- Samsung Galaxy Z Fold5 - toldozás-foldozás
- Xiaomi Mi 11 Ultra - Circus Maximus
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Telekom mobilszolgáltatások
- Samsung Galaxy A54 - türelemjáték
- Vodafone mobilszolgáltatások
- Motorola Edge 40 - jó bőr
- Samsung Galaxy Fit 3 - keveset, de jól
- Eleglide C1 - a középérték
- iPhone topik
Hirdetés
-
A legtöbb amerikai szerint a TikTok egy őket befolyásoló eszköz
it Egy felmérés szerint a legtöbb amerikai osztja azon véleményt, hogy a TikTok egy őket befolyásoló eszköz.
-
VR játék lesz az Batman: Arkham Shadow (Meta Quest 3)
gp Egyelőre csak egy teaser trailert kaptunk a teljes leleplezésre a Summer Game Festen kerül sor.
-
Toyota Corolla Touring Sport 2.0 teszt és az autóipar
lo Némi autóipari kitekintés után egy középkategóriás autót mutatok be, ami az észszerűség műhelyében készül.
-
Mobilarena
Mielőtt kérdéseket teszel fel, nyisd meg az összefoglalót és bátran szaladj végig az alábbi linkgyűjteményen. Ha nincs válasz, nyugodtan kérdezz.
Új hozzászólás Aktív témák
-
And
veterán
Kicsit felhozom ezt a topikot. A fotó témája nem a legizgalmasabb, az orientáció sem lett az igazi, de mentségemre legyen, hogy a legelső próbálkozásaim közül való.
M45, vagyis a Plejádok nyílthalmaz a Bika csillagképben:
Nagyobb verzió: [link]. -
And
veterán
válasz #27070592 #270 üzenetére
A 2005-ös Amatőrcsillagászok kézikönyve ezeket ajánlja: Canon EOS 10D, 300D, 350D, 20D, 5D, D30, D60 ill. Nikon D70(s), D50. Egy 300D sem olyan szörnyen nehéz obi nélkül. A hotpixel gond, de szerintem a sötétkép kivonásával eltűntethető. Ahogy észrevettem, digit gépekkel amúgysem szoktak extrém hosszú expozíciókat csinálni, inkább sok 5-10 perces képet átlagolnak (ez a technika talán a mechanikától sem vár el akkora pontosságot, mint egy nagyon hosszú felvételnél). Ha nem így van, úgyis kijavítanak .
-
And
veterán
válasz ijjen nincs #283 üzenetére
Valóban nem muszáj, de szerintem ezt nem is állította senki. Egy csomó dologhoz jó egy sima obi is, de pont a Te fotódon látszik, hogy azért ahhoz nem ártott volna egy kicsit nagyobb fókuszú rendszer (meg némi utófeldolgozás sem) .
-
And
veterán
válasz ijjen nincs #285 üzenetére
Ez az egy kép készült? Mert ezen - egy félperces expozíciótól nem szokatlan módon - rendesen látszódnak a bemozdult csillagívek, míg az először linkelt képen nem nagyon (ha ezt a csíkhúzást is kitrükközted, elmesélhetnéd a módját ). Ami szerintem nagyon zavaró rajta, az az erős zaj (''havazás''). Ezen némi zajszűréssel lehet talán segíteni: [link], de a halvány csillagok és a köd finom részleteinek elvesztése árán.
-
And
veterán
A trükk neve NeatImage: [link]. Nagyon jól paraméterezhető program, el is lehet vele szórakozni, míg jó eredményt érsz el vele. Asztrofotós témáknál nem annyira számítanak ''megvetendőnek'' ezek a segédprogik, ha szép, kontrasztos látványt szeretnénk viszontlátni, fekete éggel . De én éjszakai városképekhez is használom időnként, mert az ISO400..800 és e feletti érzékenység okozta képzaj (ami a statikus háttéren látszik igazán) valóban szépen elnyomható vele.
-
And
veterán
válasz ijjen nincs #304 üzenetére
Na, ez király! Ilyen fotókat még.. (ha már egyszer nekem nagyon ritkán van időm erre, akkor meg tuti felhős az ég ).
