Bevezető, tartozékok

Az UMi eMax nevű készüléke testesíti meg a tisztességes iparosmunka ideáját, amit tulajdonképpen a távol-keletről érkező aspiránsok esetében abszolút pozitív csengésű megállapításnak foghatunk fel. Az eMax nem egy úttörő, nem egy kiemelkedő, sem egy különösebben izgalmas valami. Tulajdonképpen egy rémesen középszerű, de alapvetően problémamentesen és stabilan üzemelő készülék, ami önmagában is elegendő lenne ebben a kategóriában, de rendelkezik néhány tényleg értékelhető extra képességgel is. És itt most nem is a szokatlanul patent összeszerelési minőségre, vagy az általánosan klassz teljesítményre gondolunk. A csapnivaló kamerára meg végképp nem gondolunk.

[+]

Eddig három UMi készülékkel ismerkedtünk behatóbban, amelyek több-kevesebb sikerrel vették az akadályt. Míg a Zero a gyászos akkumulátoron és az optimalizálatlan rendszeren hasalt el, a Hammer S kiérdemelt egy visszafogott tetszésnyilvánítást, az első találkozáskor megismert UMi X3 pedig már a gyártó honlapján sem jelenik meg mint korábbi készülék. Mondjuk a tapasztalatok alapján ezen nem csodálkozunk. A 2016-os felhozatal ígéretesnek tűnik, jobbára fém- és üveg házba csomagolt, prémium felszereltségű, magas akkumulátorkapacitású készülékekkel támadnak, ráadásul a specifikáció alapján a legtöbb támogatja a 800 Mhz-es LTE frenvenciát (B20). Az eddigiek alapján nem feltétlenül alaptalan abban bízni, hogy nem csak papíron érdekfeszítő a gyártó tevékenysége. Alapvetően azért az eMax sem okozott csalódást, noha nem a legfrissebb és legvadabb cucc, amit az UMi fabrikált, a középkategóriában mindenképpen említést érdemel. Mondjuk a teszt akkor is megszületne, ha nem így lenne, de szerencsére most nem ez a helyzet.

[+]

Éppen megállapítottuk, hogy tesztalanyunk nem a felső szegmensben értelmezhető, a csomagolásra ez pont nem vonatkozik. A vékony, négyzetes doboz felülete valahol a selyemtapéta és a szálhúzott acél között van, ami ugyan bizarrul hangzik, de irtó jól néz ki és a fogása is kifejezetten kellemes és minőségi. Az ezüst márkajelzés alatt a RootJoy felirat olvasható, ami megmosolyogtató, amíg nem tudjuk pontosan, miről van szó. A matt fekete jobboldali részt megragadva húzhatjuk ki a kazettát, de a lényeg továbbra is rejtve marad a könyvszerűen, bár jobbra nyíló fedél alatt. Ezt kinyitva már feltárul a tartalom: balra a készülék fekszik, jobbra pedig a fakkokba foglalt, snájdigul elrendezett tartozékok. A szilikon kötegelővel megzabolázott, lapos profilú microUSB kábel nyílt USB csatlakozóban végződik, amit töltéshez a mellékelt 1 amperes hálózati fejbe tanácsos dugni. Füles nincs, van ellenben OTG adapter, ami legalább olyan hasznos, mint amilyen filléres dolog lett volna egy közepesnél kicsit rosszabb fülhallgatót mellékelni.

Külső, kijelző

Nos, a cucc nagy, de nem amolyan ormótlanul, hanem valahol mégis megnyerő, funkcionális értelemben. 152,3 x 76,5 x 7,9 milliméteres méreteivel meglehetősen széles, láttunk már kisebb házba szerkesztett 5,5 hüvelykes megjelenítőt, de legalább hamisítatlan phablet fílingje van, ami ugye egy phabletnél azért nem róható fel hibaként, ráadásul a méretes telep is indokolja a fenti számokat. Mindkét színváltozat (ezüst és sötét szürke) elegánsra sikerült, noha a szálcsiszolt – ami egyébként személyes kedvenc a lehetséges textúrák közül – polikarbonát unibody ház azért erősen plasztik benyomást kelt. Mondjuk az is, de nem lenne szükséges, hogy ez feltétlenül szembeötlő legyen. Oké, képeken megtévesztésig fémhatású, de dőljünk be. Az összeszerelés teljesen hibátlan, minden dimenzióban egyben van a dolog. A SIM-nyílások síkban vannak, a gombok nem lötyögnek, a ház nem nyekereg, a kijelző pedig hajszálpontosan illeszkedik a kerethez. Az egykezes használat a bekapcsológomb hibátlan elhelyezkedése okán pont addig működik, amíg feloldjuk a képernyőt, utána szinte esélytelen félkézzel bármit is intézni, amit az egykezes használatot megkönnyítő funkciók hiánya is tetéz (legalábbis az alaprendszer esetében, amivel a készülék érkezik).

