- Samsung Galaxy S23 és S23+ - ami belül van, az számít igazán
- Yettel topik
- Vodafone mobilszolgáltatások
- Motorola Moto G24 Power - hol van az erő?
- Garmin Forerunner 255 Music - nem csak futóknak
- Telekom mobilszolgáltatások
- Samsung Galaxy A71 - elég ennyi?
- MIUI / HyperOS topik
- iOS alkalmazások
- Milyen okostelefont vegyek?
Hirdetés
-
Olcsó 5G-s ajánlatot nyújt a Realme Indiának
ma Megérkezett a Realme C65 5G, az első készülék a MediaTek Dimensity 6300-zal.
-
A személyre szabott reklám lehet a streaming következő slágere
it A jobb célzott hirdetések érdekében adatplatformot indít a Warner Bros Discovery.
-
Ülésezik a hardveregylet
ph Az irodai készülékek és monitorok társaságát egy ház, egy egér és egy DAC egészíti ki.
-
Mobilarena
A topicba kizárólag az aktuális naptári évben, vagy az előtte lévő évben megjelent albumokat ajánljuk egymásnak. Ezzel elkerüljük azt, hogy 10-20 éves kiadványokról legyen szó, amik ugyan lehetnek kedvencek, de azt szeretném ha itt kifejezetten az aktuális dolgokról esne szó. Remélhetőleg pár év alatt elég tekintélyes mennyiségű ajánlás érkezik majd amiből lehet szemezgetni, és örülnék neki, hogy ha jól olvasható maradna a topic, ezért legyen itt egy kis útmutatás:
Új hozzászólás Aktív témák
-
Nertpaelg
tag
Jó ötlet és topik, már találtam is itt pár érdekes zenét!
És akkor egy elvontat az éjszakára:
Lustre - A Glimpse of Glory (2010) "Atmoszférikus" (black) metál / (Black) ambient
A "Lustre" Nachtzeit fantázianevű svéd zenész szóló projektje, a muzsikát valahol az ambient és a black metál határán tudnám elhelyezni, de ezt mindenki eldöntheti magának. Az formula igen egyszerű, de annál hatékonyabb: Az alapot legtöbbször az igencsak elnyújtott, végletekig torzított és ismételt gitár riffek szolgáltatják. Az én fülemnek ez mindenképp kellemes, pont kellően van a háttérben, hogy ne zavarjon; mintegy zord, hideg téli szél érzését kelti bennem. Fő hangszer a billentyű, igen monumentális és légkörteremtő, emiatt erre is jellemző - az egyébként egész zenét átitató - monotonitás. Gyakran két réteget valósít meg a szinti, egy monumentális alapot, és egy jobban előtérben lévő, mondhatni csilingelő billentyűjátékot, amitől jó értelemben rázza ki az embert a hideg. A harmadik, és egyben utolsó hangszer a dob, ami legtöbbször szimpla cin-ütögetős kíséretet jelent, illetve olykor, egy-egy tetőpontnál átvált pörgő lábdobolásra, de mindezt csak elegánsan, továbbra is a háttérben. És akkor jön a legtöbbek számára kritikus pont (ha eddig nem volt minden az? ), a vokál, ami tagadhatatlanul a black metál stílusból lett származtatva, de mégis egészen más. Hasonlóság, hogy nem tiszta, viszont sokkal kevésbé vad, inkább elnyújtott, nem annyira artikulálós, a megértés valójában nem is cél. (Nem is lehet, egy albumtól eltekintve, ami nem ez.) Valaki észre sem veszi, valakit kiborít, számomra fájdalmasan jól passzol az egész hangulatához. Összességében elmondható, hogy részben minimalista, akad bőven 10+ perces szám, mindenféle szöveg nélkül. Lassan, sok ismétléssel, fokozatosan építi fel a számokat, és ezzel a hangulatot, ami számomra egyrészt igencsak relaxálós, hátradőlős, másrészt gondolatébresztő, illetve tagadhatatlanul nosztalgikus, melankolikus. Igazi éjszakai zene annak, aki nyitott az ilyenre.
A tavalyi, legújabb album bevágott hangmintákkal újított be leginkább, szél, tűz, madárcsicsergés, stb. Ez így adott az egésznek egy valamivel pozitívabb kicsengést, ének sincs annyi, így könnyebben emészthető, jó lehet kiindulópontnak.
Minta (YT minőség):
Első szám az albumról, ez közelebb áll a korábbi munkákhoz, van vokál.
Harmadik, egyben utolsó track, ez valamivel könnyebb, ha jól rémlik teljesen instrumentális.[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Csak nyugodtan. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy elég jól le tudtam írni a zenét, ez valahogy sosem az én stílusom volt, bármennyire is szeretném.
Last.fm-es chartod alapján kicsit bizonytalan vagyok, hogy mennyire fog ez Neked dukálni, bár azt is látom, hogy igen széles stíluskörre nyitott vagy. (Mondjuk így is veriló' a kompatibilitásunk. ). Azt hiszem minden igyekezetem ellenére eddig több embernél váltotta ki a "Ez meg mia a halál ...?" reakciót, mintsem tetszést.