Ez egy darab frame, vagy átlagolgattál jó sokat (Iris, Registax, akármi)? -
And
veterán
Végre egy saját kép az Orion-ködről (M42):
Nagyobb: [link]. -
And
veterán
Primer fókuszban fotózáshoz nagyjából az kell, amit írtál: az okulárkihuzatnak megfelelő átmérőjű fotoadapter (végén T2 menettel): [link], ill. egy T2-menetes Canon EOS bajonett: [link]. Arra számíts, hogy ha nincs szerencséd, akkor - akár az adapterek nem túl jelentős hossza miatt is - a képsík túlságosan ''belül'' lesz, és nem tudsz fókuszálni. Én is így jártam, de mivel csak kb. 1mm hiányzott az éles képhez, úgy döntöttem, inkább a fotoadapterből esztergáltatok le egy keveset, mintsem egyéb optikai elemet (Barlow-lencsét ?) használjak a fényútban a képsík kihozására.
Ha komolyabb fotózásra vágysz, előbb-utóbb nem úszod meg valamilyen óragépes mechanika, pólustávcső, stb. beszerzését sem . -
And
veterán
Ha jól látom, az a Szaturnusz-fotó webkamerával készült, több frame átlagolásával. Egy minimál (erre a célra is bőven megfelelő), akár használt dslr sincs 2-300 rugó.
Minimum obi: szvsz. akár egy kitobjektívvel is lehet bizonyos típusú képeket csinálni (pl. a 'csíkhúzós' csillagfotót). De egy kisebb 90..130 mm nyílású, egyszerűbb Newton- v. Makszutov teleszkóp ára - mechanikával, okulárokkal - is ötjegyű, olcsóbb, mint pl. egy nem is nagyon extra Canon objektív.. -
And
veterán
M3 gömbhalmaz és környezete (Vadászebek csk.):
[link] -
And
veterán
válasz KeyserSoze #387 üzenetére
A Hold távolsága 384 +/-21 ezer km, tehát a látszó átmérője alig 11%-ot változik. A horizont feletti magassága sokkal érdekesebb lehet, ebből a szempontból (errefelé) télen jobb a helyzet.
Másik kérdésre: nagyban függ a felhasznált szenzor méreteitől. Primer fókuszban APS-C méretű érzékelővel 525mm-es fókusztáv nagyjából 2,5° x 1,6° -os látómezőt ad. A Hold látszó átmérője 0,5° körüli. A hasznos felbontást pedig úgyis behatárolja az objektív átmérője és minősége. Ha az APS-C érzékelő 6 Mpx felbontású, és az objektív 5cm nyílású, akkor pont ki tudod használni az érzékelő felbontását (azaz hiába lesz viszonylag kicsi a kép mérete, nagyobb fókuszú objektív sem adna részletesebb képet, ha csak ekkora az átmérője). -
And
veterán
Igaz, különösen annak fényében, hogy az említett méretnövekedés csupán optikai csalódás .
-
And
veterán
válasz Hydra SR #406 üzenetére
(Csakhogy itt továbbra is arról van szó, hogy a légkör nem növeli az égitestek látszólagos méretét a horizont közelében. Egyszerűen az agyunk csap be minket, amikor szokatlanul nagy lenyugvó Holdat v. Napot látunk. Fényképeken nem észlelhető a méretnövekedés. Sőt, mivel a légköri refrakció látszólag "megemeli" a csillagokat, a látóhatáron éppenhogy lecsökkenti egy kiterjedt égitest függőleges látható méretét, azaz lapossá teszi a képét. Ennek oka, hogy a horizonthoz közelebbről érkező fénysugár - az égitest alja - nagyobb szögben emelkedik a sűrűbb légkörben, mint a valamivel magasabbról érkező fény.)
-
And
veterán
Így van. Egy akár sokszáz frame-t tartalmazó videó átlagolásával a teleszkóp nyílásához képest egészen jó minőségű felvétel készíthető. A direkt asztrofotós célra készített webkamerák pedig hosszú idejű, akár több másodperces expozíciókat is tudnak, és az érzékelőjük is egyszerűbben hozzáférhető (megkönnyítve például a hűtést).