[+]

Az előlap 71,8%-át a gyártó szerint a Full HD felbontású, 5,5 hüvelykes, 441 ppi pixelsűrűségű légrésmentes, LTPS LCD kijelző teszi ki. A megjelenítő egyébként teljesen rendben van, noha már ránézésre gyanús, hogy inkább egy hagyományos, abból is egy gyengébb IPS panellel nézünk farkasszemet. A betekintési szögek hibátlanok, de a színek és a kontraszt, nem beszélve a gyászos fényerőről, jócskán elmaradnak az LTPS sztenderdjeitől, ahogy a fényerős se éppen szemet kápráztató. Plusz az összes létező segédprogram szerint is IPS technológiával van dolgunk, ami nem baj, csak nagyjából már az első bekapcsoláskor tök nyilvánvaló. Mellesleg a 441 ppi sincs teljesen rendben, mármint matematikailag. Az 1920 x 1080-as felbontás 5,5 hüvelyken pont 401 ppi-t jelent, ami persze még mindig részletgazdag és éles megjelenítést biztosít, csak éppen nem annyira, mint amennyire a gyártó fennen hirdeti. Mindamellett a kalibráció korrekt, amibe ráadásul kedvünkre bele is rondíthatunk a MiraVision segítségével. A kijelző egyébként reszponzív és pontosan érzékel, a gyártó enyhe túlzásain kívül nincs vele semmi gond. A jegyzőkönyv kedvéért pedig tegyük hozzá, a diszkrét nagyo(bba)t mondás arrafelé nem szokatlan gyakorlat.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Alul és felül aszimmetrikus, viszont teljesen átlagos méretű kávákon találhatóak a megszokott készségek, alul a háttérvilágítás nélküli, nem konfigurálható sorrendű, kapacitív érintőgombok, amelyek a 4.4-es rendszernek megfelelő funkciókkal vannak felvértezve, tehát az alkalmazásváltó eléréséhez a középen elhelyezett Home gombra tessék tapadni, tőle balra a menübe, jobbra pedig visszafelé juthatunk. Felül a beszédhangszóró mellett balra az 5 megapixeles előlapi kamera várakozik bevetésre, mellette pedig a fény- és közelségérzékelő szenzorok állomásoznak. Balra pedig, és igen, ismét egy középkategóriás eszköz, amiből nem maradt ki a több színben is pompázó értesítő LED, noha kissé apró, és vérszegény teljesítményt is nyújt.

[+]

A hátlappal egybeöntött műanyag keret minden oldalon tartogat ezt-azt az érdeklődő szemlélőnek. Alul a microUSB csatlakozó osztozik a területen a beszédmikrofonnal. Jobb oldalon kissé nagyobb a népsűrűség, itt helyezkedik el a bekapcsológomb és a hangerőszabályzók, valamint az egyik microSIM foglalat SIM2 megjelöléssel. Felül jack csatlakozó, balra felülről az elsődleges SIM kártya helye, alatta pedig microSD nyílás. A nyílászárók külön alkalmatosság nélkül is nyithatók, ami egyébként roppant kényelmes. A tálcafedőkön elhelyezett kis pöttyökre kell nyomást gyakorolni, hogy a billenőajtók kitáruljanak. Viszont a bepakoláshoz és a kibányászáshoz vagy növesszünk hosszabbacska karmokat, vagy készítsünk be célszerszámot, mert kissé mélyen ülnek a foglalatok, noha a rugós mechanika már sokat segít, amennyiben sikerül elérnünk a kártyák végét.

