Új hozzászólás Aktív témák

• #30 Rickazoid addikt iZed #29

  Új Válasz 2011-04-13 23:19:44 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Rickazoid

  addikt

  válasz iZed #29 üzenetére

  Nem véletlenül hívják a mélység látását mélységérzetnek és a térlátást térhatású látásnak.
  A szemek kettő darab két dimenziós képet dolgoznak fel egyszerre, amit látsz az nem más, mint két két dimenziós kép egymásra helyezve. Ez nem három dimenzió, csak az agyi folyamatok miatt alakul ki a mélységérzet, ahogy te is írtad, az agy pusztán a két dimenziós képek elemzésével határozza meg a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetét a két dimenziós képen. Ezért is lehetséges a 3D-snek csúfolt kijelző, ami optikai csalódásokra épül, egyáltalán ezért lehetségesek az optikai csalódások, amiket térbelinek lát az ember, habár sík. De a te helyzetedet alapul vevő térbeli koordináta-rendszerben nem kapnád meg a két térbeli tárgy helyét pusztán a két tárgy képéből, sem a tőled való távolságukat, sem az egymáshoz képesti távolságukat (habár ez utóbbit ki tudnád következtetni egységeket használva, de nem pontos értékeket), ha nem ismered a tárgyakat, nem láttad már őket korábban, ismert távolságra tőled, tehát nem tudod a méreteiket.
  Ha elmész az északi sarkra vagy sokkal inkább az Antarktiszra, akkor nem fogsz rendesen látni, mert nincs viszonyítási alap. Ugyan olyan formákból az agy nem tudja meghatározni a távolságokat, mert nem tudja összevetni őket. Ezt megerősíthetik a Holdon járt emberek is, nem egyszer elhangzott dokumentumfilmekben is, hogy ha nincs viszonyítási alap, akkor képtelenség meghatározni, hogy két távolabbi objektum közül melyik van közelebb és melyik nagyobb. Ha nincs viszonyítási alap, akkor nincs mihez képest érzékelni a teret. Valós három dimenziós érzékelésnél erre nem lenne szükség. Olyan ez, mintha rajzolsz egy lapra két párhuzamos szakaszt, egyik 1 egység hosszú, másik 2 egység hosszú. Pontosan meg tudod határozni, hogy melyik hosszabb, mert a szem látja a különbséget. De egy teljesen fehér szobában, ahol nem látod sem a falakat, sem a padlót vagy plafont, nem tudod megmondani, hogy az előtted lévő két hasáb közül melyik magasabb és melyik van távolabb, ha mindkettő egyforma magasnak látszik adott távolságból egy két dimenziós képen, de egyik arányosan magasabb és arányosan szélesebb, de arányosan távolabb is van. Ha három dimenziós képet rögzítene a szem, akkor a mélységet is rögzítené, tehát a képi információban benne lenne mindkét hasáb tőled való térbeli távolsága is. Ez az, amit nem értenek sokan, hogy három dimenzió az három dimenzió, szélesség, magasság és mélység. Mélységet nem látsz szemből. Amit látsz az nem más, mint két különböző két dimenziós kép. Ha egy kockát szemből nézel, nem azért tudod, hogy kocka, mert látod a mélységét, hanem mert mindkét szemed más-más perspektívából mutatja és lényegében láthatod 4 oldalát is, amiből következhet, hogy kocka, ha olyanok az élei. De egyik szemed attól még maximum 3 oldalát láthatja egyszerre, de ott sem látsz mélységet, csak abból tudod, hogy lehet mélysége, hogy a vonalak azt formázzák meg. De például egy születésétől fogva vak ember nem fogja felismerni a kockát ha meglátja, először meg kell tanulnia, hogy az kocka. Pont a közelmúltban sikerült ezt igazolni, ha jól tudom több, mint 300 éves elmélet vált így ténnyé. Az viszont már régóta tény volt, hogy egy csecsemőnek sincs térlátása. Kísérleteket végeztek már, hogy egy üveglapra (vagy plexire) feltettek egy gyereket, majd átcsalták a másik oldalra. A lap alatt egyik oldalon felszín volt, másik oldalon egy jókora mélyedés, de mindkét oldal ugyan azt a mintázatot kapta. Egy adott életkor alatt minden gyerek átmászott a mélyedésen, míg az idősebbek megtorpantak, mert észrevették a különbséget. Azt is igazolták, hogy egy bizonyos kor alatt egy gyerek nem tudja megállapítani, hogy két különböző méretű (kör alapú hasáb, egyik két dimenziós vetülete 1 egység magas és 2 egység széles, másiké fordítva) üvegbe töltött azonos mennyiségű folyadék közül melyikben van több, jellemzően azt nézik többnek, amelyik üvegben a folyadék magasabban van. De a folyadék nem is kellene, az csak szemléletesebbé tette. Ez pedig azt igazolja, hogy a térbeli objektumok összehasonlítása is tanulandó folyamat, nem születéstől fogva van jelen, hisz akkor egyből tudná, hogy ugyan annyi is lehet.

  De visszatérve a térlátáshoz, egy idézet innen:
  "Mivel a retinánk és így a rajta keletkező valódi kép is kétdimenziós felület, a harmadik dimenzióval való összes ismeretünknek a két­dimenziós vetületek értékelésén kell alapulnia."
  És az utolsó mondat is érdekes:
  "Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy bizonyos (pl. afrikai) kultúrákban élő emberek ma sem képesek az ilyen perspektivikus elemeket használó képeket megfelelően értelmezni. A térérzékelés tehát bizonyos tekintetben biztosan tanult folyamat."

  [ Szerkesztve ]

  Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.

Új hozzászólás Aktív témák