Más, OFF. Lesz Ulver koncert. Meg Dream Theater. Egy napon. Egyik szemem sír, másik nevet.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Szerintem az album címe (We Are the Void) elég jól fedi, hogy hol is jár most a banda. Tulajdonképp totális középszerűség jellemzi az egész albumot, olyasmi, mint egy "Fiction B side". Új ötletnek nyomát sem találtam az albumon, inkább számok gyűjteménye, amelyek túl rosszak vagy sablonosak voltak, hogy felkerüljenek a Fiction-re. Irtózatosan szenved attól, amitől egyébként szerintem az egész melodeath stílus általánosságban is, hogy az összes szám pont ugyan olyan, vagy legalábbis irtózatosan kicsi a variáció. Pár agyoncsépelt riff, dob az szinte csak kísér, semmi váratlan, meglepő vagy kiemelkedő, és akkor teátrális, tipp-topp, már-már power metálos szinti kíséretében eljutunk a kórushoz, ami annyit tesz, hogy akkor most háromszor elmondjuk a szám címét, a harmadikra kicsit elnyújtva, és akkor a kezdő képlettel le is zárjuk a számot, esetleg még egyszer lelassítunk tiszta vokálozni, mintha már nem lenne így is elég unalmas és túlnyújtott a szám. És akkor ezt tizenegyszer. Mikor az ember hallgatja nem lehet az mondani, hogy ez konkrétan rossz, inkább semmi speciális, különösebben érdekes, hosszútávon pedig unalmas, főleg, hogy léptetéssel pont ugyanazt kapjuk. Középszerű, nem tudok rá jobb szót. Fiction jobb volt, bár már az is hajlott ebbe az irányba, ott azért még sikerült rendes ötletekkel előjönni, ez viszont az eddigi leggyengébb albumuk.
Ajánlanék ma is, csak olyan sekélyes éveket írunk ("metálilag", legalábbis), hogy hamar kimerülne a listám.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Nincs mit, örülök, hogy tetszik! Érdekes besorolás, de így is lehet nézni. Hangvétel egyébként érdekes kérdés a Lustre-nál, nagyban a hallgató és annak alaphangulata határozza meg. Személy szerint leginkább az egyik szám szövegéből kiemelt "dark serenity" kifejezéssel tudnám jellemezni. Elsőre paradoxonnak hathat e kettő szó kombinációja, de a zenét hallgatva tulajdonképp marha találó. Egyébként ez a legutóbbi album szerintem is inkább pozitív, részben talán a sample-k miatt is. Emiatt én jobban is szeretem valamivel a korábbi alkotásait, azok ridegebbek, zordabbak. Napról napra változik melyik épp a kedvenc, de legtöbbször talán a 2009-es EP, "Neath the Black Veil" címmel. Nem tudnám megmondani miért is, mert ennél a legegyszerűbb a zene úgy egészében, de valahogy mégis ez van rám leginkább hatással. Megvan kazettán (csak így lett kiadva, ebből is csak 500, úgy kellett Svédből berendelnem), az egész művelet, mondhatnám ceremónia, ami a meghallgatással jár, hát, mit is mondjak, fenomenális. Tulajdonképp értem, miért csak ilyen formátumban megy a terjesztés. Egyetlen hibája, hogy rövid, 8-9 perc, de ugye EP-ről beszélünk. Mindenesetre továbbhaladni nem feltétlen ezzel érdemes, hanem mondjuk a legelső albummal. "Serenity", persze, ha csak érdekel.
Oké, ennyi Lustre hype elég mára. Még annyi, hogy ha tetszik ez, meg a Sunn O))) is (azt hittem az egész országban csak én szeretem őket ), akkor érdemes lehetne kipróbálnod a Darkspace nevű formációt. Egészen más mint a kettő említett, de tapasztalatom szerint ezek mégis jól összeférnek. Mit is lehet róluk mondani? Darkspace a nevük. Minden album címe Dark Space. Minden szám címe Dark. Kell ennél több az embernek? Azért meg vannak számozva, de egyébként tényleg így van. Stílust szokás is dark metálnak nevezni, de ez nem igazán definit megnevezés. Wall of sound egy jobb kifejezés erre, black metálból sok elem van, de még máshonnan is akad bőven. A minimalista honlapjuk is megér egy misét. Első (vagy inkább -1.) albumuk ingyen letölthető innen, de én inkább a legutolsót ajánlanám kóstolgatásra (olyan nagy különbségek persze nincsenek). Minta1, minta2, YT minőségnél jobbnak hangzik.
