Multimédia, adatátvitel

Elvben nem sokat változott a hátlapi kamera, hiszen továbbra is 13 megapixeles felbontásban fotózhatunk, illetve ezúttal is a Sony-tól vásárolják a szenzort. Azért mégse minden ugyanaz, elvben megnövelték a szenzor méretét, valamint jobb, nagyobb fényerejű optikát kapott. Én még elfogadtam volna egy optikai stabilizátort, de hát ne legyünk telhetetlenek. Kissé visszalépés viszont a szimpla LED, de azért ez is elég erőset villant, ráadásul szép fehér színe van. A kamera kezelőfelülete sem változott, ahogyan az elérhető funkciók sokasága sem. Ezúttal érdemes rögtön átkapcsolni profi módra és máris remekül paraméterezhetünk mindent. Van itt ISO, záridő és fehéregyensúly (mindkettőnél manuális opcióval), effektusok, időzítő, a zárhang kikapcsolható, szóval nem nagyon panaszkodhatunk. Ja, és ezúttal már készíthetünk úgynevezett Refocus képeket, melyeken utólag állíthatjuk az élesítés helyét.

Az elkészült fotókat nézve elégedetten hümmögtem, ugyanis a Mi 4 egész korrekt végeredményt produkál. A színek rendben vannak, a részletek jól láthatók, tehát a fejlődés egyértelműen látható. Egyedül a kép jobb szélén látható elmosódás, illetve az általános zajszint lehetne kicsit alacsonyabb, de inkább legyen némi zaj, mint hogy zajszűréssel szétmosson mindent. Az erősebb fénykülönbségekre érdemes a HDR módot használni, jól mutatja a telefon teljesítményét, hogy ennek elkészítése és elmentése szinte semmivel sem hosszabb idő a normál fotónál. Videóban is léptek előre, megjelent a 4K, más néven Ultra HD, ami nagyon jó, csak legyen is min visszanézni. A hang lehetne jobb minőségű, de a képpel semmi probléma, a folyamatos fókusz is működik. Egy 4K felvétel ITT érhető el, illetve készült egy Full HD felbontásban is, azt ITT lehet letölteni.

Zenei téren a lejátszó adott, hiszen a MIUI saját megoldással operál. Nekem itt továbbra is az nem tetszik, hogy az albumlistához csak több érintéssel jutok el, de egyébként gusztusos és jól működik. Az albumképek megjelennek, van ismétlés, véletlen lejátszás. Kapunk hangszínszabályzót is, illetve a MiSound nevű extrát, ahol előre beállított hangzásképek vannak különböző fülhallgatókhoz, elsősorban a Xiaomi saját eszközeihez. Gyári füles hiányában egyből a sajátjaimmal próbáltam, a Bang&Olufsent valahogy nem szerette, viszont a Sony-val rögtön kellemes hangok jutottak a fülembe. A lejátszást lezárt képernyőről is tudjuk vezérelni. Nem kell nélkülöznünk a rádiót sem, kapunk RDS-t, a hangolás gyors és pontos. Még füles nélkül is elindul, de nem képes használható jelet fogni.

A Mi 4 bejelentésekor kétféle változatot tettek le az asztalra. Az egyik a 3G-s verzió, ezt kaptuk meg mi is, a másik pedig a 4G-s. A trükk, hogy utóbbi jelenleg csak a kínai 4G szabványt kedveli, így hiába venné meg valaki, Európában és így itthon nem működne ez a része. Hamarosan megjelenik majd az itteni LTE-t támogató modell is, addig is is 42 Mbit-es HSPA-val kell beérnünk, szerintem ki lehet bírni. Van még ezen kívül a/b/g/n/ac szabványú WiFi, persze duál frekvencia, hotspot, DLNA és WiFi Direct mellékelve. A Bluetooth 4.0-s sztereó, a microUSB pedig 2.0 szabványban működik és támogatja az OTG-t, tehát megfelelő külső eszköz ráköthető. Navigációban GPS, A-GPS, GLONASS és Beidou segít, a pozícionálás másodpercek kérdése, aztán indulhatunk is. Az LTE hiányával együtt is remek a böngészési élmény, a Sunspider 694 ms-os eredménye ezt jól tükrözi. A böngésző villámgyors, nagyítás esetén automatikusan tördeli a szöveget, egyszerre több lapot is megnyithatunk, még éjszakai módja is van, amikor sötét színtémára kapcsol. Belső tárhely tekintetében kétféle változat létezik, viszont mind a 16, mind a 64 gigás kivitel közös jellemzője, hogy nincs bővítés, a microSD kimaradt. Ugyancsak eltűnt a Mi 3-ban már meglévő NFC, ez mondjuk elég érthetetlen lépés.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!