Külső, kijelző
A facelift szó az autógyártásban elterjedt kifejezés, amely modellfrissítést takar. Ilyenkor általában kicsit megváltoztatják a lámpák és lökhárítók alakját és tesznek légkondit az alapmodellbe is. Csak azért, hogy a kifutó típus jobban eladható legyen. Valami ilyesmi történt a SonyEricsson T230-cal is. Kicsit más a forma, kicsit elegánsabb, és körülbelül egyetlen dologgal tud többet elődjénél. Nálunk fekete színben került forgalomba a T290, de létezik fehérben is. A fekete határozottan jól áll a telefonnak, kiemeli a fémszínű díszítéseket. Egyébként érdekes dolog, anno, a mobilok hőskorában a telefonok feketék voltak (Ericsson GH198, Nokia 2110), aztán elkezdtek színesedni. Elkezdődött az ezüstös korszak, a menő telefon ezüst volt, mostanában kezdenek visszajönni a pasztell színek. A tojásfehér Nokia 7710, a fekete Samsung D500, a mélyvörös Nokia 3230... Visszatérve cikkünk hősére, a T290 kicsi, könnyű, szögletes, egyszerű és jól kezelhető formát örökölt elődjétől. Ahogy hurcibáltam magammal, eleinte még többet is néztek ki belőle az emberek, mint amennyit valójában tud. A készülék oldalán csak a hangerőgombok találhatóak, felül még van egy kis nyakbaakasztó kialakítás, a telefon többi része sima, homogén műanyag. Alul a jól ismert SonyEricsson csatlakozási felület kapott helyet.
A kijelzőhöz nem nyúltak - kár. A 101x80 pixeles felbontás, és a 4096 szín már leírva sem az élvonal, látványra pedig pláne nem. Fakó, erőtlen, divatjamúlt. Az alsókategóriában már azért ennél jobbak vannak, elég ha csak a már lassan két éves Sasmung C100-at említem. A menürendszer sem okoz meglepetést, a jó öreg 3x3 ikonos főmenüt, és az összes SonyEricsson sajátosságot kapjuk meg alapkivitelben. A kezelhetőség teljesen rendben van, bár a négy állású navigációs billentyű közepébe préselt OK gomb kicsit aprócska. A billentyűk a gyártó hagyományainak megfelelően kemények, a gombok hangjait érdemes élből kikapcsolni, mert rettenetes.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
