Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • sebgutkopf

    őstag

    válasz Hasaggymeg #175614 üzenetére

    ...szeretem érezni közben combjaimmal a nyerget...

    Főleg, ha a hölgyek szeretik érezni a combjaik között... a nyerget :DD

    Viccet félretéve régen én is csak úgy éreztem magam biztonságban a gépen, ha a nyerget a combjaimmal támasztottam és úgy tartottam stabilan a gépet. Még az első dropperemmel is megvolt ez a szokásom, mert azon a vázon annyira mélyre nem volt hova leereszteni a nyerget. Aztán a spectral-al jött a nagy változás. Annak a droppere eleve 150mm-t ereszt és a nyereg szó szerint teljesen eltűnik a lábak közül, nincs támaszkodási lehetőség. Így a hónapok során szépen megtanultam bringázni, megtanultam a stabil pózokat terepen, kanyarban stb... és ugyan néha még most is figyelmeztetnem kell magamra, hogy figyeljek a pózra, de már egyáltalán nem hiányolom a nyereg érintését, sőt ha nem rakom le teljesen és hozzáérek, akkor már zavar, hogy hopp itt valami útban van.
    Az biztos, hogy a lejtő orientált bringázás esetében sokkal szabadabban kell tudni mozogni a gépen, hogy jól, biztonságosan és gyorsan menjen az ember. Erre a szabadságra és jóval aktívabb helyezkedésre a bringán egyáltalán nem evidens az átállás, tanulni és gyakorolni kell. Azt is, hogy nincs semmi az útban, meg azt is, hogy mozogni, hova dölni, hajolni stb... több póz olyan, hogy pont ellentétes irányú az ember természetes túlélő ösztönével. Ilyenkor meg jókat lehet bosszankodni, hogy tudom mit kéne csinálnom, de a testem mégsem akarja.

Új hozzászólás Aktív témák