Hirdetés
-
Toyota Corolla Touring Sport 2.0 teszt és az autóipar
lo Némi autóipari kitekintés után egy középkategóriás autót mutatok be, ami az észszerűség műhelyében készül.
-
Karácsonyfaként világíthat a Thermaltake új CPU-hűtője
ph Az ASTRIA 600 ARGB ráadásul a hűtési teljesítmény szempontjából sem szégyenkezhet.
-
Dragon Ball: Sparking! Zero - Mester és tanítvány
gp Egyelőre még mindig nem kaptunk megjelenési dátumot a játékhoz.
Új hozzászólás Aktív témák
-
VIC20
őstag
Tökéletesen igazat adok neked - még úgy is, hogy nekem szerencsére nem volt részem ilyesmiben.
Van viszont, amit nem értek a háborgókon: ahogy olvasgattam a beszámolókat, úgy tűnt, hogy minden eset leírásában megtalálható az a mondat, hogy "váratlanul megváltozott a viselkedése". Hát milyen más gyanújelre lenne még szükség egy kapcsolatban?! A szakításhoz azonban ez nem elégséges, ehhez már konkrét bizonyíték szükségeltetik, mindenki szerint. Akkor mégis mit csináljon az a szerencsétlen, aki ilyen kutyaszorítóba került?! Fogadjon magánnyomozót? Az mennyivel ,,erkölcsösebb"? (Viszont mindenképpen jóval költségesebb.)
Általánosságban pedig nem értem ezt az okostelefont szent tehénként beállító mentalitást sem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nálunk a telefonok és számítógépek egyszerű (munka)eszközök, magától értetődő természetességgel használjuk a másikét - ha éppen úgy hozza a szükség (nyilván nem nap, mint nap). De valamiféle embereijog-szerűséget fabrikálni az "okostelefon titkos használatához", az meglehetősen nonszensz számomra.
A partnerkapcsolat a bizalomra épül. Ennek a valódi tartalmához szerintem inkább a fenti gyakorlat áll közelebb, a cikkben felvázolt elvárások viszont ennek a bizalomnak a totális félreértelmezését tükrözik. Nincs ugyanis "susmusoláshoz való jog"; ahogy társaságban élőszóban sem illik sugdolózni (olyannyira, hogy ehhez még élettársaknak sem kell lenni, ez általános illemszabály), úgy levélben, telefonbeszélgetésben, egyéb telekommunikációs eszközökön keresztül bonyolított érintkezésekben sem. Aki ezt megszegi, az letér a bizalom útjáról, és a kapcsolat alapját sérti meg. És innentől kezdve Iustinianus az irányadó:
,,Vim vi repellere licere Cassius scribit, idque ius natura comparatur."
Magyarul: Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
(Csak zárójelben jegyzem meg: a fentebb kifejtettek a titkos kapcsolat felfedésére és a megcsalónak a helyzettel való visszaélése megszüntetésére vonatkoznak, az ezt követő cselekményekre már nem, hiszen nem vagyok bíróság, de ennek ellenére ,,audiatur et altera pars", ugye... A magam részéről tehát ebben a kérdésben automatikusan nem adok igazat Neked, de el sem ítéllek, egyszerűen megértelek.)
[ Szerkesztve ]
-
VIC20
őstag
- Miért ne menne a kommunikáció? Éppen arról számoltak be az érintettek, hogy korábban jó volt a kapcsolat, tehát valószínűleg a kommunikáció is. Hirtelen zavar keletkezett abban, ami addig működött. Tehát ne cseréld az okot és az okozatot!
+ Miért mennének szét a rossz kommunikáció miatt, egyből? Vannak emberek, akik nem úgy cserélgetik az életük párját vagy éppen a hazájukat, mint a szaros gatyájukat. Minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok - akár a kommunikáció terén is. Mivel senki sem gondolatolvasó, ezért azt érzi, hogy valami nem stimmel. Miért kellene pusztán emiatt felrúgni a kapcsolatot (semmibe véve a másikat, meg a beleölt energiákat, a közösen átélt élményeket, a közösen megtett erőfeszítéseket) konkrét bizonyíték híján?