Éjjel majd még lehet dobok egy ajánlást, ami meg is felel a topik irányelveinek, meg emészthetőbb is többek számára. Van is egy jó ötletem már, bár lehet többen ismerni fogjátok.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Nem hiszem, hogy nagyon lehetne racionális érveket találni amögött, hogy miért is tetszik egy bizonyos stílusú zene valakinek. (Pontosabban lehet, de ezek ilyen pszichológia, társadalom- és világszemléleti kérdések, amihez én nem értek, meg gondolom Te se erre vagy kiváncsi.) Kinek mi dukál jobban, ilyen egyszerű. Valakinek az, hogy lehessen rá táncolni, bulizni. Itt ez inkább az agresszió, vadság, brutalitás, illetve kevésbé felszínes filozófiai/spirituális kérdéskörök, hogy ilyen elitistán fogalmazzak (mindenféle offenzíva nékül).
A konkréten említettek közül a Deicide-ban nem vagyok annyira jártas, tehát erről nem nyilatkoznék. A korai ("oldschool") black metál zenék mögött viszont például voltak érdekes - bár eléggé kifejletlen, és részben gyermeteg - ideológiák, kérdések, melyek miatt valakinek többet is jelentenek ezek, mint zene. Sokaknak ez sosem fog "átmenni", így számukra nyilván csak zaj marad. Az Emperor viszont egy igen érdekes együttes volt, az első nagy norvégok egyike, és rájuk pont nem igaz az előbbi, ők valahogy többnyire mindig távolmaradtak ettől az ideológiásditól, szimplán jó, igényesen kidolgozott zenét játszottak. Az én fülemnek tetszik, ilyen egyszerű, nem hiszem, hogy meg lehetne magyarázni miért. Azt tudom, hogy elsőre nem volt egyszerű, de megtetszett, az In the Nightside Eclipse albumot máig a stílus egyik legjobbjának tartom, sőt, összeségében A legjobbjának, mégha nem is az Emperor a fő kedvencem és nem is ezen az albumon vannak a legkedveltebb számaim. Mára az ideológia kihalt vagy teljesen eltorzult, így értelmét is vesztette, a zenében meg sok új nincs, valójában sablonosodott és leegyszerűsödött, a riffeket felváltották a rendszertelen, céltalán gitárcibálások, így az újak közt kevés jót találni.
Kicsit elkavarodtam, meg sokat okoskodtam, aztán nem tudom mennyire volt ez válasz a kérdésedre, márha van rá.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Na, erre írtam egy hosszabb fejtegetést, de túlságosan álintellektuális szellemi f*szverés lett, szóval inkább hanyagoltam. Majd frissen lehet megpróbálok értelmesen válaszolni.
Mindenesetre:
Ghost - Opus Eponymous (2010) Heavy Metal/Psychedelic Rock (ha már felmerült)
Írnék róla, de inkább hallgassátok meg, ha még nem ismeritek, könnyen emészhető. Gondolom én.
-
Nertpaelg
tag
E havi kultúr ajánlónk.
Septicflesh - The Great Mass (2011) ~Death Metal
Ismertető:
AAAAAAAAARRRRRGHHHH[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Kicsit pang a téma!
Ulver - Wars of the Roses (2011) - öhh, experimental-ambient-electronica, passz?
Az együttes, amelyik némi túlzással albumról albumra stílust vált. Ezért is vagyok bizonytalan, hogy most hol is jár, ez ugyanis már rég nem az én territóriumon zeneileg. Ennek ellenére szinte az összes munkájukat szeretem, a kezdeti nyers black metáltól, a neofolkon át egészen az idei albumig. Elhelyezni a legutóbbi két kiadás határán tudnám, azaz a Blood Inside experimentalja és a Shadows of the Sun ambientje közé. Elsőre keltett is egy olyan érzést bennem, hogy két zene megy párhuzamosan, elég összetett, ködös és furcsa ütemezése van, összességében nekem egy lassan emészthető, "grower" típusú album. Most már nagyon tetszik, közvetlenül a Shadows of the Sun után tenném, ami számomra az "új" Ulver legjobbjának számít. (A régivel semmi értelmét nem látom összehasonlítani, egészen más a kettő.)
Providence (LP rip keringhet a neten, legalábbis remélem, hogy a CD-m nem fog így pattogni :-) ).
-
Nertpaelg
tag
Nekem viszont nagyon tetszik, köszi az ajánlást. Némi túlzással már a címe megnyert.
@alvás: Az én kísérletekkel bizonyított teóriám, hogy a Sunn O)))-ra törénő alvás
ötször fehérebb fogakatjelentősen növeli egy "lucid dream" bekövetkezésének az esélyét. És ezt most viccen kívül. Mellékhatásai feldúlt, zavarodott, elvont rémálmok.[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
No worries, nekem ez is tetszik.
Stoner/doom/(drone) stílusú metálokra emlékeztet, csak ez (Moon duo) azoknál könnyedebb. Példa ilyesmire:
Electric Wizard - Black Masses (2010) Doom/Stoner Metal
Inkább lassabb, félnehéz, zajos, stoner szerű. Régebbi albumok közt van amit jobban szeretek, de ez is jó lett.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Legyen mondjuk a 2004-es We Live.
