Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Donki Hóte #4 üzenetére

    Nagyon zanzásítva egy blockchain alapú token megoldás arra, hogy tulajdonjogot igazoljon digitális alkotások felett. Készítesz egy alkotást, készítesz hozzá egy NFT-t és felteszed egy NFT piactérre, ahol (jellemzően) kriptodevizával lehet fizetni érte. Onnantól a tulajdonjog átkerül a vevőhöz és maga a blockchain garantálja a tranzakció hitelességét. A kriptodevizákhoz hasonló a működési elv.

    A probléma viszont az, hogy semmi nem akadályozza meg a csalókat, hogy mások alkotásait sajátjukként tüntessék fel, adják el a hozzájuk készített NFT-t és meglógjanak az érte kapott kriptopénzzel, mire bárkinek feltűnne az átverés.

    Ugye a boomerek még úgy adták el a digitális alkotásaik tulajdonjogát, hogy szerződést kötöttek erről, így a felek ezzel a papírral igazolták az adás-vételt. Ha valaki csalt, az felelősségre vonható volt.

    Az egész NFT őrület pár komolyabb botrány után le fog csengeni, mert igazából jelenleg csak a bele vetett bizalom és a busás fizettségek vonzzák az alkotókat, mint fénycsapda a molylepkéket. Van egy csomó 20-30 éves kölyök, akik nagyot szakítottak a kripto bizniszen és elkezdtek úgy viselkedni, mint a Wall Street öregjei, csak ők nem olajfestményt vesznek a falra felfoghatatlan összegekért, hanem egy Gif-et, illetve annak a tokenjét.

    De amint kiderülnek az első komolyabb átcseszések, úgy fognak elmenekülni a vásárlók, mint a húzat. Kínos kifizetni több ezer, több tízezer dollárt egy szaros Gif-ért, hogy később kiderül, nem is az igazi alkotótól vette meg.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Donki Hóte #9 üzenetére

    Ezzel csak részben értek egyet, mivel digitális alkotások millióinak tulajdonjoga cserél gazdát most is napi szinten, az NFT ezt meg tudja könnyíteni. Ennek alapesetben nem az a célja, hogy csillagászati összegekért menjenek el az alkotások, senki nem mondta, hogy 5000 dollárt kell fizetni egy grafikáért, de most a felhajtás, hype, láz és az érzés, hogy "egyedit" veszel a digitális térben, az felfújta az árakat.

    Egy barátom próbálkozik vele egy ideje, az egyik piactérre rakott fel 4 darab grafikát pár hónapja, darabja kb 80 euró volt, hogy belistázzák. Azóta bottal se piszkálta senki és mínuszban van. Közben reménykedik, hogy majd neki is beesik egy pár ezer eurós vásárlás és akkor boldog lesz. Na ebben a cipőben van az NFT-vel csencselni próbáló művészek nagy többsége is.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz t72killer #13 üzenetére

    Hát ami azt illeti, én nem tartom akkora problémának, hogy pénzbe kerül a piactérre kikerülni.

    Hozzászoktatták a stock oldalak az alkotókat ahhoz, hogy pakoljanak fel tömegével minden szart, ingyen van, csak toljad orrba-szájba és megy a shit spamming, cserébe ők elteszik szépen akár a 60-70%-át is az eladási díjnak. Nyilván vannak stock oldalak ahol kicsit korrektebbül bánnak az alkotókkal, de összességében ez a piac egy feneketlen pöcegödör és nem nagyon jön ki a matek, hogy a befektetett munkádért korrekt pénzt kapsz. Azok uralták le, akik amúgy hobbiból fotóznak és tonnaszám hordják fel a fotókat, nem érdekli őket, hogy keresnek-e rajta vagy ha igen mennyit, ez pedig szarrá inflálta az árakat.

    Itt meg ugye más az egésznek a fekvése, ez inkább a klasszikus műtárgy kereskedelmet akarja imitálni. A stock oldalon általában magazinok, marketingesek vásárolnak valamilyen konkrét profitorientált céllal, itt meg gazdag kripto YOLO befektetők égetik a pénzüket cicás gifekre. Maga a rendszer alkalmas lenne arra, hogy a kezdeti millenial agymenés lecsengése után megjelenjenek a normális alkotók és a normális vevők, csak szerintem ennek meg a gátja az lesz, hogy az NFT csak a tranzakció hitelességét igazolja, nem pedig azt, hogy az igazi alkotó volt az eladó.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz t72killer #17 üzenetére

    Kik a mezei fogyasztó? Ebben az esetben a "műgyűjtők" (vagy akik annak képzelik magukat, mert van 50 ezer dollárjuk egy cicás Gif-re, ez most még csak a rongyrázásról szól, nem az igazi műgyűjtésről).

    A hagyományos műtárgy eladásban is többféle út létezik, tegyük fel, hogy te vagy Gipsz Jakab, van egy kicsike neved már a művészéletben és el akarod adni a festményed vagy szobrot amit csináltál. Megkereshetsz galériákat, hogy állítsák ki egy cetlivel, hogy ennyiért és ennyiért eladó, ebben az esetben is fizetsz azért, hogy ott legyen, mert foglalod a helyet, hacsak nem vagy nagyon ismert, nem fognak belemenni abba, hogy ingyen tárolja neked a galéria az alkotást, hogy majd az eladás során vonjanak jutalékot (értsd: nem bízik abban, hogy belátható időn belül el tudja adni), abban meg pláne nem bízhatsz, hogy a kereskedő megveszi tőled és majd próbálja haszonnal továbbadni.

    Másik út az aukcióra bocsátás, hasonló a felállás, ha nem vagy nagyon ismert, nem nyalják ki a popódat. Az aukciós ház fel fog számítani mindenféle díjakat az ügyintézés, kis füzetbe bekerülés és egyebek miatt, mert nekik munkája van vele akkor is ha végül senki nem üti le az aukción.

    Az NFT piactér hivatalosan amúgy azért számít fel díjakat, ha a blockchain-be kell bármit bejegyeztetni/módosítani (plusz a jutalék sikeres eladás után, de ez amúgy jellemzően jóval alacsonyabb, mint a stock oldalak gané rablása).

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz t72killer #19 üzenetére

    De nem is erre szolgál az NFT, sokan azt hiszik, hogy ez egy "stock" szolgáltatás, ahol több ezer eurókat lehet elkérni az alkotásokért és majd ezen gazdagodnak meg.

    Itt szerintem értelmezési gondok vannak.

    A hagyományos festő, szobrász, grafikus, fotóművész sem úgy keres pénzt az alkotásain, hogy kalkulál valamilyen havi bevétellel.

    Aki fix havi bevételt akar, az menjen alkalmazott művésznek. El lehet menni concept artistnak, képregény rajzolónak, plakát tervezőnek, esküvőfotósnak. Ez a két világ nem azonos.

Új hozzászólás Aktív témák