- Milyen okostelefont vegyek?
- Yettel topik
- Samsung Univerzum: Az S23-at is megbabonázta a Galaxy AI
- Futott egy Geekbench kört egy új HTC készülék
- Xiaomi 11 Lite 5G NE (lisa)
- Megjelentek az első HMD okostelefonok, ezek a magyar áraik
- Samsung Galaxy S23 és S23+ - ami belül van, az számít igazán
- Itt az első kép a 2024-es Nokia 3210-ről
- Készülőben a Xiaomi 2021-es csúcsmodelljeinek HyperOS frissítése
- Redmi Note 13 Pro+ - a fejlődés íve
Hirdetés
-
Súlyos adatvédelmi botrányba kerülhet a ChatGPT az EU-ban
it Egyre nagyobb probléma az AI hallucinálása – most az osztrák adatvédelmi hatóság veheti elő a ChatGPT miatt az OpenAI-t, alapvetően a GDPR megsértése miatt.
-
Új Beats fej- és fülhallgatók jelentek meg
ma Frissítette a Solo termékcsaládot az Apple házi audiomárkája.
-
Kicsit extrémre sikerült a Hyte belépője a készre szerelt vízhűtések világába
ph A cég megoldása centralizált vezérelhetőséggel, masszív radiátorral és robusztus ventilátorokkal igyekszik vásárlásra csábítani.
Új hozzászólás Aktív témák
-
Golota
aktív tag
Nagyon hasonló az én "pályafutásom" is. Szüleim miatt Queen-nel indult, majd Accept, de ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám az a Slayer friss (akkor az volt) Reiign Blood-ja volt. Számomra alapvetően határozta meg a zenei ízlést. Ettől fogva zabáltam a thrasht: Exodus, Nuclear Assault, Anthrax, Megadeth, Sodom, Kreator, Destruction, amit csak el tudsz képzelni, bár az Annihilator számomra kakukktojás, nem tartom igazi thrash bandának, nem is jött be igazán sosem. A Metallica soha nem tartozott a kedvenceim közé, de az első 3 lemezüket nagyon szerettem. A Justic for All felért számomra egy arculcsapással, akkora visszalépés. Mikor a thrash kifulladni látszott, a zseniális Death, illetve a Possessed adta leginkább, majd kezdtem a korai death-black vonal felé mozdulni. Mikor a thrash kifulladt, a Pantera volt a pótszer, mellette egyre inkább Celtic Frost, Bathory.
Manapság elég kevés van, amit nem találok klisésnek, de azért vannak ilyenek, főleg a "kifinomultabb" (hahaha) black vonalon, mint pl: Inquisition (zseniálisnak tartom őket, szerintem ma a metal zene egyik csúcsa), illetve Taake, Beherit.
-
Golota
aktív tag
válasz deicide #5750 üzenetére
Az a bajom ezekkel az új hullámos thrash bandákkal, hogy minden egyes riffjüket már hallottam, ennél sokkal eredetibb előadásban. Pár fiatalabb kollégám ajánlott jónak tartott mai thrash bandákat, de abszolút deja vu érzésem van ezekkel kapcsolatban. Nem köt le, nem mozgat meg. Lapos, sablonos.
Imádom a thrasht, messze a legnagyobb hatású metal műfajnak tartom, de míg a 80-as években és a 90-es évek elején egymás után jöttek korszakalkotó, zseniális művek, gyakran kisebb, hamar eltűnő, vagy kevésbé jegyzett csapatoktól is (Infernal Majesty & co), addig manapság csak kliséket hallok.
Sokkal inkább megtalálom azt a fajta izgalmat pl. egy Inquisition lemezben.
Akik szerintem sikeresen átmentették magukat, az az Exodus. Nekik mai napig vannak jó thrash lemezeik, bár a Tempo of The Damned óta szerintem ők is gyengélkednek. Szerencsére a 80-as évekből van akkora thrash anyag, hogy kitart még vagy 100 évig, mire kicsit is kezdené unni az ember. Minden nap találok új, már félig elfelejtett gyöngyszemeket, amiket érdemes leporolni, pedig már nem is emlékeztem rá.