-
And
veterán
-
And
veterán
válasz Hydra SR #425 üzenetére
Az elvben nincs semmi extra, csak egyszerű átlagolás. Annyi finomság természetesen kell, hogy a képeket pontosan fedésbe kell hozni, ill. a rosszul sikerült frame-eket el kell dobni. Ilyen célra való pl. a linkelt oldalon és a már e topikban is említett Registax nevű ingyenes szoftver. A csillagjárás fotózástól ez annyiban különbözik, hogy itt a cél egy szűk tartomány, akár egyetlen objektum képének határozottá tétele (az átlagolás hatására a kép sokkal részletgazdagabb, élesebb és egyben zajtalanabb lehet). A hagyományos hosszú expozíciójú digitális asztrofotók is általában több rövidebb felvétel összegzésével születnek.
#427: 1000mm-es fókusztáv ff-méretű szenzoron mindig 2,1°x1,4°-os látómezőt ad, akár távcsőről, akár natúr objektívről van szó. -
And
veterán
válasz werttzui #431 üzenetére
Így már nem lehet egyszerűen összehasonlítani, hiszen amiről az előbb írtam, az csak primer fókuszban való leképezésre igaz. Ekkor a távcső nem más, mint egy szimpla objektív, annak a szokásos jellemzőivel, mint fókusztáv és fényerő (nyílás).
A vizuális megfigyeléshez már okulárt kell használnod, onnan kezdve pedig egyéb fogalmak jönnek a képbe: szögnagyítás, látómező (plusz egyebek), amelyek mind az okulártól függenek, és alapjaiban befolyásolják a látott képet. -
And
veterán
válasz werttzui #433 üzenetére
De ha egyszer a látott képet és a nagyítást az objektív és az okulár együtt határozza meg . Egy 500mm-es fókuszú távcső(objektív) 10mm-es okulárral ad ugyanolyan nagyítású képet, mint egy 1000mm-es távcső 20mm-essel.
Második kérdésedre: itt nem a fókusz a lényeges. A távcső felbontóképességét és a maximális nagyítást elvben kizárólag annak nyílása határozza meg. Hiába van az objektívnek nagy fókuszhossza, ha nem elég nagy az átmérője. A fókuszt megnövelheted barlow-lencsével, de ettől a felbontás nem lesz nagyobb, hisz az egy objektívnél adott. A #424-es linkjén van pl. 4"-es nyílású távcsővel (igaz, az egy apokromatikus refraktor) szintén átlagolással készült egész normális Szaturnusz-fotó. -
And
veterán
válasz Szten Márs #505 üzenetére
Nem háló az, hanem halo . Abban helyezkednek el pl. az ismertebb gömbhalmazok.
Egyébként - jó esetben - szabad szemmel a Tejúton túl mindössze a hozzánk legközelebbi galaxis, az Androméda-köd látható (az összfényessége viszonylag nagy, de túlságosan nagy területen van elosztva).
Mod #488: digit asztrofotóknál bevett szokás a sötétkép kivonása a felvételből, amely eltünteti az ilyen furcsaságokat, mint a hotpixelek (és egy csomó képzaj). Én is tapasztaltam ISO 400..800-on a hotpixelek elszaporodását, de nem volt kezelhetetlen mondjuk 30s záridőnél (hosszabbat a mechanika követési pontatlanságai miatt nem próbáltam). Másrészt az extrém hosszú expozíciójú digit képek szinte mindig sok, legfeljebb pár perces kép átlagolásával születnek, ami önmagában is csökkenti a zajosodást.[ Szerkesztve ]
-
And
veterán
válasz Szten Márs #519 üzenetére
A tér nem önmagában tágul, hiszen a fénysebességgel táguló világegyetem adja a teret és az időt. Annak, hogy 'a tér maga' (meg hogy 'azon túl') tudomásom szerint nem sok értelme van.
