek, 15 db gép lett ''leírva''. A kiszolgáló repterek: Guam, és U-Tapao.
  Vietnami állítás szerint a 11 napos bombázásnak mindösszesen 1.300 fő civil áldozata volt, ami a pusztítás mértékéhez képest finoman szólva is kevés.
  A békekötők, Le Duc Tho és Henry Kissinger Nobel-békedíjban részesülnek...
  
  Természetesen Japánban más volt a helyzet.
  Ott nem volt hagyománya a légi bombázásnak, mert maga a repülés is idegen volt a Távol-Keleten. ''Korszerű'' légiereje t'án Kínán és Japánon, no és Ausztrálián kívül nemigen volt egyik országnak sem. A gyalogság igen, no meg a hajózás! Sok kis lik-luk szigetet össze kellett kötni => Japán Haditengerészet felfejlesztése (ha csak az 1902-es Csuzima-i csatát említem a japán-orosz konfliktus idejéből). Oly annyira, hogy nekimentek az USA-nak is = ''Szégyen napja''. A japán páncélosok fejlesztése is az erdős részek miatt volt olyan-amilyen. Az amerikai-észak-vietnami konfliktus idején sem a pácélos fegyernemé volt a főszerep.
  
  
  ''Szerintem Sztálingrádól a 6. hadseregől nem sok ember és technika kerül vissza N.o-ba.
  Az orosz veszteségekről,meg ne is beszéljünk.''
  
  Nem, igazad van, de ez a legfelsőbb német hadvezetés agyatlansága miatt volt így! (Hitler, mint ''űberkókler'')
  Rugalmasan vissza kellett volna vonulniuk és az a rengeteg katona és harcanyag megmenekül (300.000-ből 91.000 adta meg magát), amit később nem használ fel a szovjet ellenük! Más lett volna az 1943-as év kimenetele, az egészen biztos! De ez már 1000-szer lerágott csont.
  Budapest is így járt, ''Festung''-nak (erőd) lett nyílvánítva, rommá is lőtték. Szerencsére Debrecent és Nyíregyházát feladták igen hamar... (okt. 20.)
  Bár a főváros teljes elfoglalása elég nagy erőket kötött le.
  
  
  ''A ráijesztés,jogos,de nem lett volna elég 1 db?''
  
  A kérdésed jogos, de a két bomba eltérő szerkezetű, felépítésű (hatásfokú) volt, így mindkettőt ki kellett próbálni.
  A Hirosimára ledobott Little Boy uránium, a Nagaszakira ledobott Fat Man plutónium bomba volt.
  
  
  mityku: Japán nyersanyag hiányát vízi- és atomerőművekkel ellensúlyozza. 2002-es Metro-s adat szerint 47 atomreaktoruk van (ha jól emlékszem, de lehet 57; az újság hírértéke néhol egy kicsit necces, de kiindulásnak nem rossz)!!! Viszont nukleáris fegyverük a mai napig nincs! Ez egy kicsit röhejes, hisz olyan gazdasági / technológiai háttérrel, és annyi hasadóanyaggal gond nélkül bármikor elő tudják állítani, igen nagy mennyiségben, ha a szükség úgy hozná...
  
  Japánt az USA kellőképpen kihasználta /-ja ugródeszkaként, hogy ellenőrizni tudja Délkelet-Ázsiát, Kínát és a (volt) Szovjetuniót.
  Gazdasági fellendülése az akkoriban (amerikainál) jóval olcsóbb és a társadalmi fegyelemből(!) adódóan a végletekig precíz munkaerőnek köszönhető. Azaz a szervezőkészség is ennek a számlájára írható, mindenki a legtökéletesebbet akarta alkotni. Amolyan szocialista ''sztahanovista'' hozzáállás.
  Az eredményét látjuk. A legnagyobb ipari nagyhatalmak egyikévé vált.
  
  
  ''Egyébként minden tiszteletem a japánoké, hogy két ledobott atombomba után morálisan így helyreálltak!''
  
  Háát igen, a távol-keleti kultúrák előnyei az európaival szemben... Ilyen távolságból maximum csak ''érezhetjük'' a lényegét.
  
  Katonai korlátozások tekintetében daa-raa már válaszolt. Kézifegyverek terén szintén import, főleg német és amerikai gyártmányokat használnak, mint a környező országok, pl. Dél-Korea és Tajvan.
  
  
  ''<de legalább alkalma volt a japán építészetnek a vh. után kibontakozni...>''
  
  Természetesen cinizmus volt a részemről!
  A japán fa-építészet, fa-kultúra, úgy magának a fának a szeretete szvsz minden valamirevaló külföldi emberben csodálatot és tiszteletet ébreszt!
  Elég sok régi templomuk és főúri épületük bőven 800-1200 éves (mindez fából)! Egymás közti viszályaik során természetesen egymásra gyújtogatták rendesen őket, de mindíg újjá építették az utódok az eredeti formára, vagy még figurázva a kialakítást.
  Június környékén volt egy fénykép kiállítás Debrecenben a japán kultúra országos bemutatása idején. Ott láttam, van egy ''ősi bükkerdőjük'' (?tán Hokkaidó szigetén?), becslések szerint található benne 7200 éves bükkfa is!!! Ha igaz, ha nem, még a fele is elég sok. Még javában Mongóliában kergetőztünk a tartárokkal, amikor ott már erdő volt. Szép anyagszerkezete lehet azoknak a fáknak...
  Mellesleg Japán területének 67 %-a erdő. => Jelentős a fakitermelésük és a faiparuk is. Ebből kifolyólag a faépítészetük is.
  
  Különben a 2. vh. pusztítása igen erőteljes lendületet adott az európai építőipar iparosításának! Szükségszerü végtermékei a ''paneldzsungelek'', no meg a ''magas házak''. OOFFF...
  