Nem teljesen ugyanolyan stílusúak az albumok, szóval nem olyan könnyű választani. Általánosságban azt mondhatom, hogy visszafele haladva egyre elszálltabbak és betegebbek az albumok, szóval ez valahol személyes preferencia kérdése is. (Persze mikor nem... ) Ez valahol középtájékon helyezhető el, de pl. a '97-es elvontabb Come My Fanatics... is nagyon közel van az én listámon.
-
Nertpaelg
tag
Nah, időközben meghallgattam az egész Mazes albumot, kicsit más, mint amire az egy szám alapján számítottam, szerintem az rajta a legsúlyosabb. A többi könnyedebb és bulizós valóban, de így is tetszett.
Így viszont kicsit azért messzebb van az Electric W.-tól, mint elsőre gondoltam, de ugyebár a Sunn O)))-t is meghallgatod, szóval ennek a zajmennyiségével se lesz baj.
-
Nertpaelg
tag
Ne haljon ki ez a fonál, jó ajánlások
isvoltak itt.Vegyes - Whom the Moon a Nightsong Sings (2010) - javarészt neofolk, talán egy kis ambient post-rock is.
Nem szeretem a válogatásokat, de ez jóféle, ajánlott azoknak is, akik még csak ismerked(né)nek a stílussal, mert szerepel több ismertebb név is (Empyrium, Tenhi, Neun Welten), de ugyanakkor a már jártasabb hallgatók számára is rejtegethet ez egy-két meglepetést (pl. két rövidke Váli szám, egy igen ritka Ulver darab a Kveldssander-es stílusból). Mivel több előadó művei vannak egymás után rakva, így nyilván nem annyira koherens, de ez tekinthető pozitívumnak is ("változatosabb").
Mintát linkelni nem tudom mennyi értelme a sok előadó miatt, de például a záró szám nekem nagyon bejön, Nest kantele-sének új projektjétől.
-
Nertpaelg
tag
Na bocsánat a kései válaszért, le kellet darálni pár vizsgát.
Tehát, mint fentebb már utaltam rá, én nem különösebben szeretem a válogatásokat, tehát nem is szoktam ilyeneket összeállítani. Valahogy úgy vagyok vele, hogy egy album az egy egységes mű, amit direkt úgy állított össze a szerzője, úgy lesz teljes. Valószínűleg ezt a progresszív (rock és metál) stílusokra jellemző "concept" albumok miatt érzem így, ezeket szerintem kizárólag egyben lehet meghallgatni, de egyébként a legtöbb zenével így vagyok, nem szeretek számok közt ugrálni, inkább teljes albumokat hallgatok végig, szeretem ha felépülnek a dolgok. Ebben mondjuk benne van a maximalizmusom is, ugyanemiatt van egy nehezen legyőzhető kényszer bennem, hogy ha megismerek egy együttest, akkor már a teljes diszkográfiájukat halljam.
Szóval én válogatást mutatni biztos nem fogok, de ettől szerintem még nyugodtan beküldhetsz párat, ha úgy tartja kedved.
-
Nertpaelg
tag
Hmm, a leírásod alapján egyből a dark ambient stílus ugrott be: hideg, "horror film zenei" alap, megspékelve kripták, vágóhidak, barlangok és erdők megmagyarázhatatlan, hirtelen zajaival. Viszont megnéztem milyen ez az Ultraform, és ha ez túl monoton számodra, akkor a dark ambient valószínűleg végképp az lesz. Illetve ez az Ultraform szerintem nem különösebben darkos. Inkább idegesítő, de én sem vagyok nagy elektronikus zene rajongó.
Mindenesetre, egy-két minta:
Lustmord, a stílus egyik megteremtője.
Kammarheit
Atrium Carceri...stb. Számomra elég hasonlóak ezek a zenék, így sosem ástam magam a legmélyére, ha ilyenre vágyom, akkor ezek a nevek, meg még néhány kielégítik az igényeimet. Ja és, kizárólag éjjelre!
Amúgy hallgass metált, abban könnyebb elvont, sötét és beteges dolgokat csinálni/találni.
-
Nertpaelg
tag
Ha nem is topog egy helyben a [metál] stílus, meg kell hagyni, hogy lelassult a fejlődés, és a jó albumok jelentős részét is régi nevek hozzák ki, kérdés meddig tudják ezt tartani... Például kifejezetten jó lett a tavalyi Therion, de a két Burzum is, Tom Warrior (Celtic Frost, Hellhammer) új projektje, a Triptykon is hatalmas, olyasmi (nem véletlenül), mint a Celtic legutolsó albuma. A "félúj" 1349 (Satyricon Frost-jával) legutóbbi eresztése is jóra sikerült, szóval azért lehet csemegézni, csak keresni kell az áradatban.
Tulajdonképp ami új együttes és emészthető is, azt már elhitettem, ez a Ghost - Opus Eponymous, más most így hirtelen eszembe se jut.