-
Golota
aktív tag
válasz TeeBee73 #5752 üzenetére
Az szerintem nem thrash, hanem death. Számomra a Leprosy (ez a stílusteremtő is, véleményem szerint) és a Spiritual Healing volt az abszolút etalon, de mindegyik lemezüket szeretem. Azon ritka együttes, amelyik mindegyik lemezén tudott újat mutatni és nem fulladt öncélú próbálkozásba.
-
Golota
aktív tag
Még annyit, hogy a thrash "esszenciája" szerintem egyértelműen a Reign in Blood. Harmindegynéhány perc színtiszta adrealin és agyafúrt agresszió: Felülmúlhatatlan, megismételhetetlen. Nem ez hozta létre a thrasht, hiszen azt már megtette a Metallica a Kill Em All-al, de ez volt az a lemez, ami formát adott neki. MOndjuk úgy, hogy a Metallica megtalálta a hangot és a ritmust, de ezt a szörnyeteget a Slayer gyúrta össze és eresztette rá a világra.
-
Golota
aktív tag
Számomra a teutonic thrash fénypontja a Persecution Mania. Ami méltatlanul mellőzött, az Holy Moses. Talán az egyetlen igazán hiteles női metal-énekes (bocs minden Tarja-fantól). A Destructionról meg mindig az Exodus jut eszembe: zeneileg talán a legerősebb produkció a saját közegében, de a mainstream figyelem elkerüli őket.
-
Golota
aktív tag
Inkább úgy mondanám, hogy "bábáskodtak a megszületésnél", de a szülő a Metallica volt, ezt nem lehet tőlük elvitatni.
Egyébként egyesek az első thrash elemeket és tempót bemutató számnak ezt ismerik el. Érdekes amúgy, ha az ember belegondol, van ebben valami. Vicces elképzelni torzított gitárral, bőrbe öltözve a srácokat.
-
Golota
aktív tag
válasz Dilikutya #5789 üzenetére
Az tény, hogy sok mindenkire hatással voltak, de zeneileg a Venom inkább egy "black & roll". A tisztán thrash hangzástól messze van. Szövegében, külsőségeiben sokkal inkább a Black előfutára. Furcsa, hogy a Black kialakulásához, bár sokak szerint kiindulási alap, sem a Venom, sem a Celtic Frost nem volt elég, kellett bele egy kis thrash, hogy meglegyen a megfelelő formula. Persze szubjektív dolgok ezek, elég nehéz kizárólagosságot adni egy-egy stílus kialakításában.
Ha még nem lett volna.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5795 üzenetére
Ezt poénnak szánták... Nyilván szélesebb a műfaj de azért alapvetően nem hülyeség.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5798 üzenetére
Van arról több dokumentumfilm is, de azért a blacknek van is ilyen vonulata, lásd korai 90-es évek, Mayhem, Marduk és társai. Nem mondom, hogy csak erről szól a műfaj, de hát egy ilyen ábrán nem is ez a lényeg.
-
Golota
aktív tag
válasz Dilikutya #5801 üzenetére
"Ha lett volna 1980-ban black&roll... "
Volt, csak nem így hívtuk.
"Gonosz Motörhead, kecskefejes NWOBHM, ebből lett a thrash metal,"
Meg még pár egyéb dologból is, pl: Black Sabbath, Punk.
"majd még gonoszabbra véve a figurát a Bathory, aztán a Mayhem. Mindez pár év alatt. A Venom/Celtic Frost szülte aztán a Death-et, Possessed-et, Destruction-t, Kreatort, Sodom-ot. De jócskán benne volt a keze a Motörhead-nek is, a Sepultura neve is az egyik dalukból jött."
Ez is mind igaz, csak szerintem nem teljes a kép, illetve nem ennyire lineáris. Szerintem a Death kialakulásában jócskán szerepe van a Thrash-nek. A Slayer 1983-as Show No Mercy-je alapmű a Death és a Black szempontjából is, illetve erősen ide sorolnám a Hell Awaitset is. A Black létrejöttében szerintem a Mercyful Fate is vastagon benne volt. Nem a Venom/Celtic Frost páros érdemeit akarom kisebbíteni, csak a levezetésed szerintem kicsit meredek ebben a formában.
