Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Kalandor

    HÁZIGAZDA

    LOGOUT blog

    Folytatom :)

    ilyen játékokkal játszhattunk
    Én szinte traumatizálódtam, hogy gyerekkoromban nem volt LEGO-m :( Szerencsére 2 hazai építőjátékkal vigasztalódhattam: [link] , a másikról nem találtam képet, 2-3-4-5 egységnyi műanyag lapok voltak, egymásba lehetett őket rakni és sárga golyókkal rögzíteni. Az nagyon ötletes volt és jó nagy doboz.

    A legkomolyabb, nem is annyira játék, a diavetítő volt
    Ebben ugye az volt a jó, hogy gyakorlatilag egy meseolvasás volt, és a szülő együtt lehetett a gyerekkel.

    lerakott az udvaron, becsukta a kaput és elment
    Egy diktatúrának nem sok előnye volt, de az igen, hogy pontosan tudták, hogy ki hol lakik, mikor egy a gyereke óvodába, így volt óvoda és volt hely. Manapság meg megy a játék ezzel.

    Az iskolakezdés hangulatában teljesen hasonlított a mai iskolakezdésekre
    Ez is stimmelt, egy bőröndnyi mindenféle vackot kellett beszerezni, de soha nem használtuk egyiket sem, úgyis az volt, hogy gyerekek, ide figyeljetek!

    a jobb módúaknak a cipője is jobb volt, amit látni lehetett, meg a drágább ruhára drágább köpenyt vett fel, tehát amit a ruha nem tudott kifejezni, mert eltakartuk, pontosan ugyanazt a köpeny maga kifejezte.
    Jajj, de nagyon igaz, gazdag csajoknak nálunk rendesen varrónő varrt saját köpenyt fodros vállal, mindennel.

    Ja, cuccializmusban 70-es 80-as évek fordulóján nem volt vízöblítéses WC egy nem túl régen épült iskolában.
    Nálunk, ahogy nagyon sok helyen, 2 általános iskola volt: volt egy régi, százéves, ami gyakorlatilag a régi négyelemis iskola volt, két osztályonként 1 terem, tehát 2 nagy terem (együtt az 1.-2. és a 3.-4. osztály), hátul pontosan olyan pottyantóssal, ahova nem is emlékszem, hogy én valaha is elmentem, mert talán harmadikra lett rendes WC, és a pedellusi lakás. Mert szenes fűtés volt (embermagas öntöttvas kályha, minimum 25 fok volt) nem volt csengő, tiszta fapad volt az egész és a pedellus fűtött, csöngetett, stb. Ennek az iskolának volt egy csodaudvara, százéves kanadai nyárfákkal, minden szünetben ott fociztunk a fák alatt. Télen meg vizet vittünk és korcsolyapályát csináltunk.
    És emellett volt már a 70-es évektől az újiskola, ami modern volt, de eredetileg csak a felsősöknek épült, úgyhogy eléggé nagy arcunk volt amikor már mi is oda járhattunk az újba'. Aztán kibővítették azt is és az egész régi iskolát bezárták, de érdekes módon még ma is megvan üresen, nemrég láttam.
    Büfé az áltiskolában sehol sem volt, minden reggel jött Mancinéni a konyháról, biciklin (!!!!! felléphetett volna a cirkuszban vele!) hátul egy majdnem méter széles, nagy kosárban kifli, zsömle, vajaskenyér, valami, elöl a kormányon, hogy jó legyen a súlyelosztás, szimmetrikusan 1-1 nagy kanna, amiben tej, tea vagy talán kakaó is volt néha. Ezeket ő osztotta ki és utána megettük a szünetben. Saját textilszalvéta és pohár kötelező volt.

    Felsőben almát jártunk szedni, gimiben szőlőt.
    Nekünk csak felsőben volt ilyen, mehettünk a TSZ-be szedni paradicsomot, szőlőt, mert ugye az igazgató férje volt a TSZ elnök.

    Október 23-a mindig ilyen csendes rettegésben telt
    Úgy látszik, ez nagyon helyfüggő volt, én ilyenre nem emlékszem soha, mondjuk a mi falunk de a környéke se volt '56-os bástya. Nagyapám egyszer talán annyit mondott, hogy pár részeg leverte a csillagot a TSZ-ről, de pár nap múlva gyorsan vissza is tették. Egyetlen valódi incidens volt, valami tizenéves srác a vörös lobogót leszedte és nadrágot varrt belőle, abban ment az utcára. Na őt soha többet nem látta senki, teljesen eltűnt.

    Mi meg pirománkodtunk, zacskószám gyújtottuk a gyertyákat
    Azt hittem csak mi voltunk ilyenek. Ha kimentünk, nem csak mi gyújtottunk gyertyát, hanem én végigmentem és az összes elaludt gyertyát meggyújtottam. Anyám egy szót se szólhatott, hiszen azért voltak kint a gyertyát, ugye...

Új hozzászólás Aktív témák