Egyébként erre is megvan a ph!-n a megfelelő topik, szóval az ilyen elméleti kérdéseket inkább ott illene megvitatni.. -
And
veterán
Nem érdemes a fényképező felbontásra hajtani, mert a valós felbontást úgyis maga az objektív, azaz a távcső paraméterei szabják meg, leginkább a nyílása.
APS-C méretű érzékelőn 660mm-es fókuszú objektív (természetesen primer fókuszban) közelítőleg 120' x 80' (ívperc) látószöget ad. A 102mm-es nyílás pedig 1,35'' (ívmásodperces) felbontóképességet (Rayleigh-határ) adhat az emberi szem legérzékenyebb hullámhosszán. Egy 6 MPx-es gép által készített képkocka hosszabb oldala pedig kb. 3000 pixel méretű. A látószög 1px-re vetített értéke ezzel kb. 2,4''-re jön ki, tehát túlzottan sokat nem tudsz nagyítani. És mindez csak optimális esetre igaz, a gyakorlatban a légköri viszonyok is ronthatják a felbontóképességet. A nagyobb pixelméret szerintem ezért nem feltétlenül jelent hátrányt, 6Mpx-es géppel bőven lehet szép asztrofotókat készíteni, sőt még jófajta webkamerával is. -
And
veterán
Digitálisan nem érdemes nagyítani, mivel részletgazdagabb nem lesz a kép, amúgy meg túlságosan kicsi. A bolygók látszó átmérője nagyon függ a Földtől mért aktuális távolságuktól. Földközelben a Jupiter 49'', a Mars 25'', a Szaturnusz 20'', a Vénusz akár 66'' méretű is lehet. Ha a Jupitert vesszük alapul, a korábban kiszámolt 2,4''/pixel felbontással az átmérője kb. 20 pixel méretű lehet. Ezen optikailag egy fókusznyújtó (Barlow) lencsével tudsz segíteni, amellyel ésszerű határok között növelhető a kapott kép, mondjuk kétszeresére (mod: vagy használhatsz okulárprojekciót is). Olyan részletességű képekre ne számíts, mint amilyeneket a bolygóközelben elrepülő szondák készítenek , de sok kép macerás átlagolásával az optikától függően akár egész jó eredmény is elérhető, lásd a korábban linkelt galériákat.
[ Szerkesztve ]
-
And
veterán
válasz #27070592 #614 üzenetére
Az 'örökérvényű' link: ISS. A felbontásból durván számolva az jön ki, hogy kb. 20cm-es teleszkóppal már lehet ilyen képeket csinálni. A háttérinfók szerint Ralf Vandebergh is egy 25 centis reflektort használ, úgyhogy tükrös amatőrök hajrá ! Nagyobb nehézséget jelenthet a követés.
-
And
veterán
A kivágás ugyanolyan, hiszen a távcsövet gyakorlatilag objektívként használta a fotós. Erről szól a primer fókuszban történő fényképezés. Akár hagyományos objektívvel is lehetne hasonló képeket készíteni, szerintem itt nem ezen van a hangsúly. Sokkal inkább az expozíciós időn, ami ilyen fotókhoz - hiába a szokásosnál nagyobb fényerejű 'objektív' - szükségszerűen minimum perces nagyságrendű lesz, ebből következően a fotó elkészítése vezetést (távcsőmechanikát és egyben rengeteg türelmet) igényel. A képet különben a topikja szerint is módosított vázzal készítették, vagyis eltávolították belőle a gyári IR-szűrőt, jóval érzékenyebbé téve azt a közeli infratartományra.
-
And
veterán
(Nem tudom, az én távcsövem jelentősen olcsóbb volt, mint a mechanika, ami elviszi, amelynek ráadásul pont fotózáskor jönnek ki a gyengeségei. Igaz, nem fluoritlencsés apokromátom van, de nem is kell feltétlenül egy több, mint félmilliós tubus az ilyen fotók készítéséhez. Az pedig olyannal készült..)