[+]

A szálcsiszolt hátlap elég mozgalmas, legalábbis a gyárilag rányalt fólia eltávolításáig. Habár a polikarbonát keménysége kicsi, így némi karcolódás nem elképzelhetetlen a későbbiekben, a fólián előzékenyen és teljesen hülyebiztos megfontolások mentén elhelyezett információk (SIM behelyezése, slotok jelölése stb.) gondos tanulmányozása után érdemes eltávolítani, mert nem szép. Egyébként az előlapi fóliára is került egy plusz információs réteg, melyik érintőgomb micsoda, mit csinál, de azt korábban lehúztuk a használhatóság érdekében. Az információs réteg lerántása után egyébként elől és hátul is marad a készüléken egy-egy kifejezetten jó minőségű fólia, tehát nyúzzuk meg bátran. Amint a hátlapot is meghámoztuk, alul egy megtévesztően hosszú hangszórónyílás marad. Ne reménykedjünk, a hangkibocsájtó alkatrész monó, csak a bal oldalról árad a decibel. Fentebb UMi logó, szimpla LED villanó, 13 megapixeles, kissé kiálló optika és egy másodlagos mikrofon képezi az arzenált. Mi adunk egy szavazatot arra, hogy összességében egész jól néz ki a ketyere, de vitatkozni ér.

[+]

Hardver, szoftver(ek)

A fémhatású ház alatt egy kissé öregecske, de továbbra is kompetens chipset dolgozik. A MediaTek MT6752 28 nanométeres gyártástechnológiával készült, 64 bites, nyolc, egyenként 1,7 GHz-re skálázott magot magába foglaló lapkája True Octa-core CPU, vagyis heterogén multiprocesszálással kötött big.LITTLE elrendezésű cucc, tehát a nyolc Cortex-A53-as mag párhuzamosan dolgozik, amelyet 2 gigabájt rendszermemória és kétmagos, Mali-T760-as IGP segít ki. A majd két éves hardver még ma is korrekt eredményeket produkál a teljesítményteszteken, ahogy a mindennapi felhasználás során sem éreztünk problémákat. Nem egy csúcskonfig, esetenként elcsíphetünk egy-egy microlagot, de megbízhatóan és összességében tempósan teszi a dolgát, és még terhelés alatt sem melegszik.

Első ránézésre is gyanús volt, aztán tényleg sokkot kaptunk, amikor bebizonyosodott, hogy nem egy nosztalgiától megrészegült tervező álmodott korai KitKat dizájnt egy mondjuk elfogadható szavatosságú ROM-hoz, hanem ez tényleg az, aminek látszik: Android 4.4.4. Frissítési opció sehol. Mindenki nyugodjon le! A dobozon díszelgő RootJoy-ról kiderült, hogy nem csak egy furcsán fordított marketingelem, hanem tényleg az, amiben az eddigi tapasztalatok alapján azért valahol bíztunk. A szoftver szabadon módosítható, a rendszer előre rootolt, a gyártó pedig számtalan lehetőséget kínál a MIUI-tól az EMUI-n vagy a VIBE-on át, elméletileg a stock Lollipopig, ráadásul ezüst tálcán (mondjuk, a Lollipopot pont nem találtuk sehol ehhez a modellhez). A honlapról levadászható program nem csak egyszerű és praktikus, hanem kiváló angolsággal fordított és elismerésre méltóan dizájnos is. Egyszerűen nagyon profi. A telefont géphez csatlakoztatva pillanatok alatt felismeri, ráadásul valós időben jeleníti meg a készülékünket minden egyéni beállításunkkal egyetemben. Jópofa fícsör, hogy ha átrendezgetjük mondjuk az ikonokat a kezdőképernyőn, máris leköveti a gép és frissíti a megjelenített képet. Bár gyakorlati haszna azon kívül nem valószínű, hogy sok van, hogy nagyon tetszik.