2011 legjobb metál albuma amúgy eddig mindenképp a Blut aus Nord-tól a 777 - Sect(s) a szokásosan elborult atmoszferikusságával, csak ezzel nem hiszem, hogy sokat tudtok kezdeni, de ne legyen igazam.
Könnyebb.
Lecsóba csapós. -
Nertpaelg
tag
A Sitra Ahra-val semmi baj nincs, csak máshogy kell rá nézni, mert sokkal szimfonikusabb, mint az azelőttiek. Hátradőlős, zeneiséget élvezős album, nem a zúzós fajta, mint a korábbiak. Tetszett mikor kijött, koncertbe is nagyon jól beleillesztették, és most is tetszik. Ennél többet én nem várok egy albumtól, hogy jónak nevezhessen. Lehet ez a leggyengébb a szimfonikus szakaszukban, de ez is jó. (bár nekem a Gothic Kabbalah valamivel kevésbé tetszik). Erre lehet nem fogsz "bólogatni", de hihetetlenül lehet évezni, valahogy úgy, mint progresszív metáloknál. A rajongók jelentős része persze ugyanazt várja tizedjére is, de ebben semmi izgalmas nincs a legtöbb zenész számára. Ezért van egyébként lehúzva az internet minden bugyrában, mert nem egy üres önismétlés. És ez egyébként általánosságban is igaz. Kitűnő példa a Metal Archives, ami javarészt tele van maradi sznobokkal, kis túlzással bármely kicsit régebbi együttest nézni az ember, mindig a korábbi albumok vannak jól értékelve. A metál társadalom egyszerűen túl konzervatív. (Már csak az is ezt igazolja, hogy mennyi bakelitet lehet belőle eladni 2011-ben, a stílus ellenére.)
Az a "logika", hogy csak akkor lehet kritizálni, ha tudok jobbat, sosem volt és nem is lesz valid. Ez egy nagyon gyenge védekezés. Ahogy AMDFan is mondta, ezt nem nekem kéne tudni, hanem a zenészeknek. És szerencsére azért valamennyire tudják is, például szintén ő (AMDFan) mutatta az inFlames próbálkozását, de látok fantáziát és kiaknázatlan lehetőségeket - mint már említettem - a Triptykon, a Ghost és a Lustre stílusában. Újat alkotni talán a stílushatárokon (rock, ambient) lehet most a legkönnyebben, de az eddigi stílusokból is még lehetne frisset kihozni szerintem. Ilyen a kissé elfeledett, eredeti értelemben vett Death/Doom keverék, gondolok itt a legelső teljes Paradise Lost albumra (Lost Paradise), vagy a kevésbé szétborult ritmusú Brave Murder Day-re a Katatoniától. Ezeket a stílusokat hamar otthagyta a legtöbb banda, inkább alternatív metált/rockokat játszanak, mégha sokra továbbra is rányomják - hibásan - a death/doom jelzőt. Stoner doomból is szerintem még lehetne újat csinálni, pl. úgy mint a Sunn O))) a hozzáadott drone-nal, csak mondjuk nem annyival. Aztán a Burzum - Filosofem nem-is-tudom-milyen metál stílusban gyakorlatilag készült az az egy album ami jó (vagy talán még a Hvis Lyset Tar Oss is ide sorolható), a többi meg kivétel nélkül sikertelen ripoff. Abból még bőven tudnék hallgatni, de azt a mágiát úgy látszik nem sokan tudják megfogni. Ja igen, aztán a neofolkot is simán belehetne még vetni, mint ahogy többek között tette az October Falls, csak mondjuk ne annyira siváran. Több metállal kevesebb neofolkkal. (talán az Ulver Bergtatt-ja ilyesmi, ami egy nagyon jó album egyébként, de nem muszáj black metálnak lennie.)
Elképzelhető (illetve tudok is párról), hogy az itt ad-hoc legenerált stílusokból valójában létezik, de akkor sem élte meg a virágkorát, és még bőven láthatna új, ötletes és élvezhető albumokat.
Amúgy igen, lehet rosszul keresem, főleg, hogy direkte már inkább nem is keresem, mert a régiek között véletlen rábökéssel is nagyobb eséllyel találok számomra megfelelőt. Illetve mostanában kivételesen nem hülyeségeket ajánl a last-fm sem, így ott szoktam még nézelődni, de az is főleg régieket ad ki. Mindenesetre nagyon szívesen fogadom a friss metál ajánlásokat, igazából arra van ez a topik, és nem metálról való elmélkedésre, még ha ezt is nagyon élvezem.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
In Flames-t én sem szeretem, csak ezt így nem akartam kimondani. Dubstepet meg főleg nem, szóval ezen két "nemtetsző" kombinációja végképp nem jön be, de legalább próbálkoznak valami újjal.
Death/Doom stílust szerintem nagyon hamar otthagyta mindenki, tény, hogy egy időben sokan rákaptak, de legtöbben csak demókat adtak ki, tulajdonképp teljes album nincs olyan sok ebből. Hangsúlyozom, hogy az eredeti értelembe vett stílusra gondolok, nem az el alternatívosodott/gótikosodott fajtákra, mert azokból tényleg van bőven. Persze a határvonal elmosott, de én is szívesen hallanék még Lost Paradise vagy Amid Its Hallowed Mirth típusú albumokat.