[ Szerkesztve ]
-
Golota
aktív tag
válasz Milestone2 #5809 üzenetére
Akinek többszázas kazetta gyűjteménye volt, az vénnek számít...? Ki bírta megfizetni a bakelitet? Ráadásul alig volt valami meg bakelitben. Persze azért volt pár. Még Angliából hoztam a Morbid Talest. Emlékszem, a vendéglátó család kérte, hogy tegyem fel a lemezjátszóra. Teljesen megrémültek, azt hitték elromlott a szerkezet, mega fordulatszámot próbálták állítani.
-
Golota
aktív tag
válasz Milestone2 #5812 üzenetére
Ha már demo: nincs meg valakinek a Nekrofília nevű együttes Turbo Brutal című eopsza?
-
Golota
aktív tag
Nekem most ez az egyik nagyon bejövős. [link]
Blacknek mondja magát, de van benne egy oyan erős thrash húzás, ami különlegessé teszi. Állat.
[ Szerkesztve ]
-
Golota
aktív tag
válasz blasko92 #5905 üzenetére
Divat manapság a COF-t fikázni, hogy nem trve, meg hogy "lakodalmas black", eladták magukat, stb. Az első 5 lemezük (a Bitter-rel bezárólag), a sokat vitatott Midian-t is beleértve, szerintem egytől-egyig remekmű. Akárki akármit is állít, ezeknek a lemezeknek nagyon komoly hatásuk volt a gótikus/szimfónikus black műfajra.
Az újabb lemezeik valahogy túlságosan is "szintetikusak", hiányzik belőlük az az authentikus "mocskosság", ami elvileg a zenekar nevében is szerepel. Némelyik számuk már a giccs határát súrolja, vagy át is lépi. Rendkívül profi persze és még így is élvezhető, ha egyfajta "blackened pop-ként" tekintünk rá. A probléma az, hogy ezek a könnyen fogyasztható, Nymphetamine szerű rockoperák már csak felvizezett paródiái a korábbi COF mesterműveknek és ettől nehezen tudok elvonatkoztatni. Akik korábban a Cruelty and the Beast ligában játszottak, azoktól ez nagyon kevés.
[ Szerkesztve ]
-
Golota
aktív tag
válasz TeeBee73 #5910 üzenetére
Elég széles műfaj a Black, a metálon belül valszeg az egyik legszélesebb. A Cradle és a Dimmu igazi kapu-drog, nagyon sokan felőlük érkeznek a BM-hez. Talán éppen ezért ennyire megosztó ez a két együttes és ezért kapnak annyi kritikát a keményvonalas, névjegykártyának is viking rúnákat használó "trve" arcok között. Nehéz itt igazságot tenni (és nem is szükséges), de az sajnos tagadhatatlan, hogy általában, de még inkább a korábbi, klasszikus műveikhez képest a DM és a COF mai változata nem más, mint egy durván hangszerelt Nightwish. Nagyobb hangsúly van már a külsőségeken és a pózokon, mint magán a zenén. Sajnos ez van.
Nem állítottam fel top 10-es listát, de a 2000 körüli zenéjükkel valószínűleg nálam is beférne mindkettő.
-
Golota
aktív tag
válasz Milestone2 #5915 üzenetére
A három, számomra legkedvesebb műfaj stílusteremtői közül ketten már sajnos halottak, hiszen Schuldiner is elment már. Nagyon fiatalok voltak mindketten.
-
Golota
aktív tag
válasz Vikthor #5931 üzenetére
Én elég sok blacket fogyasztok, többek között ilyet is. Kicsit más jellegű zenék, de szerintem ami az ilyen "bebambulós, elmerülős" műfajban az Inquisition - Obscure Verses és a Taake - Noregs Vaapen ami kimagaslik a mezőnyből. Mindkettő benne van nálam a top 10 BM album között.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5956 üzenetére
Huhh, éppen ezt hallgattam előtte. Mikor megszólalt ez a valami, olyan volt, mint egy remek vörösbor után jó nagyot kortyolni egy cukrozott, la fiesta édes merlotból.
Most komolyan: mi ez a hipszter nyál??? Gyerekek, ezért rendes rocker körökben verés/kitagadás járt a 80-as, 90-es években.
