Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Márton111

    aktív tag

    válasz thyeby #9949 üzenetére

    No én ahol a szakmát (alapjaiban, vagy felerészt) tanultam az az Iparművészeti Vállalat asztalosműhelye volt, és ott mi köldökcsappal raktuk össze a szék,és asztal, és ágy kötőket amiket az iparművész Urak és Hölgyek kitanáltak ,(kisszériára,=50db) és minekünk (nekem) rettentő pontosan kellett a hosszlyukfúrót beállítani ,mert esztergált lábnál ha nem középvonalba teszed a tiplit ( a kötő vége c alakú vagyis holkeros) tehát különben a kötő szélénél nagyon látszik a hézag az ívesség miatt már fél mm excentrikusság esetén is.
    No itt rovátkolt tipilivel dolgoztunk, de eccer meghalt a tiplihúzó masinka ( fogaskerekek voltak benne és azokon ment át a tipili és annak a széle rovátkolta be),szóval akkor kitanálták hogy az észtergagépen hújjzunk tiplit (olan fúrószerű bigyó) a közepén lukas , forgatja az észterga és egykombinét fogóval elcsíped a végét (mert végénél már pörögne a fa) a másik oldalról meg nyomja a kollega veszettül aprizmába vágott fácskákat.Lett is egy kazal rovátka néküli tipilink.
    Molto sajnálatunkra ezek repesztették a fát, nem fúróvastagság tizedmm-ek megválasztása miatt, hanem mert a rovátka azért köll, hogy ott a ragacs beütéskor alulról a nyomás hatására vissza tud folyni kifele irányban a tipili oldalán ami a tipli beütésekor ugye letűrődik, lenyomódik róla...
    Szóval lehet bővebb furatot csinálni, csak akkor nem tart a tipili...Vagy jót, de akkor reped a kötő. Ergo a rovátkát nem érdemes lespórolni a tipiliről, az kell rá

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák