Bevezető

Tényleg nem számított rá senki, hogy a 3GSM kiállítás előtt fogja magát a Sony Ericsson és bejelent egy sereg új készüléket. A kezdeti lelkesedést kisebbfajta fanyalgás váltotta fel: az újdonságok inkább csak formai változtatásokat hoztak, a technológiai áttörés elmaradt. Ennek ellenére a teszt végén el tudjuk majd helyezni a W610i-t a palettán, de sokan ennél többet vártak.

A Walkman széria sokáig eggyé vált a minőségi zenehallgatás élményével úgy, hogy a telefonfunkciók is kielégítették a felhasználók igényeit. Aztán jött a W200i és kicsit felrúgta a dolgot azzal, hogy a márkanevet levitte az alsóbb kategóriába úgy, hogy még az eddig védjegynek számító agybadugós fülest is lecserélték. Most viszont itt van a W610i, amely újra magasra emelhetné a Walkman ragyogását, de előre jelezném, hogy talán inkább majd a W880i…

Mi is a gond a W610i-vel? Leginkább az, hogy a W810i-nél alig nyújt többet, viszont a készülék kialakításánál a praktikum sajnos a háttérbe szorult, talán fura egy Sony Ericsson esetében ilyet mondani, de túlságosan is rágyúrtak a tervezők a formatervre.

Külső

A W610i messziről szemlélve igen jól néz ki. A svéd tervezők feltehetően hiányoztak a geometria órák egy részéről középiskolában, mert a téglán és a körön kívül más formákat nemigen ismernek. Ja, de, ismerik még azt is, hogy csík. Merthogy a számgombokat ilyenné formálták. Ezekkel – a látszat ellenére – nincs sok gond, jól kezelhetőek.

A számbillenytűk felett viszont három körben helyezkednek el a funkciógombok. Mindegyikkel van némi gond. Kezdjük középen: a narancssárga színű play/pause és OK funkciókat is ellátó gombnak nincs nyomáspontja. Először azt hittem, hogy érintős, de ahhoz túl erősen kell hozzányúlni, tehát gomb az, csak mintha nem mozogna befelé. Nagyon idegesítő, bár a végére hozzászoktam. A körülötte levő gyűrű alkalmas a navigálásra, ez szépen működött is, aztán egyszer elővettem a zsebemből a telefont, és azt láttam, hogy érdekes, fémes színe lett a gomboknak, mivel a ráragasztott fekete kör egyszerűen levált a helyéről. Fogjuk rá, hogy előszériás modell, de hát…

Az oldalsó két körrel is meggyűlt a bajom. A körívek ugyanis két funckiót mozgatnak, ám maga az ív egyben van, így eleinte sakkozgattam, hogy most akkor ez hogy is van, de egyszerűbb, ha az ember nem akarja megfejteni a logikát, ha rutinból nyomjuk, akkor nincs gond. További érdekesség, hogy az adatcsatlakozó ezúttal a telefon bal oldalára került, ez praktikus lépés, így jobban elfér a zsebben. Szintén bal felől van az M2 kártya nyílása (a bolti csomagban 512 megabájtos kártya lesz), illetve a play/pause gomb is.

A telefon jobb oldalán a hangerőt szabályozó billentyűk és a fényképezőgép gyorsgombja üldögél. Ez a Sony Ericsson is olyan, hogy felőlem telefon, felőled meg valami más, de elvileg kamera, a hátlap kialakítása is ezen elv alapján történt. Az optikát az égvilágon semmi sem védi, az asztalra letett készülék képes billegni a kidudorodó Sony Ericsson logón.

Kijelző, menü

A kijelző nem változott a W810i óta, 176x220 pixeles, 262 ezer szín megjelenítésére képes ablakkal van dolgunk. Szerintem ez elegendő egy nagyjából középre pozícionált készülék esetében, szép képe van, bár napsütésben ez is kifekszik. Ha a képernyő elsötétül, akkor az oldalsó hangerőgombok megnyomásával felvillantható egy időre, hogy leolvashassunk a fontos információkat.

Maga a menürendszer sem sokat változott, megint vannak témák, amelyek nem csupán a színsémát, hanem az ikonokat, sőt a menüstruktúrát is megváltoztatják. A Citybeat esetében körkörös, horizontálisan léptethető menüt kapunk, minden egyes ikonra való átlépés kicsit megrezgeti a készüléket, mintha az élne, bár nyilván kicsit körülményesebb ebben a struktúrában navigálni, mint a 12 ikonos verzióban.

A telefon tetején üldögélő bekapcsoló billentyű egy gyorsmenüt hoz elő, itt lehet váltani a profilok között, illetve aktiváható a gombok lezárása is. A repülő üzemmód sajnos nem került ide be, mivel csak a készülék bekapcsolásakor kérdez erre rá a szoftver. A másik gyorsmenü a jobb oldali gyűrű közepének passzírozásával röppen be, itt az elmulasztott események, a futó alkalmazások, az internetes könyvjelzők és a saját magunk által összeválogatott kedvenc menüpontjaink listája található meg.