-
Golota
aktív tag
válasz deicide #5960 üzenetére
Igen, nálam ez főleg a Slipknot/Korn vonal. Rengeteg fiatalt látok ilyen pólókban. Nekem ez műkemény, hiányzik belőle az a fajta zsigeri gonoszság és indulat, ami számomra az egész lényegét adja. Kicsit olyan megcsinált, plasztik feeling.
Persze nem akarom én más ízlését kritizálni, meg kinőttem már abból, hogy csak az én zenémet tartsam üdvözítőnek, de azért vannak határok, na! Mégiscsak egy metál fórum...
Úgy beszélek már, mint egy szentimentális aggastyán...
[ Szerkesztve ]
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5962 üzenetére
Egy fokkal jobb, mint ha David Guetta lett volna...
Érdekes ez az egész téma. Annak idején a metál igazi underground volt, nem jutottál hozzá csak úgy. Rádióban, TV-ben szinte elképzelhetetlen volt, hogy találkozz ilyen zenékkel. Igazi elhivatottság kellett, hogy hozzájuss a kazettákhoz/lemezekhez. Éppen ezért, kevesebb volt a divatrocker, mert azok nem vállalták ezeket a nyűgöket, meg a külsőségekkel járó kellemetlenségeket. Nem irigylem amúgy a "mai fiatalokat". Hiányzik az a fajta áhitat, izgalom, mikor egy úja kazettát beraktál a walkmanbe és este, alvás előtt a sötétben 3x végighallgattad, megrágtad, megismerted ezeket a zenéket. Ezt az élményt semmi nem pótolja.
-
Golota
aktív tag
válasz Elemental #5971 üzenetére
A 80-as években a fiatalok életére azért lényegesen nagyobb hatással volt a zene, illetve a zene szellemisége. Ma ez már csak zene. Akkoriban mást is kifejezett, szembeszegült valamivel, üzenete volt. Nem a modern, individualista önkifejezés eszköze volt a külsőség, hanem a valahova tartozásé. Szerintem mindenkinek, aki ilyet hallgatott, volt legalább egy metálos pólója. Mivel a ruhában nem volt olyan választék, mint manapság, már egy egyenes szabású, vagy "csöves" fazon farmer is valamilyen szinten kifejezte ezt. A metálnak legalább akkora jelentősége volt szociológiai, mint zenei szempontból.
Ez persze leginkább egy korosztályra volt jellemző: a tinédzserekre. Ma már felhígult: lásd mainstream ruhamárkák kínálatában a Metallica pólókat. Már rajtam sem látszik, mikor öltönyben beülök egy tárgyalásra, hogy milyen zenéket hallgatok.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5981 üzenetére
Carcass: Heartwork. Ez meg van? 1993-ban adták ki, szerintem a műfaj egyik legjobb lemeze. Valami brutál riffek vannak benne, más zenekarok kb egy pályafutás alatt nem szednek össze ennyit.
Íme a címadó szám, de ezen a lemezen mindegyik mestermű. Ha ismerted, akkor bocs.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5991 üzenetére
Na ez a súlyos zene. Annyira húzós, jellegzetes az első rifftől kezdve.
Meg sem kell szólalnia az énekesnek, azonnal lehet tudni, kinek a szellemi terméke.
-
Golota
aktív tag
Mostanában ez is nagy kedvenc. Blackened deathnek mondják- Legalábbis így magyarázta ki Árpi...
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #5994 üzenetére
Ne mááár. Szentségtörés!!! Büntetésből 666x végig kell ezt nézned!
-
Golota
aktív tag
Nem tudom, ezt a klasszikust láttátok-e már. A kölyök klub vendége a Celtic Frost. Rendesen ott tömörülnek a gyerekek körülöttük. Zseniális. A kis porontyoknak rendes zenei nevelésben volt részük.
-
Golota
aktív tag
válasz Elemental #6164 üzenetére
Mostanában meg ez megy nálam nagyon sokat:
Őket korábban nem ismertem, de a True Believers és az Ond Spiritism lemezük is mestermunka. Teljesen más jellegű, de mindkettő jó. Nem az a szokásos black. Helyenként thrashes, kifejezeteten húzós, eléggé markáns, egyedi hangzással, nincs az az érzésem, hogy ezt már ezerszer hallottam.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #6281 üzenetére
Mi ez? Corrosion of Conformity tribute band???
