Hirdetés
Mi így látjuk
A valós üzemidő ennél jóval gyengébb, egy nagyon jó minőségű (és ebből adódóan drága) ceruzaelemmel legfeljebb 10 órás beszélgetési időt érhetünk el, ami a célnak megfelel, de a 15 évtől azért távolabb van, mint a magyar futballválogatott az EB-től. Ellenben a ceruzaelemes megoldás hatására a külső is érdekes, hiszen az egyébként nagyon vékony (bőven egy centiméter alatti) készülékház közepén egy kidudorodás fut, mely egyrészt a ceruzaelemnek, másrészt valami kondenzátornak is otthont ad. A mérettel ettől függetlenül sem vagyok kibékülve; a 75 grammos tömeg simán ideális, de a 120 x 60 x 13 milliméteres dimenziók közül az első az, ami túlzó. Egyszerűen túl nagy, túl hosszú a telefon, nem lehet diszkréten a fülünkhöz emelni és apróbb táskákba (nőiekbe, övtáskákba) is nehezebben fér be, mint akkor tenné, ha mondjuk 90 x 60 x 13 milliméter lenne. Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége egyébként kellemes, a játéktelefonos beütés minimális, de ennyi kell is; a lényeg, hogy a célnak megfelel a készülékház.
Az előlapon egy kijelzőnek tűnő valamit láthatunk, mely egy áttetsző plexi, alatta pedig méretes gombok vannak. A hátlap levehető, így férhetünk hozzá az elemhez és a SIM-foglalathoz, plusz ide kerültek azok a finomságok is, melyek miatt a SpareOne-t tényleg lehet póttelefonnak hívni. Gyári tartozék a microSIM-adapter és az iPhone készülékeknél (meg mondjuk a Nokia Lumia 900-nál) használható SIM-kiszedő tű; a gond az, hogy a rögzítésük nem tökéletes, emiatt a SpareOne rázáskor néha olyan hangot ad, mint egy félig üres tic-tac doboz. Perifériák és érdekességek szempontjából még egyedül a fent található elemlámpa, valamint az annak közvetlen társaságában lévő csuklópánt rögzítési hely méltó említésre.
[+]
microSIM-adapter és iPhone-hoz való tű a hátlapban
A SpareOne kizárólag telefonálásra jó, meg van rajta egy nem túl erős LED, hogy használhassuk zseblámpának. Ha belerakjuk a SIM-kártyánk, pár másodperc alatt be is tudjuk kapcsolni, melynek megtörténtéről hangjelzésekkel tájékoztat. A "kijelző" belsejében található két színes LED, melyek különféle színű villogásokkal jelzik egyrészt a térerő meglétét, másrészt az elem töltöttségét. Ez az első nagy hiba, ezek a fényforrások ugyanis állandóan villognak, ellehetetlenítve ezzel a diszkrét telefonálást; ez főleg azért zavaró, mert a funkconalitásukat máshogy is meg lehetett volna oldani és az sem lett volna drágább, csak elegánsabb megoldás. A második probléma a hangerőszabályzó gomboknál való spórolás; egyetlen egy ilyen billentyű van a készüléken, azzal lehet körbe-körbe tolni a hangerőt. A célnak végülis megfelel, de viszonylag idegesítő, amikor egyet hangosítana még az ember, de a hangerő lemegy inkább minimálisra. Az viszont jó, hogy a hangminőség kifejezetten kellemes; ugyan kissé dobozhangja van, de mindenkit tökéletesen lehet érteni vele.
A használt egyszerű, mint a faék. Ha hívás jön be, a zöld gombbal felvehetjük; ha tárcsázni akarunk, beírjuk a számot és megnyomjuk a zöld gombot. Névjegyzék nincs, de kilenc gyorstárcsázást be tudunk állítani úgy, hogy beírjuk a számot, majd hosszan nyomjuk az 1-9 gombok valamelyikét annak fényében, hogy hova akarjuk rakni az illetőt. Innentől nem kell tárcsáznunk, csak a billentyűzárat feloldva (külön gomb van neki, azt is hosszan kell nyomni) rajta kell tartanunk az ujjunkat az adott numerikus billentyűn. Van továbbá egy vészhívás gomb is, mely a 112-t tárcsázza - ezt nem lehet átírni, viszont SIM-nélkül is működik, ahogy annak lennie kell.
[+]
Külföldön okostelefonok mellé adják oda fillérekért. Nálunk is ez kéne.
A masinálból jelenleg két verzió van, az egyik 900/1800 MHz-es GSM-sávokat ismer és Európában, Afrikában, Ausztráliában és Ázsiában működik (kivéve Japánt), a másik a 850/1900 MHz-cel Észak-Amerikára lett belőve. Hogy miért nem lett egybegyúrva a dolog, azt nem tudni, valószínűleg azért, hogy a gyártási költséget minimalizálni tudják. De ez a végfelhasználóknak szóló árcédulán egyáltalán nem játszik; a SpareOne ára jelenleg bruttó 14 900 forint, ami ezért a tudásért elképesztően sok, nem túlzás azt mondani, hogy pár luxustelefontól eltekintve ez minden idők leginkább túlárazott készüléke. Normális külső akkumulátort már fele ennyiből is kapni, ahogy olyan belépőszintű telefont is, mely póttelefonnak megfelelő, de funkcionalitásban jobb (SMS, ébresztés, névjegyzék) ennél az eszköznél, ráadásul nem kell bele folyamatosan vennünk a ceruzaelemeket, mert otthon fel tudjuk tölteni. A szomorú a történetben az, hogy a SpareOne egy zseniális találmány és a megvalósítás is rendben van; negyed-ötöd-hatod ennyibe kellene kerülnie és biztos vagyok benne, hogy milliószám adnák el. Így csak egy újabb alternatíva, mely minden finomsága ellenére sem jelent értelmes megoldást a gyenge akkumulátorok okozta problémákra. Ráadásul nagyitelefonnak sem jó, mert a ceruzaelemes üzemeltetés nem gazdaságos akkor, ha a telefon mindig be van kapcsolva, holott a kialakítás és a kényelmesen használható gombok jók lennének az idősebbek számára is. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb valaki meg fogja csinálni ugyanezt olcsóbban - mit olcsóbban, filléres áron. Az ötletet azért egy tetszett plecsnivel megjutalmazzuk.
 |
| SpareOne |
Bocha
A tesztkészüléket a SpareOne hazai forgalmazója biztosította, köszönjük!
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