[+]

Amint engedélyeztük az USB hibakeresést a fejlesztői beállításokban, az innen beszerezhető programban kezelhetjük a készüléken tárolt adatainkat, áthelyezhetjük a letöltött alkalmazásokat SD kártyára, törölhetjük őket, vagy készíthetünk mélyreható biztonsági mentést is. De a lényeg, hogy kedvünkre válogathatunk a rendelkezésre álló ROM-ok közül, akár még WP8 launchert is rápakolhatunk, megtévesztésig hasonlítani fog a cucc az igazi Windows telefonokhoz. A hivatalos UMi fórumokról szedhetünk TWR és CWM recoveryt, Cyanogenmodot, főzött ROM-okat, mindezt részletes, közérthető, angol nyelvű leírásokkal együtt. Noha a klasszikus rendszerhegesztésnek anno utánozhatatlan bájt adott a tilosban settenkedés és a végeredmény esetlegessége, az UMi nagyjából hülyebiztos megoldást kínál a romolni, de nem folyamatosan nehézségekbe és csalódásokba ütközni vágyó felhasználóknak. Nem is beszélve arról, hogy számos lehetőség megléte mellett a telefon totális használhatatlanná tételének esetleges kockázatát is a minimumra szorítja a pontos és világos instrukciók, valamint kifejezetten az adott eszközre optimalizált szoftverek biztosításával.

[+]

A dobozból kivéve viszont klasszikus, 4.4.4-es Android fogad minket, pánikra azonban semmi ok, kitűnően használható KitKattel is, a rendszer gyors és tiszta, ha nem érezzük zavarónak a kissé avétos megoldást, nem feltétlenül kényszerülünk a ROM-okkal bűvészkedni. Extrákat nem, a szükséges eszközöket viszont megkapjuk: böngésző, e-mail kliens, fájlkezelő, diszkrét Google csomag, hangrögzítő, zenelejátszó, számológép, mind hagyományos AOSP. Van gesztusvezérlés, noha a lehetőségek elég szűkösek, a dupla koppos ébresztés továbbra is üdvözlendő, a gesztusok viszont nagyon esetlegesen, de inkább nem működnek. O betű rajzolásával tízből egyszer sikerült előhívni a kamerát, bár akkor legalább gyors volt. Az egyetlen különlegesség a Chainfire féle SuperSU, amit ne nagyon maceráljunk, ha nem vagyunk pontosan tisztában a lehetőségekkel, egyébként kérem kövessenek, itt már nincs semmi látnivaló.

[+]

Multimédia

Képalkotás terén elkeserítő megállapításra kellett jutnunk: nem jó. A 13 megapixeles, autofókuszos, szimpla LED-es modul ellenére – amiről sajnos nem tudjuk, hogy ki követte el – valami nagyon nem stimmel az összképpel, és az összes képpel sem. Az 5 megapixeles előlapi modul az OmniVision gyártósorairól esett le, de hasonlóan érdemtelen. Az optikát hagyományos szoftver kezeli, van normál mód, kép a képben, élő fotó, mozgáskövető sorozatfelvétel, és panoráma, valamint a legszükségesebb értékeket magunk is tudjuk tologatni kicsit, noha értelme nem sok van fáradozni. A csípőből tüzelés sem erőssége a kütyünek. Zsebből előrántva egészen változatos okok miatt vacak képek születnek, kezdve azzal, hogy az autofókusz léte mint olyan válik kérdésessé egy pillanat alatt. Ezt talán lehetne szoftveresen javítani, nem kizárt, hogy egy másik ROM-ban már megtörtént, de out-of-the-box ez nem valami meggyőző. A képek rettenetesen zajosak, a dinamika szűkös, a fehéregyensúlyt sokszor nem sikerül eltalálni, HDR módban pedig brutálisan túlexponál mindenfajta fény- és időjárási viszonyok mellett. Felmerül a gyanú, hogy a képek interpoláltak (pedig nem azok), ugyanis a részletek elmosódottak, noha az algoritmus kétségbeesett igyekezete az élesítésre szembeötlő. Egyetlen kvázi-makrót sikerült lőni, ahol legalább a színek köszönőviszonyban vannak a realitással és a fókusz is a helyén van.

[+]

Videót felvenni hasonló hatásfokkal, elvileg – meg gyakorlatilag is – 1080p 30 fps minőségben tudunk, noha a végeredményen ennek a fele sem érzékelhető. A gyártó által beígért 4K meg végképp nem. A hang legalább oké. A gyászos tanúbizonyságot ezen link alá temettük. Nézni viszont tudunk és 5,5 hüvelyken már talán érdemes is. Full HD felett ne nagyon próbálkozzunk, ahogy az AC3-as hangsávval se, de ez nem szokatlan. Minden mást visz a gyári lejátszó, kivéve a feliratokat, úgyhogy mindenképpen szükségünk lesz egy másik programra. Videót vágni facsipesz egyszerűségű megoldással tudunk, de a lehetőség legalább adott.