-
Golota
aktív tag
válasz deicide #6341 üzenetére
Hát.... szerintem elég gyenge lett a legtöbb. A Sepu, Carcass, Slayer feldolgozás a cipőfűzőjét nem kötheti be az eredetinek.
Nekem tribute műfajban ez az abszolút csúcs. Elhivatottságban, színvonalban, mindenben.
-
Golota
aktív tag
Marduk koncerten volt valaki? Milyen volt?
-
Golota
aktív tag
Jön az új Inquisition. Ezek minden lemezen tudnak újat mutatni. Zseniálisak.Messze kiemelkednek a mezőnyből.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #7703 üzenetére
Engem különösebben nem érdekel, mert az első sablonos, teátrális hegedű betéténél beletekertem és később sem lett jobb, csak a hegedűt felváltotta a gitár.
-
Golota
aktív tag
Megjelent az új Inquisition.
Az android playen is megvehető, fillérekért. Nem az a rágógumi metál, emészteni kell. Kétségtelenül a legjobb black metal zenekar ma.
-
Golota
aktív tag
válasz snecy20 #8076 üzenetére
Nehéz persze, de az Inquisition minden lemezén valami egyedit alkot. Minden lemezük igazi mestermű és az a fajta zene, amit érlelni kell magában az embernek, de ez nem egy kényszeres, izzadtságszagú folyamat, hanem egy addiktív utazás. Az veszi észre az ember, hogy nem tud lejönni róla, megunhatatlan. A 2-20 zenekart én is nehezen raknám össze, de az Inquisition egy másik ligában játszik szerintem.
-
Golota
aktív tag
válasz TeeBee73 #8089 üzenetére
Nem az Immortal, a többi volt meglepő. Nem szeretem a skatuláyzást én sem, de a Dimmu és aCradle már nagyon eltávolodtak attóé, amit blacknek lehet nevezni. Nem lenne ez baj, de mindkettő elment egy giccsparádéba. Sajnos a nyomukban ott liheg a Behemot is. A Cradle lemezei a Midian-ig nagyon bejönnek, de ami azóta van, az már elég görcsös kapaszkodás valami művészinek gondolt, de sablonos, unalmas, mainstream erölködésbe. Félre ne értsd: nem szeretem a trve cvlt eliteskedést, de a blak metalnak valahol az az az underground szellemisége már nagyon kikopott ezekből.
-
Golota
aktív tag
válasz Bjørgersson #8093 üzenetére
Igen, ismerős. Nem rossz,de klasszikusnak nem nevezném. Számomra manapság a blackben van meg, amit korábban a metal műfajokban szerettem, Ha ilyen befordulósra vágyok,akkor Burzum Filosofem.
Ami viszont nagyon bejön mostanában, az az Urgehal: Iconoclast és a Goatcraft Torment. Iszonyú thrashes húzás van benne. Persze az Inquisition into the infernal nyomába semmi nem érhet.Ez annyira brutál, mainstream telibeszarós, nem tetszeni akarós, hogy mindent visz. Iszonyat kántálás, kultikus sötétség, beszarás milyen jó!
-
Golota
aktív tag
válasz snecy20 #8097 üzenetére
Így kezdődik.. Van olyan ismerősöm, aki egyetemen tart előadásokat modern rockzenékből és egy órára bevitt Inquisitiont. A legközelebbi előadására visszajött pár gyerek, hogy életükben nem hallgattak még csak heavy metalt sem, de nem tudnak leakadni az Inquisitionról. Én szóltam: addiktív. Minél többet hallgatod, annál újabb finom részeket fedezel fel benne.
Új hozzászólás Aktív témák
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- Steam, GOG, Epic Store, Humble Store, Xbox PC Game Pass, Origin Access, uPlay+, Apple Arcade felhasználók barátságos izgulós topikja
- Milyen okostelefont vegyek?
- Vicces képek
- Székesfehérvár és környéke adok-veszek-beszélgetek
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- EA Sports WRC '23
- Villanyszerelés
- Dell asztali gépek
- EAFC 24
- További aktív témák...