Keresés

Hirdetés

Aktív témák

  • totron

    addikt

    válasz Fred23 #78 üzenetére

    Bevésődés lehet a tudat alatti megoldásra való törekvés, ezért a szituáció újból és újból való megkeltése. Mint valami rossz sci-fiben, mikor újjászületve is ugyanaz a karma vár. Persze nem karmával kell operálni, hanem pszichológiával-logikával-önismerettel-élettapasztalattal, plusz a csőlátásból való kijövéssel (az élet egyéb dolgainak űzése, melyek tapasztalatai azután akár vissza is csatolhatóak az ezúttal is nagyon megszenvedett párkapcsolati síkba). A szövegből a lányok szoknyájának krónikus fogása jön le, illetve anyahiány. Valamilyen szinten persze a szülőt választjuk meg a társainkban, de nem baj, ha a képletnek ez a része csekély szinten marad. Gyakran, nagyon gyakran ott vannak már az elején is az ordító jelek, csak az ember jobban akarja a boldogságot, sem minthogy figyelne.

  • totron

    addikt

    válasz macilaci78 #97 üzenetére

    Van, aki hajlamosabb a belesüppedésre. Akár hozott kulturális-gondolkodási képletek miatt, akár megoldóképletek hiányából fakadóan kevés önismeret és élettapasztalat esetén és/vagy kialakult vagy hozott agyi kémia okán. Dobogós helyen van az anyával való gyerekkori kapcsolat, a gyerekkor egésze, no meg ezek nem egyszer furfangos kombinációja. Így nem vethető oda az a mondat, hogy de hát lendüljön már túl, mert én is túllendültem.

    A szakemberségről meg annyit - nem leírva az egész szakmát, de a nagyját(?), egy részét sajnos mégis kénytelen vagyok - hogy az emberek a nagy fogyasztói irányítottság és módszertan égisze alatt el alaposan vannak veszve a szómágiában, magyarul a forma írja a tartalmat: ha te kimondod azt, hogy szakember, akár magadra, akkor tekintélyt nyersz, szakértelmet. Hogy az álszakértelem vagy igazi, az már többedleges. És bizony mindenki szakembernek fogja nevezni saját magát, mert meg akar élni, méghozzá ebből, lelkiismerete, szakmai vénája nem mindegyiknek van, így feltétel nélkül elhiszi saját magáról a tutit (már csak az egó okán is). Bírom, mikor pl. 20 éves kislányok a nulla élettapasztalattal és ordítóan friss iskolavégzettséggel rátaposnak a nagybetűs élet gázpedáljára, fejest ugranak a szakmába, hogy majd ők mindent is megoldanak, persze a mindenkinél is. Később - úgy 20 év múlva - esik le nekik, hogy nem kis mértékű baromságokat gondoltak a világról, magukról, az emberről-társadalomról és ezek összefüggéseiről. Addigra persze jól megszedték magukat. Nem nagyban tér el az ilyen a Szabó Péter szinttől. Olyan is van, hogy a neurózisos, önvakságban szenvedő szülő elviszi a gyereket megjavíttatni - klasszikus - az idézőjeles doki meg hagyja, hogy a szülő a szájába adja a diagnózist, mert hát tőle jön a pénz... Csak óvatosan, emberek, némi fenntartással.

    A pszichológus alapvetően arra való, hogy visszakínálja a földlakót saját maga összefüggéseivel. Sok pénzt is ki lehet dobálni az ablakon, mire egy élet- és szakmai tapasztalatban feletted állóval sodor össze sors. Van, ki az első beszélgetésre nem is számol fel díjat, hiszen nem tudhatjátok, hogy egymást keresitek-e, ez szerintem a korrekt eljárás. Kerülni kell azt, amelyik mindenre is tudja a megoldást. Szörnyű alakulásokat tesz lehetővé sajnos az arcvesztéstől való félelem. S mivel alapvetően megtört-meggyötört, adott állapotukban összetett, rejtett rendszerieket át nem látó emberek kerülnek a székeikbe/kanapéikba, gyakran nem ismerik fel az inkompetenciát, csak a segítséget, a kiutat hajtják. A pénz dolga mégis valahogy mindig objektív tud maradni, azt le kell csengetni, milyen érdekes.

    Meg kell adni, ami az orvosé: jó esetben magas fokú logikai készség és pacientúrájából is fakadó tapasztalat, ha tényleg szükséges, gyógyszerfelírási jogkör melyek együttesével tud(hat) segíteni rajtad, ugyanakkor meg kell adni ami a betegé/bajba jutotté: te vagy magaddal napi 24 órában, így van, amit te tudsz a legjobban. A papíron nem, a gyakorlatban viszont mégis nem egyszer a legnagyobb művészet e kettőt egészségesen különválasztani és nem hagyni összemosódni. Van, aki a legnagyobb lehetetlenséget, lózungot is elhiszi saját magáról, mert egy dedikált másik ember mondta, teljesen ismeretlenül, első alkalommal. Ilyet azért ne. Ne tekintélyelvűség alapján közlekedjen senki, mert mégnagyobb pocsolyákban találhatja magát.
    Ha alapvetően jó logikával és önismerettel bír a júzer a mindennapokban, elképzelhető, hogy nincs az a szakember - vagy csak nagyon drágán és nagyon ritka előfordulással - aki segíteni tudna neki. Függ természetesen a probléma mibenlététől is. Nem a sterilen alkalmazott segíts magadon doktrínáját ajánlom, de gondolkodást igen. Utólag egyszerűbb nyilván átlátni, de aki benne van, az nem utóbb van, hanem előbb, meg benne.