[+]

Zenelejátszóból a klasszikus AOSP jut, annak minden megszokott funkciójával, mint az albumok, előadók és dalok szerinti listázás, a lemezborítók integrálása, vagy a hangszínszabályzás lehetősége. A multimédiás hangszóró nem egy élmény, noha az állandó sistergést leszámítva legalább hangosan és relatíve kiegyenlítetten szól, bár súlyos basszusokra itt se számítsunk. Az átlagnál kicsit jobb fülhallgatóval pedig már részletgazdagabbá válik a hangzás, viszont mérséklődik ugyan, de nem szűnik meg a zúgás, továbbra is olyan, mintha bakelitről menne. Ezt egyébként a rendszerhangok kibocsájtásánál nem lehet érzékelni, ahogy a külső hangszóró is csak akkor zsizseg, ha valami érdemlegeset is szeretnénk hallgatni. Rádiózásnál zavaróbb kissé, ha nem zene szól, kifejezetten idegesítő. Ebből következően van FM-rádió, ami fülhallgató csatlakoztatásával hajlandó működni és előbb-utóbb az RDS is megérkezik, viszont az állomásnevek nem épülnek be a csatornalistába.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Noha a legtöbb idei UMi modell támogatja az ominózus 800 MHz-es (B20) frekvenciát (legalábbis papíron), de még a kevésbé ropogós UMi Hammer S is, jelen írás alanya sajnos nem. Ellenben ha van megfelelő hálózat, mind a két microSIM kártyával elérhetjük a Cat.4 LTE jelentette 150 Mbps-os adatátviteli sebességet. Persze nem egyszerre. A legtöbb dual SIM készülékhez hasonlóan az eMax is dual standby alapján üzemel, viszont a legújabb trendekkel ellentétben a kétkártyás megoldás kiaknázásához nem kell lemondanunk a 16 gigabájtos belső tárhely bővíthetőségéről – ilyenkor nem is rossz, ha oldschool a cucc. Habár a gyártó nem tért ki rá, hogy mennyi az annyi, egy 32 gigabájtos kártya ellen még nem tiltakozott a rendszer, úgyhogy minimum ennyivel biztosan megtoldhatjuk a kapacitásokat. A hálózati stabilitásra nincs panasz, a hangminőség mindkét oldalon kiváló, maximum a maximum hangerőt érheti kritika, ami egy kicsit lehetne maximumabb. A WiFi két sávon, 802.11b/g/n szabványok szerint tud kapcsolatot létesíteni, HotSpot és Direct funkciókkal. A 4.0-s Blutooth mellé jár még HotKnot, ha már NFC és infra nincs, van viszont OTG, amihez ugye csinos adaptert is csomagoltak.

[+]

Van GPS, de a GLONASS műholdakat nem érzékeli, noha a pozíciószerzés így is kifogástalan, ennél gyorsabb és pontosabb GPS-szel ritkán találkozhatunk okostelefonban. Az A-GPS jelentette hálózati támogatást az EPO (Extended Prediction Orbit) technológia egészíti ki, amit egyébként kizárólag a MediaTek chipsetek támogatnak. Természetesen a többi gyártónak is van hasonló megoldása, noha a Qualcomm XTRA vagy a Broadcom LTO rövidebb időtávon (nagyjából hét nap) tudja megjósolni a pozíciókat. Az EPO tulajdonképpen egy szerverről időről-időre automatikusan lehúzható, visszafogott méretű adatcsomag, amely a műholdak feltételezett pályaadatait tartalmazza adott jövőbeni időintervallumra vonatkozóan. Ez nagyjából harminc napos előrejelzést jelent a gyakorlatban.