-
And
veterán
Egy másodperc alatt azért nem úszik ki minden a képből (deklinációtól is függ), de pl. a mélyégobjektumok fotózását lehetetlenné teszi. Vizuálisan meg lehet, hogy kevésbé tűnnek látványosnak. Sajnos azokhoz általában sokszor tíz másodperces / perces nagyságrendű expozíciós időt kell használni, ill. még ilyen felvételekből is többet szoktak átlagolni.
-
And
veterán
(Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ha jól értem, ez nem egy erőforrás-megosztáson alapuló projekt, mint a SETI, a megboldogult UD, vagy a többi ezekhez hasonló. Inkább egy szemléltető-oktató céllal létrejött információ- és képadatbázis, mint a Google Earth. Ja, és az asztronómusok nem szoktak örülni, ha csak úgy leasztrológusozod őket, merthogy az asztrológia csillagjóslást jelent, ami ugye roppant tudományos tevékenység .)
-
And
veterán
Szerintem: a bolygó- és Holdfotózás nem igényel annyira komoly felszerelést. A szokásos óragépes ekvatoriális mechanika használható hozzá. A Hold és a közeli bolygók fényereje nem kíván túlzottan hosszú expozíciót sem, és nem úsznak ki gyorsan a látómezőből.
A műholdak, űrállomások fotózása viszont sokkal nehezebb. A fényességükkel még nem lenne probléma, az esetenként bőven van nekik. Viszont a pályájuk teljesen egyedi, a mozgásuk pedig igen gyors lehet. Ez az ISS-ről korábban linkelt kép sem csak azért olyan bravúros, mert lehetetlen lenne egy százméteres tárgyat legjobb esetben is 360km-ről ilyen felbontással lefotózni (nem az, hiszen 25cm-es amatőr reflektorral készült). De 91 percenként megkerüli a Földet (átlag 7,7km/s sebességgel), és ez egy pontból nézve elég nagy szögsebességet jelent. Tehát a követése bajosan oldható meg. Hosszabb fókuszú objektívvel még képmezőbe állítani sem egyszerű, de megfelelő követés nélkül azon is pillanatokon belül átsuhan. Ezredmásodpercekkel meg mégsem lehet fotózni. -
And
veterán
(Tévedés, hogy ne lehetne webkamerát asztrofotózáshoz használni. Tény, hogy a fénykorát a megfizethető kategóriájú DSLR-ek előtt élte e téren a webcam, de volt néhány típus (főleg valóban Philips) amely elég nagy népszerűségnek örvendett amatőrcsillagász körökben. Érdemes körülnézni ezekben a galériákban: [link], [link], [link], vagy belehallgatni ebbe a hanganyagba: [link].
Tehát nem kell leírni, mert egy csomó olyan előnnyel rendelkezik (ill. rendelkezett régen), amellyel egy olcsó digit fényképező nem: levehető objektív, kis méretű (de nem is feleslegesen nagy felbontású) érzékelő, hűthetőség, hosszú expozíciós idő / frame, szoftveres vezérelhetőség, alacsony ár. Utóbbihoz még hozzájön az adapter meg az esetleges átalakítás költsége, de még így is bőven alatta marad egy DSLR árának. Ráadásul ingyenes feldolgozó szoftverekkel lehet a kapott képfolyamból válogatás, igazítás majd átlagolás után egészen jó eredményt kapni.)
Mod. #759: pont úgy, ahogy egy DSLR-t primer fókuszban: az okulárkihuzat segítségével.[ Szerkesztve ]
-
And
veterán
Leginkább a képernyőn. Mondjuk egy 300D keresője sem túl ideális, de úgy általában: mivel halvány mélyégobjektumokat nem tudok szemre beállítani, fogok egy jó fényes ojjektumot', ráállítom az élességet, és többet nem piszkálom. Azért pólusra állni ennél sokkal bonyolultabb mutatvány.
#764: Mivel az érzékelő mérete kicsi (3,6 x 2,7mm), ez nem jelent gondot. Az objektív fizikai felbontása 15-20 centis nyílás alatt úgysem tesz lehetővé ennél jobb leképezést. Jó kicsi lesz a képkivágás, ami bolygózáshoz kifejezetten előny.