Új hozzászólás Aktív témák

• #168 #27483136 törölt tag mr_ricsi #164

  Új Válasz 2011-09-14 20:21:24 #168

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #27483136

  törölt tag

  válasz mr_ricsi #164 üzenetére

  Ennyi elég? Ha ismered, emlékezz, ha nem, olvasd el:
  "A méréseket Dankó Emil, Sólymos Antal és Szalai Lajosné végezte, a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet műszerparkján." (ami független)
  De vaktában minek írsz?

  Ha nem tudod értelmezni a görbéket (pedig egyszerű), itt a magyarázat:
  A Tannoyt (a hangdobozt) egy elektronikával úgy vezéreljük, hogy a hangnyomás minden
  frekvencián éppen 91db legyen. A lemezjátszónak (minthogy a tűje most
  nem "játszik"), nem volna szabad egy mukkot is kiadnia a saját
  hangfrekvenciás kábelén, de az akusztikai visszahatás következtében
  rezgésbe jön, hamis műsorjelet produkál. Az eredményt lásd
  lemezjátszótesztjeink mindenkori 3. diagramján. A diagrampapír 50dB-t
  ölel át, a hasznos jel szintjét a legfelső vonalra kell odaképzelnünk
  - és ezt nemritkán 15-20 decibelnyire megközelíti a káros,
  visszacsatolódó rezonanciák "tüskéje". Nagyon szemléletes diagram,
  pedig nem is derül ki belőle a lényeg, nevezetesen, hogy a
  nemkívánatos, káros jel időben egy kicsit (vagy nagyon) eltolva
  jelenik meg, tehát akkor, amikor a műsorjel már éppen lecsengeni
  szeretne.
  Ugyanezt a mérést a CD-játszókon is meg lehet ejteni. Ezeknek
  ugyan nincs tűjük, a barázdájukhoz sem tudunk hozzáférni, arról nem is
  beszélve, hogy ha a korongot megállítjuk, a készülék azonnal némít. A
  mérő-ezüstkorongnak viszont van "néma" műsorszakasza (zajmérés céljára
  szolgál), és amikor ezt játsszuk, akkor a CD-játszónak éppoly kevéssé
  szabadna zenélnie, mint az előbb leírt teszt folyamán a hagyományos
  lemezjátszónak. Őszintén szólva, nem is hittük, hogy értelmes dolgot
  mívelünk. A CD-játszó optoelektronikai letapogatórendszere nem is
  érinti a lemezfelületet. Ugyan mi az ördögöt akarunk itt "megrázni"?
  Tán a lézersugarat a levegőben? Vagy talán a biteket? (Amelyek ezután
  még, amúgyis keresztülfutnak egy hibajavító elektronikán, és
  kvarcpontossággal érkeznek az erősítőre!)
  Ámde, mint mondani szokás: "más a gyakorlat, más a praxis." Igaz,
  ennél a mérésnél 20 decibellel meg kellett emelnünk a szintíró
  érzékenységét, hogy a rezonanciatüskék igazán a látóhatárunkon belülre
  kerüljenek (vagyis: a zavaró jel valójában 20 decibellel kisebb, mint
  ábráink mutatják), de az akusztikai visszahatást mindhárom készüléken
  ki tudtuk mérni, és ez már önmagában is érdekes dolog.
  Még érdekesebb, hogy a három CD-játszó mennyire más mértékben
  érzékeny az akusztikai visszahatásra! A Philips CD 150 (3. diagram)
  nemkívánatos jele minimális, a legmagasabb rezonanciacsúcs is vagy 57
  decibellel marad a referenciaszint alatt. A VT-Dualé már tekintélyes
  (-40dB, 4. diagram), a Sonyé pedig (5. diagram) még ennél is magasabb,
  35 decibelnyire közelíti meg a referenciaszintet. Persze, számszerűen
  ez még mindig csekély, a hagyományos lemezjátszók közül csak a
  legjobbakéval lehet összevetni (lásd a Linn Sondek/Ittok/Asak 3.
  diagramját a HFM 11. kiadásában, a 68. oldalon). Nagyságrendjét
  tekintve nem is annyira az akusztikai visszahatással, mint inkább a
  strukturális karrezonanciákkal rokon (lásd ugyancsak a 11. számban, a
  80. oldalon). De a tény tény marad: az egyik gép - ebből a szempontból
  - jó 20 decibellel nagyobb visszahatást produkál, mint a másik!......

Új hozzászólás Aktív témák