Multimédia

Képalkotás terén elkeserítő megállapításra kellett jutnunk: nem jó. A 13 megapixeles, autofókuszos, szimpla LED-es modul ellenére – amiről sajnos nem tudjuk, hogy ki követte el – valami nagyon nem stimmel az összképpel, és az összes képpel sem. Az 5 megapixeles előlapi modul az OmniVision gyártósorairól esett le, de hasonlóan érdemtelen. Az optikát hagyományos szoftver kezeli, van normál mód, kép a képben, élő fotó, mozgáskövető sorozatfelvétel, és panoráma, valamint a legszükségesebb értékeket magunk is tudjuk tologatni kicsit, noha értelme nem sok van fáradozni. A csípőből tüzelés sem erőssége a kütyünek. Zsebből előrántva egészen változatos okok miatt vacak képek születnek, kezdve azzal, hogy az autofókusz léte mint olyan válik kérdésessé egy pillanat alatt. Ezt talán lehetne szoftveresen javítani, nem kizárt, hogy egy másik ROM-ban már megtörtént, de out-of-the-box ez nem valami meggyőző. A képek rettenetesen zajosak, a dinamika szűkös, a fehéregyensúlyt sokszor nem sikerül eltalálni, HDR módban pedig brutálisan túlexponál mindenfajta fény- és időjárási viszonyok mellett. Felmerül a gyanú, hogy a képek interpoláltak (pedig nem azok), ugyanis a részletek elmosódottak, noha az algoritmus kétségbeesett igyekezete az élesítésre szembeötlő. Egyetlen kvázi-makrót sikerült lőni, ahol legalább a színek köszönőviszonyban vannak a realitással és a fókusz is a helyén van.

[+]

Videót felvenni hasonló hatásfokkal, elvileg – meg gyakorlatilag is – 1080p 30 fps minőségben tudunk, noha a végeredményen ennek a fele sem érzékelhető. A gyártó által beígért 4K meg végképp nem. A hang legalább oké. A gyászos tanúbizonyságot ezen link alá temettük. Nézni viszont tudunk és 5,5 hüvelyken már talán érdemes is. Full HD felett ne nagyon próbálkozzunk, ahogy az AC3-as hangsávval se, de ez nem szokatlan. Minden mást visz a gyári lejátszó, kivéve a feliratokat, úgyhogy mindenképpen szükségünk lesz egy másik programra. Videót vágni facsipesz egyszerűségű megoldással tudunk, de a lehetőség legalább adott.

[+]

Zenelejátszóból a klasszikus AOSP jut, annak minden megszokott funkciójával, mint az albumok, előadók és dalok szerinti listázás, a lemezborítók integrálása, vagy a hangszínszabályzás lehetősége. A multimédiás hangszóró nem egy élmény, noha az állandó sistergést leszámítva legalább hangosan és relatíve kiegyenlítetten szól, bár súlyos basszusokra itt se számítsunk. Az átlagnál kicsit jobb fülhallgatóval pedig már részletgazdagabbá válik a hangzás, viszont mérséklődik ugyan, de nem szűnik meg a zúgás, továbbra is olyan, mintha bakelitről menne. Ezt egyébként a rendszerhangok kibocsájtásánál nem lehet érzékelni, ahogy a külső hangszóró is csak akkor zsizseg, ha valami érdemlegeset is szeretnénk hallgatni. Rádiózásnál zavaróbb kissé, ha nem zene szól, kifejezetten idegesítő. Ebből következően van FM-rádió, ami fülhallgató csatlakoztatásával hajlandó működni és előbb-utóbb az RDS is megérkezik, viszont az állomásnevek nem épülnek be a csatornalistába.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!