Stonerben nem mozgok otthonosan, egyébként pont emiatt, hogy hagyományőrző, nincs számomra kielégítő változatosság. Ezért is gondolom, hogy itt még lehetne újítani. Hogy mit, az már egy jó kérdés. Acid Witch mostanában egész felkapott banda lett, nem tudom ismered-e. Metal Archives mondjuk Doom/Death-nek tünteti fel, de van egy elég erős stoner beütés szerintem. Bár nem tudom mennyire számít újításnak, hogy még elszálltabb, mint eddig.
Igen, tudom, hogy elvileg a black metálba sorolják a Filosofemet is. ( Megvolt - nem is olyan régen - ez a korszakom is, minden utolsó bandát ismerni akartam. Ma már csak a nagyobbakat/ismertebbeket hallgatom főleg (Burzum, korai Darkthrone és Mayhem, Ulver, Emperor, Satyricon), illetve egykét kevésbé ismertet/határterületit (Kvist, Blut aus Nord, Hades, Strid, Walknut), a többit már elég ritkám veszem elő. ) Arra gondoltam egyébként, hogy Varg mostanában több interjúban is mondta, hogy a Filosofem és a Hvis... "anti-black metal" albumok voltak, hasonlóan, mint ahogy az első albumai "anti-death metal" ideológiával készültek. És belegondolva teljesen igaza van, az első Burzum albumok lettek a norvég black metál definíciói, gyorsan trend lett. A Hvis, és az azt folytató Filosofem viszont egészen más, már a borító is teljesen elüt a megszokottól, hasonlóan a zene is: az addigi black egy agresszív stílus volt, ez meg sokkal inkább az atmoszférára helyezte a hangsúlyt. Sokkal hosszabb, felépülő, ismétlődő számok vannak itt, illetve egy 25 perces extrém minimalista kiruccanást a "szingularitás transzcendentális pilléreihez" semmiképp nem lehet black metálnak nevezni. Szóval ezt ilyen értelemben nem akarom blacknek nevezni, bár kétségtelen, hogy rá lett aggatva, és ezután ezt próbálták (meglehetősen kevés sikerrel) leutánozni.
Amúgy szerintem mindkét black metál Ulver album alapmű. Talán a Bergtattot jobban szeretem, mert egyedibb, harmonikusabb összességében. A Nattens... az egyértelműen egy Darkthrone worship album, bár megkockáztatható, hogy jobb is lett annál. Valahogy "intelligensen agresszív".
-
Nertpaelg
tag
Hmm, nekem elég másnak tűnt az album a többitől, hogy fejlődésnek nevezzem, meg kellő sokféleség is jellemzi. Vikström szerintem nagyon jó és tehetséges énekes, Snowy sem rossz, de ő inkább "showman". Amúgy ízlések és pofonok, a többségnek nem tetszik az új album, úgyhogy elfogadom.
Neofolkos észrevétel jogos, az említettek közül többet ismerek is, csak most valamiért nem ugrottak be, nem egészen ilyenre gondoltam. Valami "ízesebbre". Moon and the nightspirit ilyesmi, csak lehetne jóval metálabb (mert hogy nem is igazán az), de amúgy nagyon ajánlott, igényes magyar (!) együttes.
Ez az Unexpect, így elsőre elég érdekes, most este túl összefüggéstelennek hat, majd reggel kipihenten rápróbálok újra. Mindenesetre a nevük jól fedi a stílust.
-
Nertpaelg
tag
...és hogy ne érje szó a ház elejét végre egy on-topik hozzászólás is.
Kauan - Kuu... (2011) post-rock akármiféleség
Nagyon vártam ezt az albumot a 2009-es "Aava tuulen maa" után. Anton Belov a mozgató erő a kétfős együttesben, ami könnyű, kicsit ambientes, de nem túl minimalista rockszerű zenét játszik. Nehéz leírnom a stílust, mert sok hasonlót nem ismerek. Nagyon kellemes, pihentető, vidám, merengő zene. Az új album jó lett, de az előző kicsit jobban tetszett. Anton hangja még karakteresebb lett, viszont úgy érzem nem használja eleget, pedig igazán tehetné. Minta. Erősen ajánlott az előző album is.
-
Nertpaelg
tag
Draconian - A Rose for the Apocalypse (2011) Gothic Doom Metal
Kellemes télcsináló gothic doom a fülledt nyári napokra, jóféle "beauty&beast"-tel. Pl.
-
Nertpaelg
tag
-
Nertpaelg
tag
Áh, simán csak kiöregedtél a stílusból. : ) Ha nem is teljesen új ötlet az egész, attól még lehet jó. De ott korábbról továbbra is a Ghost, vagy a Septicflesh ajánlásom, mint újítás. Vagy:
Triptykon - Eparistera Daimones (2010) Gothic/Doom Metal
Tom Warrior, 'nuff said.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Today Is the Day - Pain is a Warning (2011) Noise Rock, Experimental Metal, Grindcore
Stílusban nem vagyok biztos, wikiről kopiztam, grind-ot például utálom, de ez marha jó. : ) Minta.