[+]

Ahhoz képest, hogy mindössze a készülék méretei lehetnek árulkodóak, a tömege például nem, az eMax tisztességes méretű telepet kapott. 3780 mAh-val gazdálkodhatunk, amit a rendszer egészen jó hatásfokkal végez. Százról 1%-ra 5 egész nap és 11 óra alatt esett az akksi, öt és fél óra nettó kijelzőidővel, ráadásul a gyengén és lassan reagáló automata fényerőszabályzást mellőzve, többnyire maximum fényerő mellett. Persze az átlag 8 órás éjszakákat repülő üzemmódban töltötte. Arra azonban érdemes felkészülni, hogy 12%-os töltöttségi szinttől hirtelen agonizációba kezd a készülék és az eddigiekhez képest rohamosan, percek alatt ki is leheli a lelkét. Amilyen sokáig húzza, olyan lassan regenerálódik. Úgy tűnik, a mellékelt 1 amperes töltőfej kissé nehézkesen pakolja meg a telepet, gyorstöltésre viszont semmilyen formában nincs lehetőségünk. A töltőfej egyébként olyannyira felforrósodik használat közben, hogy a gyárilag rajta lévő fólia ráolvadt. Nem feltétlenül ajánljuk a használatát.

[+]

Első körben teljesen meggyőző a holmi. Kulturált kinézet és minőségi összeszerelés, elfogadható kijelző, exkluzív csomagolás, a gondosság érzetét keltő, praktikusan elhelyezett felhasználói gyorstalpaló (lásd a kijelzőt és hátlapot védő fóliák). Egyszerűen minőségi benyomást kelt a dolog, úgy összességében. Aztán vagy a kellemes nosztalgia vagy döbbenet vágja fejbe a usert a 4.4-es Android láttán, amit persze ugyancsak részletes és könnyen elérhető útmutatás alapján nagyjából csak arra nem cserélhetünk le villámtempóban, amire nem akarunk. Egyrészt értékeljük az ilyen jellegű szabadság biztosítását, ugyanakkor nem feltétlenül várható el minden felhasználótól, hogy nekiálljon ROM-okat próbálgatni, ha nem kíván egy idejétmúlt rendszerrel együtt élni, legyen a szoftvercsere bármilyen egyszerű és kézenfekvő is. Egyébként a készülék teljesen jól és problémamentesen használható a dobozból kivéve, azért a rend kedvéért egy sima OTA frissítési opciót bent hagyhattak volna, hogy legalább a stock Android egy lépésben frissíthető legyen a készülékről, ha már elérhetővé tették az újabb változatokat is (amiket mondjuk még mindig nem találunk). Ettől eltekintve a mellékelt program tényleg remek, a rendszer gyors és stabil, az akkumulátor pedig egészen kiváló, de legalábbis figyelemreméltó teljesítményt nyújt. Megfontolandó a B20-as frekvencia hiánya és a teljesen korrekt, de nem kiemelkedő minőségű kijelző, viszont a kamera pocsék, a multimédiás rész gyenge, így pusztán emiatt nem tudjuk rávágni a tetszett plecsnit, még 59 ezer pénzért, hivatalos, magyarországi garanciális és szervizháttérrel megtámogatva sem. Mindamellett, ha valaki nem kifejezetten óhajt fotózni, de fontos az üzemidő, a két kártya mellett bővíthető tárhely, netalán szívesen próbálkozik különböző felületekkel és rendszerekkel, akkor nem fog csalódni. Szóval nem rossz cucc ez, csak nem való mindenkinek.

AliceWake

A tesztkészüléket a Speedshop küldte el nekünk, köszönjük! Vásárláshoz kérjük, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

UMi eMax

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	152,3 x 76,5 x 7,9 mm milliméter
	Tömeg	148 gramm
	Színvariációk	ezüst, szürke
	SIM-foglalat	2x microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1920 x 1080 pixel (401 ppi)
	Kijelző védelme	nem ismert
	Kijelző típusa	IPS LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6752
	Processzor típusa	64 bites, 1,7 GHz-es, nyolcmagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T760 MP2
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (kb. 10 GB szabadon felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800/1900 MHz UMTS 900/1900/2100 MHz LTE 1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	Cat.4
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, dual band, WiFi HotSpot, WiFi Direct
	USB	microUSB 2.0 (OTG)
	GPS vevő	van, A-GPS EPO
	GLONASS	nincs
	Beidou	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	általános/utcai/néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.4 (KitKat) pre-rooted, frissíthető
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Fájlkezelő, Movie Studio, SuperSU
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixeles, autofókuszos, f/2.2-es rekeszérték, LED-es villanó
	Másodlagos kamera	5 megapixeles, autófókuszos
	Videófelvétel	1080p 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3870 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	kb. 8 nap
	Beszélgetési idő	n.a.
	Zenelejátszási idő	n.a.
	Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, értesítő LED, OTG adapter