Külső, kijelző, csomagolás

Remekül mutatnak a Sony csúcskategóriás tévéin a japán óriás filmstúdiójának, valamint saját kameráinak és fényképezőgépeinek felvételei, nemsoká pedig a játékkonzolok új generációja lép szintet, aláhúzva a Walkman megálmodójának elsődleges fókuszát a szórakoztatóelektronikában. Erre reflektálnak mostanság az Xperia zászlóshajók 4K HDR OLED panellel, 21:9-es képarányon, plusz megvan a három hátlapi látószög, a kristálytiszta, minimalista dizájn és a perfekt összeszerelési minőség IP65/68 jelzéssel. Mindig öröm kézbe venni egy ilyen dizájnremeket, és ezért furcsa az ellentmondás, hogy a Sony népszerű csúcstelefonjaiból mára alacsony darabszámú presztízstermék lett.

[+]

Ez az exkluzivitás lesüt az Xperia 1 II-t megpillantva, ám a suta elnevezés máris árulkodik, hogy van a japánoknál képzavar. Aligha ültek össze és döntöttek úgy tudatosan, hogy dobjuk az iPhone-féle, profitorientált telefonvonalat, és álljunk át a kis gyártásszámú, eséllyel veszteséges presztízsmodellekre – inkább az elmaradó eladások terelték a japánokat ebbe az irányba, és az elnevezéssel valahogy csak nem tudnak zöld ágra vergődni. Ha a konzolvilágban az első PlayStationt a PS2, a PS3, a PS4 majd a PS5 követte, akkor miért van az, hogy (akkor még SonyEricsson előtaggal) ott volt az Xperia X1, majd lett Xperia Arc, Play, S, Z, X, XZ, XZs, Premium, 1, 1 II, és Pro, bármilyen következetesség nélkül? Nehogy Pista és Marcsi, akik nem merülnek el az okostelefonok világában, véletlenül megfejtsék, hogy egy rakás betű, illetve római, arab szám közül vajon melyik jelöli a régebbi, és melyik az újabb, esetleg drágább modellt.

[+]

Zavar tehát mindig volt a gépezetben, és minden remek innováció mellett maradt lemaradás a szettben, és ahhoz, hogy 410 ezer forintért (!) az idei újdonság de most már tényleg felverekedje magát a szemtelenül megdrágult csúcsmobilok dobogójára, rengeteg Sonyra jellemző ballaszttól kellene megszabadulni. Szerencsére a küllem most is jól indít szögletes, lényegre törő dizájnjával, minimális oldalkávákkal és közel szimmetrikus, elég vékony alsó-felső sávval, rajtuk egy-egy hangszóróval. Felül picivel több helyet kért magának a 8 megapixeles kamera (sajnos 3D ToF rendszert nem raktak mellé), valamint a fénymérő, a közelségérzékelő és az értesítési LED (mindig aktív kijelző is van). De legalább nem lóg semmi a fantasztikus panelbe, amely 1644 x 3840 pixelen tényleg nem kérdez.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A képpontokat nagyítóval se lehet megkülönböztetni egymástól, a betekintési szögek tökéletesek és valamennyi napfény alatti extra is adott a kényelmes olvasáshoz, bár jóval kevesebb, mint egyik-másik rivális esetében. Ha pedig itt tartunk: nem csak pontos kalibrációs opciók hiányoznak, az úgynevezett alkotói mód is kissé kékes színegyensúllyal dolgozik, amelyen kézzel kell pontosítani. A képfrissítés pedig 60 Hz-en ragadt, amikor a 90 Hz a középkategóriába is betört és 144 Hz se ritka a zászlóshajók között. Így aztán hiába a Qualcomm csúcshardver, akad lassabban operáló telefon, amelyet mégis fürgébbnek érez az ember a gördülékenyebb átmenetek miatt. Azért 6,5”-es képernyőre akkor se lehet panasz, ha a roppant hosszúkás kivitel kevésbé előnyös böngészés vagy 4:3, illetve 6:9 arányú tartalmak fogyasztása esetében, viszont jól áll a 21:9 a mozifilmeknek és a kétablakos elrendezésnek.

[+]

Végre akad sötét rendszertéma, egykezes elrendezés (kapóra jön, mivel az értesítősáv túl messze van) és a (szinte) teljes képernyős gesztusvezérlés, ami sokkal hatékonyabb, mint az oldalérzékelőnek nevezett borzalom a képernyő felső széleinek kocogtatásával. Szerencsére a jobb oldali hangerőgombok nem lettek virtuálisak, viszont túl laposak és keskenyek igen, a bekapcsoló pedig a fémkeret síkjába süllyedt, hogy a villámgyors és pontos ujjlenyomat-olvasónak helyet adjon. Ennek a vége az lett, hogy ha a mobil asztallapon van, vagy a bekapcsolót az ember vakon keresi, komplikáltabb a gombot lenyomni, de legalább kiválthatja a funkcióját a duplakoppos felébresztés.

[+]

Oldalra döntve, jobbra ott figyel egy régi ismerős, amit én minden kameramobilra felszerelnék: a kétlépcsős exponálógomb, és ha már a Sony nosztalgiázik, ezúttal megvan a jack kimenet is az 1 II legtetején. Alul USB-C port kapott helyet, amihez a csomagolásban 18 wattos gyorstöltő, a házban pedig 4000 mAh-s akkumulátor dukál, balról pedig SIM tálca húzható elő körömmel, egy nanoSIM és egy microSD kártyafoglalattal. Ahogy elöl, úgy hátul is finoman csiszolt Gorilla Glass 6 védőüveg csatlakozik a fémkerethez hibátlan illesztésekkel és zavaró élek nélkül, és ha a kamerarendszer kis is emelkedik egy picit, fényes feketében szerintem az Xperia 1 II gyönyörű küllemét nem csorbítja.

A Huawei P40 Pro az Xperia 1 II mellett [+]

Sehol a Galaxy S20 Ultra kolosszális kitüremkedése és nincsenek felesleges feliratok, van viszont négy kamera, amelyből három 12 megapixelen osztozkodik, a 3D ToF pedig megelégszik 300 ezer képponttal. Vékony és keskeny kialakításával a Sony üdvöskéje könnyen csúszik a zsebbe, roppant csúszós mivolta és nem jól tapadó oldalai miatt viszont a kézből is menten kiszökik, ha nem szorítjuk elég határozottan. És bár a hosszúkás arányok miatt a mobil teteje tényleg messze, 165,1 x 71,1 x 7,6 milliméteren és 181,4 grammon igazából a kisebb phabletek közé sorolható egy olyan esztendőben, amikor a 6,55”-es OnePlus 8-ra a gyártó rásütötte a kompakt jelzőt. A dobozba egyszerű mikrofonos fülest pakoltak (MH-750), illetve az nevezett adapterhez két végén Type-C típusú kábelt. A sort némi leírás zárja, tok nem fért bele a költségsapkába.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!