-
Nertpaelg
tag
Hmmm, a szomorú hír az, hogy nem tudom jó szívvel ajánlani sem az új Opeth-et, sem pedig a Dream Theater-t. :/ A Dream teljesen felejthető, az Opeth meg ugyan próbál újítani, vannak is jó megmozdulások, de sajnos irtózatosan kiérezni a borzalmas porcupine tree ráhatását, amitől a megszokottnál is mesterkéltebb az album. Na mindegy, ajánlás...
Agalloch - Marrow of the Spirit (2010) (Black) metálosított neofolk
Jó, bennük szerencsére nehéz csalódni.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Shadowgarden - Ashen (2010) Gothic Metal/Rock
Nagyon kellemes, szerintem inkább a rock felé hajló zene. A Draconiannal van részleges tagátfedésben, így kicsit olyan mint az rockosítva. Azaz kevésbé beteg hangzásra meg szövegre, így könnyen emészthető.
Emígyen és ilyeténmódon.
-
Nertpaelg
tag
Hmmm. Írásod egyből felkeltette érdeklődésem, szóval nekiestem a kritikának, első bekezdés után már "beszerzés alatt" volt az album. Azután olvastam tovább a cikket, de igazából túl sok lett, szerintem ez "belsős" vagy fizetett review. Bár általánosságban elég (túl) nagy a hype az album körül, azért ennyire elrugaszkodott vélemény nem sok volt. No mindegy, az album közben lejött, szóval meghallgattam. A zene jó, sőt több helyen kifejezetten az. Viszont nem éreztem azt, amit a cikk is ígért. Messze nem a legvidámabb muzsika, amit hallottam, de azért rengeteg depresszívebb albumot hallottam már ennél. Valószínűleg túl magasra raktam a mércét a sok hype miatt. Mindenesetre a zene tényleg jó és hangulatos, akár az is elképzelhető, hogy csak elsőre "nem jött át" teljesen. Azt hiszem berendelem, hogy a könyvvel a kezemben tudjam véglegesen megítélni.
Amúgy ahogy leszűrtem az egészet övező sztori egy része vagy egésze fikció.
-
Nertpaelg
tag
Megértem, hogy sok, az extrémebb metál eléggé "bináris", hogy tetszik-e vagy sem. Emlékszem, én is nagyon sokáig nem bírtam, szinte csak powert hallgattam. Aztán már nem tudom miért, de egy teljesen meredek váltással jött a black metál. Lehet ért valami trauma, ami mára a tudattalanba süllyedt. Mindenesetre azóta naponta érnek újabb traumák, szóval létszükséglet a karcosabb zene, illetve küldetésemmé vált a legelborultabb, de nem primitív muzsikák felkutatása.
A Dark Tranquillity amúgy melodeth, ami igazából egy kicsit másik alstílus, amit viszont nem ismerek annyira, hogy meg tudjam mondani, merre érdemes próbálkozni, ha esetleg el akarsz jutni az extrémebb fajtákhoz. A rossz minőség meg a metálnak sajnos elég gyakori velejárója. : )
-
Nertpaelg
tag
Hehe, ahogy látom akkor pont az ellentétes oldalán állunk a dolgoknak, én jobbszeretem a stílusok ortodox értelmezését.
Ezeket a "mainstreamebb" zenekarokat annyira nem tudtam soha igazán megszeretni. Illetve az At the Gates az még elég korrekt, de pl. az Arch Enemy énekesétől, vagy épp a Kréta és Filctől feláll a szőr a hátamon.
Finntroll-t és a hasonlókat csak partyfolknak nevezem, mert némileg komolytalanok. Persze nem mondom, hogy nem volt jó egy hete ilyesmikre őrjöngeni a Heidenfesten, de azért nem az a stílus, amit olyan gyakran elővennék itthon. A Moonsorrow az tényleg nevezhető blackened folknak, és jók is. Hasonló, ami még ismertebb az a Falkenbach, nem tudom ismered-e.
A -core zenék viszont nem nekem készülnek, az is biztos.
(#508) Shufny: De, valóban azért írtam, mert könnyebben befogadható, ide inkább csak ilyesmiket postolok. Az elborultabb dolgokat megtartom magamnak, nem sok feneke lenne beraknom, illetve az elmúlt időszakból nem is tudok sok jót. A legutóbbi gondolatmenetet csak általánosságban írtam a kifordult ízlésemre.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Nnyö köll már ide valami temetésibb is, holnap úgyis kijött aaa:
Blut aus Nord: 777 - The Desanctification (2011) "Atmoszférikus" black metal
A 777 - Sect(s) (szintén idei album) második fele. Míg az inkább a stílus elborult, vadabb oldalát fogta meg, ez sokkal inkább az atmoszférára hajaz, persze azért beteg ez is, de BAN mércével annyira mégsem. Nevezhetném instrumentális black metálnak is akár, illetve helyenként darkwave-es is valamennyire. Blackhez képest a minősége egészen rendben van, hangzásra meg pont olyan, mint az első része, simán hallgatható a kettő egymás után. Talán erre is szánták.
