Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz dabadab #13 üzenetére

    Gyakorlatilag egy távolságtól (és fókusztól) függően pénzérme nagyságú területen felhevíti a célpontot, a műanyag megolvad, az alatta lévő elemek pedig a helyzettől függő sérülést szenvednek el. A videó alapján nincs dedikált célzóna, tehát nem mondjuk az egyik rotorra mennek, vagy mondjuk az akkumulátorra, hanem csak egy adott részelemen próbálják tartani a lézernyalábot (hiszen az idő előre haladtával egyre több energiát ad át, egyre több hő keletkezik az adott régióban, ha a fókusz vagy a lézernyaláb elmozdul a pontról, akkor egy "friss" műanyag részt kell felhevítenie a lézernek).

    Így néznek ki a korábbi tesztek közben szétlőtt quadcopterek:

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz dabadab #17 üzenetére

    Én is ezt tippelem.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • #06658560

    törölt tag

    válasz dabadab #17 üzenetére

    A müanyag is szépen meggyulladhat, azok eleve nem túl magas gyulladáspontúak.

    #11 Cifu: Az rendben van, hogy tömegre, keménységre nem okoz nagy gondot, de az akku azért eléggé éghetö, ami a kompresszorlapatok, vagy a turbinalapátok között annyira nem kellemes dolog.

    [ Szerkesztve ]

  • Rive

    veterán

    válasz dabadab #17 üzenetére

    Ez ~ annyit is jelent akkor, hogy szimplán alufóliába tekerés igazából már egész komolyan képes tökönböki az egészet.

    /// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!

  • Cifu

    nagyúr

    válasz dabadab #31 üzenetére

    A hivatalos válasz erre az, hogy a Burke-osztályon általános lett az ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) rakéták elhelyezése, az ESSM rakéták közép-hatótávolságú rendszer, és egy VLS konténerbe négyet lehet belőle pakolni (a Burke osztály a Flight II óta 96, az első Flight változatban 90 VLS konténerrel bír, ezekbe lehet SM-2, SM-3 és SM-6 légvédelmi rakétákat, Tomahawk robotrepülőgépeket, SUBROC rakéta-torpedókat is elhelyezni).


    Ez a kép egy norvég Fridtjof Nansen-osztályú fregatt Mk.41 VLS cellájából való ESSM rakétaindítást mutat, a Burke osztályon ugyanilyen VLS rendszer van, látható, hogy a rakéta nagyjából a cella negyedét foglalja el

    A logika alapján a beérkező veszélyforrásokat az SM-2 / SM-6 rakéták nagy lőtávolságnál (cirka 25km felett). az ESSM közepes lőtávolságnál (cirka 5-25km között) és a Phalanx a végső fázisban (5km-nél közelebb) kezelné. Itt van a probléma - a US NAVY hivatalos válasza nem stimmel. Ők valójában egy új CIWS rendszerre várnak.

    A legvalószínűbb indok egyszerűen a törvényhozással való kötélhúzás - más szóval a pénz. Ha a hajók megkapják a második Phalanx-ot, akkor arra nehezebb lesz pénzt kisajtolni a képviselőkből, hogy adjanak pénzt a meglévő rendszer lecserélésére. Persze a US NAVY tisztában van a problémával, de a politikusok és a katonai vezetők hülyesége azért ott is megvan. Ez csak egy a sok közül.

    A haditengerészet például a kisebb felszíni hajók terén az LCS osztállyal váltotta le az Oliver Hazard Perry-osztályú fregattokat. Az LCS kapcsán egy eléggé furcsa kívánságlistát állítottak össze: egy olyan 3500 tonnás hajót, amely legalább 45 csomóval (cirka 80km/h) képes haladni, a fegyverzete mindössze egy 57mm-es gépágyú és egy SeaRAM CIWS (ez feladatát tekintve megegyezik a Phalanx-al, de 20mm-es gépágyú helyett 21db kis méretű (a vadászgépeken használt Sidewinder rakétára épülő) elfogó-rakétával küzdi le a beérkező veszélyforrásokat), plusz két géppuska. Csak a felszínt karcolva: a hajó tömegének jó részét az emészti fel, hogy elérje a kívánt sebességet (a Burke osztály négy 25MW-os gázturbinával bír, az LCS osztályok két 30MW-ossal bírnak úgy, hogy a vízkiszorításuk a harmada csak). Ezt még megfejelték azzal, hogy egy faramuci döntéssel nem egy győztest választottak ki az LCS tenderen, hanem mindkét végső pályázó (Austal és Lockheed) típusát megrendelték párhuzamosan. Ez ugye rögtön megkettőzi a logisztikát is.

    Az LCS a hasonló tömegű hajóosztályokhoz képest csúnyán alulfegyverzet, és a sebességén kívül más igazi előnye nincs - a Egyesült Arab Emírségek Baynunah-osztálya hasonló képességekkel bír, csak nem ennyire gyors, viszont nem 3300-3500 tonnát nyom, hanem csak 915-öt. És harmad annyiba kerül, mint egy LCS egység. A növekvő kínai veszélyhelyzet miatt most utólag fognak majd felszerelni az LCS osztályra 2x4 darab hajó elleni rakétaindítót, amelyeket kényszerűségből a felépítmény előtti helyeznek el. Tönkre téve a hajó lopakodó képességét (alacsony radar-keresztmetszetét). Egyébként menet közben az LCS alkalmatlanságát már elismerték, és az eredetileg 50 egységes megrendelést félbevágták, hogy egy jobban felfegyverzett, de lassabb hajóegység jöjjön majd, ez az FFG(X) program...


    A USS Gabrielle Giffords, az első LCS egység,
    amely utólag 2x4db hajó elleni robotrepülőgép-indítót kapott a fedélzetére...

    Ez csak egy példa, hogy az efféle átgondolatlanság nem újdonság az amerikai haditengerészetnél, és bőven van rá példa még (Zumwalt-osztályú rombolók, amelyeket két 155m-es ágyú köré építettek, csak éppen túl drága hozzá a lőszer, így kvázi fogatlan oroszlán, vagy a USS Gerald R. Ford, amelynél a fegyverliftek nagy részét azért nem tudják használni, mert a szekció-záróajtók jó részét nem lehet kinyitni a menet közben megváltoztatott szerkezetek miatt... és a sort még lehetne folytatni...).

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák