Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • szucsi

    őstag

    válasz S.p.A #370 üzenetére

    Ezek magyar kifejezések, igaz, hogy nem Árpád-korabeliek. Egy adott témában (legyen az akár a nyelvészet) való elmélyedés szükségszerűen együtt jár a hétköznapi tej-kenyér nyelvezettől való eltávolodással, a fogalmi rendszer kifinomultabbá válásával az adott területen, ami nem idegen, hanem nyelvünkbe viszonylag frissen átvett kifejezések sokaságának használatával jár együtt. Hogy miért nincs ezek egy részére ''ősmagyar'' kifejezés? Egyrészt a fogalmi rendszer ha tartalmat talál, jelölni akarja, és ha nincs rá olyan már meglévő címkéje, amely meglehetős átfedésben van a fogalom szemantikai tartalmával, akkor kényszerhelyzetben magyarít. (Nem minden emberöltőben születnek nyelvújító zsenik, akik magukra veszik a népharag és a kinevettetés terhét.) De ezek magyar szavakká válnak, hiszen magyar ragokkal látjuk el őket, pl cinikusan, ironikusabb, stb. Ha viszont már rendelkezik egy kultúra az adott tartlom elterjedt és általánosan megértett címkéjével, akkor nem erőlteti a magyar kifejezés megalkotását. Nem fektet oda energiát, ahova funkcionálisan nem kell. Tulajdonképpen hol kellene meghúzni a határvonalat: ami tíz évvel, húsz évvel, esetleg a török uralom alatt érkezett a nyelvbe, szóval mitől magyar egy szó, itt hány év kell, hogy az ember (a szó) állampolgárságot kapjon?

Új hozzászólás Aktív témák