  
  ''Tehát támadó erőik elvileg nem lehetnek???
  Micsoda egy f*szság! Amcsik azért mit meg nem engedtek(nek) maguknak!!!!''
  
  Japánt az USA megvédi, ez hótziher, lásd a Truman-diktrínát, 1947-ben jelentik be: azaz, megvédenek minden államot a külső agresszióval szemben. Ez ma is áll! Főleg, ha amerikai érdekeltség alá tartozik. Japán bőven az!
  
  ''Japán világhatalommá fejlődése'' címmel van egy fajint cikk a História 2005/9. számában, 28-31. o.
  
  JA! Kimaradt az ajánlott irodalomból egy könyv:
  Jaszuo Kuvahara: Kamikaze (Zrínyi kiadó, 1988., 1998.) - már (még) nincs itthon, de jó könyv. Az író vadászpilóta volt, emlékirata ez. Betekintést nyújt a korabeli japán pilóta-kiképzésbe és a harci morálba egyaránt. Eme könyv jó példa arra, hogy nem minden japán fiú volt vakon eltökélt a Császár felé, hogy kamikaze-ként belerepüljön USA-hajókba. Természetesen a kötelességtudat vezérelte a többséget, no meg a ''csak oda útra'' elegendő benzin...
  
  Japánokról még annyit, a 2003. november 20-i Metro írta:
  ''A japán kormány megbízásából keresőosztag indul a Fülöp-szigetekre, hogy felkutassa a szigetország őserdeiben csaknem hat évtizede bujkáló esetleges japán katonákat.
  Tokió azután szánta rá magát erre, hogy a sajtóban megjelent hírek szerint 58 évvel a II. világháború befejezése után is bujkálnak japán katonák a Fülöp-szigetek trópusi őseredeiben. Egy Luzon szigetén élő japán férfi, aki hét éve hunyt el, állítólag halála napjáig tartotta a kapcsolatot a dzsungelban megbúvó honfitársaival. (MTI)''
  
  
  „(ld. Anthony Kemp: SAS - Békeévek vad háborúi 1947-1991 - A brit elit kommandó, a Special Air Service gyarmati és antiterrorista műveletei, Aquila könyvek, LAP-ICS Könyvkiadó)”
  Steve Crawford: SAS enciklopédia (Zagora kiadó, 2000.) nekem is megvan. Mindkettő jó, egymást kiegészítő könyv!
  Ebben a témában ajánlom még:
  Andy McNab: Hívójele: Bravó Kettő Nulla - egy SAS-járőr igaz kalandjai a sivatagban (Magyar Könyvklub - Zrínyi Kiadó, 1996.), téma: 8 fős járőr indul SCUD-vadászatra (célmegjelölés) és hírközlő kábelek rongálására. Az első napon lebuknak...
  ''A járőr parancsnoka, e könyv írója (...) megkapta a Kiváló Magaviselet Érmet és a Katonai Érdemrendet. A nyolc katona annyi kitüntetésben részesült, mint egyetlen brit járőr sem a búr háború óta. A vállalkozás (...) pedig bevonult az SAS, a Különleges Légiszolgálat legendái közé.''
  Andy McNab: Bevetésre készen (Magyar Könyvklub - Zrínyi Kiadó, 1997.) - a seregbe, majd az ''Ezredbe'' felszerelésének és szolgálatának története a Bravó kettő nulláig.
  Eme utóbbi két könyv nyelvezete olyan, hogy az ember nem tudja röhögés nélkül végigolvasni!!! Nagyon jók, szórakoztatóak és tanulságosak!
  Andy McNab: Tűzróka - mostanában jelent meg, még nem vettem meg. Ahogy beleolvastam, az utolsó bevetésekről és a leszereléséről ír.
  Akit érdekel a kommandók (és nem kommandósok) története, annak ezt az öt könyvet - legalább - el kell olvasnia!
  
  De, hogy ne csak ''offoljak'', a 2026. hsz-ban modd3r által ajánlott Alec Maclellan: A lándzsa titka című könyvet is elolvasom majd a szünetben, szó ne érje a ház elejét.
  
  
  A SS-en belül meg célszerü kükönbséget tenni a harcoló alakulatok terén: ők a Waffen-SS tagjai és saját bevallásuk szerint sértve érzik magukat, ha a többi, agyament SS-''alegységhez'' sorolják őket! Általában azért, mert a gyengébb - idegzetű, akaratú - emberkék maradtak a koncentrációs táboroknál, akik meg megfelkeltek a válogatásokon, azokat vitték ki a frontra. Persze a vh. vége felé már megfelelt boldog-boldogtalan...
  
  Jelmondatuk, ami a tőrükön is rajta volt:
  ''Meine Ehre heisst Treue.'' azaz: A hűség a becsületem.
  Van erről 1-2 jó könyv:
  Charles Messenger: Hitler gladiátora - Sepp Dietrich vezérezredes, Panzergeneral-Oberst der Waffen-SS élettörténete (Hajj&Fiai Könyvkiadó, 1997.).
  Gordon Williamson: A hűség a becsületem - Egykori SS-katonák visszaemlékezései (Hajj&Fiai Könyvkiadó, 1998.).
  Gordon Williamson: Véráztatta föld - A Wafen-SS ütközetei (Hajj&Fiai Könyvkiadó, 1998.).
  
  Természetesen Nürnbergben az egész szervezet (intézmény) egyként lett kezelve és el is lett ítélve, fel lett számolva az NSDAP-al együtt.
  
  A filmek többsége meg rosszul van fordítva. A BoB sem kivétel ez alól, sőt!

  Örülj ifjú ember a fiatalságodnak! (A prédikátor könyve)

Új hozzászólás Aktív témák