    [ Szerkesztve ]

  • totron

    addikt

    válasz Egon #149 üzenetére

    Szerintem meg önismeret. Ha tudod a céljaid nem kapkodsz mindenféle kívülről betáplált áligények-elvárások teljesítése között. Halálom az örökké időhiányra panaszkodók: nagyon hamar kisül, hogy rémesen rossz önmenedzselők, saját, érdemi célok nélkül. Időt pazarolni is csak ebben az értelemben lehet. A fix, téridői értelmben vett meg úgy is van, ahhoz csak alkalmazkodni lehet (vagy nagyon gyorsan utazni, de szociális lényként az sem kecsegtet sok előnnyel).

  • totron

    addikt

    válasz bLaCkDoGoNe #209 üzenetére

    Vicces lett volna, ha pl. egy vita hatására valaki összeomlik az összeomlás topikban.

  • totron

    addikt

    válasz Eastman #210 üzenetére

    Nem jött össze a randi? Elrontottátok a barátságot?

  • totron

    addikt

    válasz Eastman #213 üzenetére

    Hát azért ne csüggedj. Én is voltam szerelmetesen mélyen, ofc "összedőlt a világ", persze nem
    Utólag.;)

  • totron

    addikt

    válasz RubbishBin #172 üzenetére

    Azért ezek a laikus távdiagnosztizálások, szigorúan skatulyákban mérve - érted, triplán egzaktesélyes - nem az igaziak. Szerintem közelében sincs a nárcizmusnak, az sokkal komplexebb és durvább, meg más irány, sajnos ismerem közelről is. Nagyon nem szeretem az ilyen ütős-hamis bélyegeket, puffogtatva bele az online térbe kibicként, felelősség nélkül. S most had állok be az okossághintők sorába (ismét): azt tudnod kell, hogy kevés nő/lány szerelmes és soha ne ess abba a hibába, hogy ugyanazokat a környezeti változókat, indítóokokat látod beléjük, amik benned is üzemelnek, nagy hiba lenne. Valahol találkozik a 2 világ, a 2 faj, de más a bolygó, ahonnan jöttünk, más minden, még ha egyezőnek is akarjuk látni. Vastag könyveket írtak már erről, megkímélem a világot egy újabb bestsellertől. Arról nem is beszélve, hogy nem is biztos, hogy érdemel ez több szót.

    (#217) Balu972, az emberek többsége vígan elvan a sztereotip medrekben, legyen az sajátnak hitt gondolat vagy szó. Azt hazudják maguknak és kifele, egymásnak is - ami szintén egy közhely, sírok - hogy a gondolkodást segíti a skatulyázás-tipizálás. Nem, annak hiányát segíti.. pont. Ez is egy rendszer szintű játék, én hiába irtózom, ha amúgy vadászni kell a többiben ugyanazt a képletet. Na ide nem kell diverzitás, megfelelő a folyamatos gondolkodás, közhelyek nélkül.

    Nem vettem Coelhósan. A vasas résszel nem értek egyet etikailag, de valamilyen szinten tényleg belekényszerülsz, hiszen tömegek játéka, ez igaz. Vérmérséklet szerint van, akinek már az elején megfelelne egy anya szoknyaszéle-féle verzió, stabilitás legyen, biztonság, jókaja, jószex, jó intellektus, aztán kalap, meg is vagyunk egy életre. A természet kieszközli a tapasztalást, szelektálódást - sok?/bizonyos? esetekben kontraszelekciót, ez is egy külön, érdekes téma - keserves utakon persze. Ki kell kristályosítani azt az önismeretet, célokat és az ezeken keresztüli egymás felé való fordulást, találkozást. Mely találkozást szintén az élet írja nagy részben, de mi is, tehát megint csak egy elegyhez jutottunk el.

    No meg a kapcsolatfüggőség egy betegség, egy ártány, kórkép, azt kell orvosolni, nem a következményeit. A macskás vonzás-taszítás dinamikát ügyesen meglovagolni/kijátszani - folyamatosan! - elég fárasztó, ettől függetlenül ez is a gonosz realitás szerves része, igen.

    A steril magamtól való függés idővel merő fantáziátlanságba, apátiába csap át, bár lehet, hogy csak az én belső diverzitásom nem elég pulzáló. Azt gondolom, hogy külső ingerre mindig szükség van. Jobban tudod mit ebédelj aznap és nem baj az, ha kellemes gellert kap a gondolatköröd, egy egész napod, az életed akár, értelemszerűen az is külső ingerből fakadó lesz, ha a továbbgondolást te is végzed, mindig egy elegy lesz, nincs laborkörülmény, teljes elszeparálhatósága akár magadnak, akár a bejövőknek. Ez az eleve való kiszolgáltság, az ingerek (gonosz formátuma a reklámok, ami állítom, hogy a legnagyobb tragédiánk) nem tűnik fel a mindennapokban, mert egy masszaként folyamatosan jelen van, ha akarjuk, ha nem.