-
Nertpaelg
tag
Akkor valami egyedit. És magyart!
Thy Catafalque - Rengeteg (2011) "Avant-garde" Metal
Azt hiszem Kátai Tamás zenéje túl összetett ahhoz, hogy most megpróbáljam leírni, inkább hallgassátok meg. Nem kell megijedni az enyhén blackes nyitástól, az album irtózatosan változatos. Dalszövegek is nagyon intelligensek. Erősen ajánlós.
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Akkor még egyszer, mert amúgy igen jó, sokat hallgatom: Dallamosmetálosrockos. Azt hiszem. Max. annyira nem vidám.
For the record, alkoholon kívül soha semmilyen "segédlettel" nem éltem/ek.
-
Nertpaelg
tag
Sólstafir - Svartir Sandar (2011) Psychedelic Rock/Metal
Jó, egész egyedi.
-
Nertpaelg
tag
-
Nertpaelg
tag
Turn Loose the Mermaids-ig jutottam (8. szám), addig talán az a legjobb, mondjuk semmilyen minőségben nem tudom kötni a My Dying Bride-hoz, pedig elvileg nekik lenne tribute, vagy micsoda... Mindenesetre ennél az előző is jobban tetszett, a Tarja érával pedig össze se vetném. Valószínűleg túl poppos ez már nekem.
-
Nertpaelg
tag
And So I Watch You From Afar - Gangs (2011) - ~Instrumental/Math/Post rock
-
Nertpaelg
tag
Alcest - Les Voyages De L'âme (2012) Black Metal/Shoegaze ("Blackgaze")
First Aid Kit - The Lion's Roar (2012) Folk Rock
Falloch - Where Distant Spirits Remain (2011) "Blackgaze"
Verwüstung - I First Saw You On That Snowy Night And Couldn't Shake An Overwhelming Feeling Of Sadness (2012) Black Metal + Drone Doom + Post Rock
Egész album tölthető és hallgatható itt. Tavalyi egyszámos EP (Beyond the Watercolor Sunset, We Feel New Life) kicsit jobban tetszett tőle, az itt fülelhető.
Woods Of Desolation - Torn Beyond Reason (2011) Black Metal
Tombs - Path Of Totality (2011) Post Metal
The Man-Eating Tree - Harvest (2011) Gothic Metal
Link. (Ez egy rossz példa, mert nem egészen ilyesmi az album [van ének...], de imádom ezt az outrot.)
[ Szerkesztve ]
-
Nertpaelg
tag
Swallow the Sun - Emerald Forest and the Blackbird (2012) Melodic Doom/Death Metal
Egészen jó lett a legújabb albumuk is, kicsit letisztultabb és melodikusabb hangzású, ami nem is baj, talán könnyebben befogadható a nem ehhez szokott füleknek. Link.
-
Nertpaelg
tag
Nincs mit, örülök, hogy tetszik, tetszenek. Kicsit furcsa, hogy a Swallow the Sun határesete ellenére a Woods of Desolation is bejött, persze én ennek is csak örülök.
Most csak olyanokat tudok ajánlani, ami már nagy valószínűséggel tényleg sok lesz a nagytiszteletűnek, de azért egy próbát megérnek. (:
Goatwhore - Blood for the Master (2012) Back/Death Metal
A stílus hallgathatóbb esete, viszonylag szépen mixelve, meg olyan "catchy" az egész. Link.
Loma Prieta - I.V. (2012) Hardcore Punk
Ezt csak a "bátrabbaknak", számomra eddig az év egyik legjobb albuma, a maga 25 percnyi színtiszta agressziójával. Sok old school black metált megszégyenítő, gyönyörűen zajosra kevert, advanced nyaktorna. Link.
-
Nertpaelg
tag
válasz Tothgera30 #662 üzenetére
Igen, elég lágy lett, de szerethető.
Hasonló zene, csak a még lágyabb, melankolikusabb vonal. Ha nem tévedek tagátfedés is van az Alcest-al. Nekem amúgy jobban is tetszik most:
Les Discrets - Ariettes Oubliées... (2012) "némileg metálos hangzású post-rock/shoegaze"
Egy-két egyéb ajánlás:
Woods Of Ypres - Woods 5: Grey Skies & Electric Light (2012) Melodic Black/Doom Metal
Stílus ellenére szerintem nagyon könnyen emészthető zene, most ez nagyon bejön, és
egész egyedi. Link.40 Watt Sun - The Inside Room (2011) Doom Metal
Jóféle ez is, nem is olyan súlyos. Már vokál szempontjából. Link.
[ Szerkesztve ]