Hirdetés

Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #27483136

    törölt tag

    válasz mr_ricsi #164 üzenetére

    Ennyi elég? Ha ismered, emlékezz, ha nem, olvasd el:
    "A méréseket Dankó Emil, Sólymos Antal és Szalai Lajosné végezte, a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet műszerparkján." (ami független)
    De vaktában minek írsz?

    Ha nem tudod értelmezni a görbéket (pedig egyszerű), itt a magyarázat:
    A Tannoyt (a hangdobozt) egy elektronikával úgy vezéreljük, hogy a hangnyomás minden
    frekvencián éppen 91db legyen. A lemezjátszónak (minthogy a tűje most
    nem "játszik"), nem volna szabad egy mukkot is kiadnia a saját
    hangfrekvenciás kábelén, de az akusztikai visszahatás következtében
    rezgésbe jön, hamis műsorjelet produkál. Az eredményt lásd
    lemezjátszótesztjeink mindenkori 3. diagramján. A diagrampapír 50dB-t
    ölel át, a hasznos jel szintjét a legfelső vonalra kell odaképzelnünk
    - és ezt nemritkán 15-20 decibelnyire megközelíti a káros,
    visszacsatolódó rezonanciák "tüskéje". Nagyon szemléletes diagram,
    pedig nem is derül ki belőle a lényeg, nevezetesen, hogy a
    nemkívánatos, káros jel időben egy kicsit (vagy nagyon) eltolva
    jelenik meg, tehát akkor, amikor a műsorjel már éppen lecsengeni
    szeretne.
    Ugyanezt a mérést a CD-játszókon is meg lehet ejteni. Ezeknek
    ugyan nincs tűjük, a barázdájukhoz sem tudunk hozzáférni, arról nem is
    beszélve, hogy ha a korongot megállítjuk, a készülék azonnal némít. A
    mérő-ezüstkorongnak viszont van "néma" műsorszakasza (zajmérés céljára
    szolgál), és amikor ezt játsszuk, akkor a CD-játszónak éppoly kevéssé
    szabadna zenélnie, mint az előbb leírt teszt folyamán a hagyományos
    lemezjátszónak. Őszintén szólva, nem is hittük, hogy értelmes dolgot
    mívelünk. A CD-játszó optoelektronikai letapogatórendszere nem is
    érinti a lemezfelületet. Ugyan mi az ördögöt akarunk itt "megrázni"?
    Tán a lézersugarat a levegőben? Vagy talán a biteket? (Amelyek ezután
    még, amúgyis keresztülfutnak egy hibajavító elektronikán, és
    kvarcpontossággal érkeznek az erősítőre!)
    Ámde, mint mondani szokás: "más a gyakorlat, más a praxis." Igaz,
    ennél a mérésnél 20 decibellel meg kellett emelnünk a szintíró
    érzékenységét, hogy a rezonanciatüskék igazán a látóhatárunkon belülre
    kerüljenek (vagyis: a zavaró jel valójában 20 decibellel kisebb, mint
    ábráink mutatják), de az akusztikai visszahatást mindhárom készüléken
    ki tudtuk mérni, és ez már önmagában is érdekes dolog.
    Még érdekesebb, hogy a három CD-játszó mennyire más mértékben
    érzékeny az akusztikai visszahatásra! A Philips CD 150 (3. diagram)
    nemkívánatos jele minimális, a legmagasabb rezonanciacsúcs is vagy 57
    decibellel marad a referenciaszint alatt. A VT-Dualé már tekintélyes
    (-40dB, 4. diagram), a Sonyé pedig (5. diagram) még ennél is magasabb,
    35 decibelnyire közelíti meg a referenciaszintet. Persze, számszerűen
    ez még mindig csekély, a hagyományos lemezjátszók közül csak a
    legjobbakéval lehet összevetni (lásd a Linn Sondek/Ittok/Asak 3.
    diagramját a HFM 11. kiadásában, a 68. oldalon). Nagyságrendjét
    tekintve nem is annyira az akusztikai visszahatással, mint inkább a
    strukturális karrezonanciákkal rokon (lásd ugyancsak a 11. számban, a
    80. oldalon). De a tény tény marad: az egyik gép - ebből a szempontból
    - jó 20 decibellel nagyobb visszahatást produkál, mint a másik!......

Új hozzászólás Aktív témák