    Nem vagyok rajongótípus és én meg nem akarom Feldmárosra venni, de ő írta egyszer, hogy ha öngyilkos akarsz, lenni akkor vonulj el egy teljesen ingermentes szobába, ne vígy magaddal se újságot, se semmit, csak egy kést. Külső ellenpontok nélkül megszűnnek a dinamizmusok és nem fogsz magad ellen fordulni. Ez az állítás. Ebben én nem lennék olyan biztos, de van benne valami azért: sokszor kifele élünk, a többségnek fogalma sincs ki is önmaga valójában, retteg is befele nézni, e rettegésbe és befele kémlelés elkerülésébe igen-igen nagy energiát is fordít, szépen. Ami szerintem elég szánalmas, de ez az egyik halhatatlan egyik népsport. A ló túloldalára sem érdemes átesni ez ügyben sem, ennyi csak a gondolatom. Mert szép az, ha van saját cél és az önismeret is sok tévúttól, hibaismétléstől kímél meg, de végül mindig kibukik, hogy az ember, mint egyén egymagában semmi.

    A remény félelmet hoz, függést és szenvedést.
    Ne játsszuk akkor a játékot, azt mondod? Gorillás-bonobós kísérletek visszatérő eleme, hogy mindig akadnak hímek, amik teljesen kivonják magukat a társadalomból. Ez rendszerint csak hímekre igaz, nőstényekre nem. Ezen is el lehet lamentálni, elég beszédesnek érzem, mint kimenet, következmény rámutat a módszertanokra, szerepekre, pozíciókra, szépen visszafejthetők. Emberben is van, aki huszonévesen megélt csalódása nyomán kiköltözött tanyára, de nem olyanba ám, ami faluszéli és vezetéken jön a gáz, nem, csak az elszeparáltság volt a mátkája aztán. S mi történt? Elhussant 40 év, eltelt egy élet. El tud ugyanis, el tud telni. Veszélyes ez is. Mikor önvédelemből kivonjuk magunkat, ha nem is olyan végletesen, mint a példában. Sok minden elmehet mellettünk, s mindezt önként tettük magunkkal... Az indítóok utólag nem számít, menet közben is észnél kell lenni, időnként felülvizsgálni a közegünket. Ez lenne a másik gondolkodnivaló, amit ajánlok mindenki figyelmébe.

    A boldogság abban lesz, amiben növekszel, vannak pozitív terveid, össze tudod kapcsolni magad a következő lépéssel, mert Tőled függ.
    Mátrixnyomtatóval kinyomtatva, falra kifüggesztve, bekeretezve. A mátrixnyomtató hangja felvéve, a felvétel rendszeresen újrahallgatva.

  • totron

    addikt

    válasz Balu972 #217 üzenetére

    Kieg.:
    S értem, hogy a függetlenséget a párkapcsolatokra írtad, de a kapcsolatokban is zömében külsőirányítottságú emberek vesznek részt. Így sajnos mint mindenben, ebben is aktuális, szerepe van. Ha szar kerül a húslevesbe nem a húslevesről fogunk beszélni. Keserédes következménye az önfejlesztésnek, hogy ha sikerül emberi, méltó szinteket elérned, annál nehezebb lesz párt találnod: ha a már magad mögött hagyott, számodra túlhaladott világlátást fedezed meg a másikban, nyilván nem fog megfelelni. Az időben-térben-célokban-fejlettségben-életkörülményekben való egymás elkerülése témahalmazba meg bele sem kezdek. Legyünk tehát egyszerűek, úgy minden egyszerűbb - mi is!:D A választék is nagy, megéri.

    A Feldmári gondolattal példázott párhuzamot nem kapcsoltam össze kellően talán: az emberek napi szinten fordulnak maguk ellen, ennek persze nincsenek tudatában. Önismerettel könnyebben jön a boldogság, a célok, eleve: célok keletkeznek, amik sajátok. Ugyanezt az (igény)szintet kell megtalálni a másikban is, úgy van esély egészséges kapcsolódásra. Sok sikert..

  • totron

    addikt

    Kiművelt, érettfelnőtt nő felé szerencsés, ha irányzódik a vágyódás, a tervezés. Ebben az esetben ilyenről nincs szó. A célokat váltsd le magadban és http://lőnboldogság.net/nagyobbesellyel.pusszhtml/

  • totron

    addikt

    válasz bkercso #364 üzenetére

    Én is láttam már képen párezer embert. Ettől még nem leszek párezer ember vagyis több önmagamnál. A szakember címre a szememben az pályázhat, aki látott is párezret, de egy is volt közülük és nem reccsent annyira bele, hogy az objektivitása csorbuljon, át is tudja adni a tapasztalatait, szakmai érzéke is van. Minden más csak adatgyűjtés/porhintés.

Aktív témák