Alapfunkciók

A telefonkönyvre vonatkozó leírás lehetne egy nagy copy-paste a W810i tesztjéből. A kapacitás 1000 neves, összesen 2500 szám tartozhat ezekhez. No meg természetesen e-mail cím, munkahelyi információk, fénykép, csengőhang, posta cím és szülinap is, ami egyből ugrik is át a naptárba. A fülecskés (vagy kartotékos) elrendezés kellemesen áttekinthetővé teszi még a sok információval bíró kontaktok tallózását is.

Az üzenetkezelés is változatlan maradt. Most már nem enged levelet és MMS-t írni a szoftver, amíg nem állítottuk be teljes körűen a kapcsolódó paramétereket. Az SMS írását T9 segíti, a multimédia üzenetek 300KB méretűek lehetnek, a levelezésről pedig elmondható, hogy a kliens kezeli a hitelesített SMTP szervereket és a csatolmányokat is 10 megabájtos méretig. Beállítható aláírás, titkosítás és automatikus lekérés is.

Szerencsére nem maradt ki az RSS olvasó sem, gyárilag kapunk egy sereg csatornát (pl. BBC), de újakat is felvehetünk. Innen tudtam meg, hogy a portugálok két góllal elgyepálták a brazilokat idegenben, amin örömködtem kissé.

A szervezőfunkciók terén sincsenek változások. A naptár heti és havi nézetben látható, szerencsére van ismétlődés is, amely napi, heti, havi, vagy éves is lehet. Minden bejegyzés találkozónak minősül, de elegendő információ csatolható ahhoz, hogy meg tudjuk őket egymástól különböztetni. Ébresztési időpont több is lehet, a szundi a szokásos 9 perc, ez nem állítható. A számológép alap, a stopper, az időzítő a szokásos, van kódmemória (yeah!), illetve itt van a "fény" nevű funkció is, amely a hátlapon levő vakut gyújtja ki, vagy SOS jelleggel villogtatja.

Zene, zene, zene

Bár a W610i Walkman szoftvere már ismert (2.0-s verzió), mégis egy teljes fejezetet kell szentelnünk a zenei képességeknek. Essünk túl az alapokon: háttérben is futó lejátszó, és a jól bevált agybadugós, két részből álló minőségi füles, illetve a remek kezeleőfelület a széria védjegye. A cucc megint disznó módon jól szól, nekem a Megabass már sok volt, normál értékekre állítva a equalizert is bőven állat az élmény. Részemről csak azért nem szeretem az agybadugós fülest, mert headsetként viszont számomra rettenetes, ha nekem kell beszélnem, úgy érzem, mintha egy vödör vízben lenne a fejem.

A másik zenei okosság a szintén ismert FM-rádió, amely szokás szerint RDS funkciókkal is kiegészül, van automata keresés, ez is fut a háttérben, az antennaként funkcionáló füles pedig minden általam ismert adót behozott Kőbányán, sőt, olyanokat is, amelyek létezéséről eddig nem tudtam. Jobb, mint az autórádió.

A legnagyobb dobás viszont a TrackID összekötése a rádióval. Órákig szórakoztam vele, extra nagy okosság, és kivételesen még hasznos is lehet, nem pedig puszta parasztvakítás. Ez arról szól, hogy egy pár másodperces hangminta alapján egy webes adatbázis megpróbálja felismerni a zenét. A dudorászás nem az én világom, de Oláh Ibolya biztos értékelné, viszont nagy ötlet volt megoldani, hogy a rádióadásból is analizál részletet.

A precizitás, illetve az adatbázis nagysága engem meggyőzőtt. Az aktuális slágereket simán köpte-vágta, egy rövid tesztben Christine Aguilera, a Pussycat Dolls, Eminem, Bruce Springsteen nem okoztak neki gondot, úgyhogy gondoltam, hogy megszivatom a Sláger Rádióval. Először kapott egy kis Boney M-et, de ez sem fogott ki rajta, ám amikor felcsendült a Nagy Utazás, akkor már előre dörzsöltem a markom... hiába, előadó, zeneszerző és album ott figyelt a kijelzőn, pontosan, magyar karakterekkel, ahogy kell.

A szoftver használatához nyilván szükség van internetkapcsolatra és korrektül beállított böngészőre. Vélhetően egy Dévényi Tibi Lemezlovas Mixen kikfekszik, de a jelek szerint a mainstream szegmens megy neki. (Talán mond ez valakinek valamit, de ilyeneket is felismert, hogy Dirty South vs. Evermore, aztán röhögtem, mert Ákos egyik száma szerinte Phil Collins... ó igen, és a Bartókon szóló operát is bekarmolta, arra nem volt találat.) Jöjjön egy kis negatívum is: a TrackID ugyan analizál a rádióadásból, de a normál diktafonnal innen nem lehet felvenni. A hangrögzítő elindításával együtt a rádió elhalkul.

Kamera, adatátvitel

A hátlapon levő két megapixeles optika autofókuszt is kapott, teljesen úgy működik a kamera menüjében minden, ahogyan mondjuk a W800i-n volt, van makró, van vaku (de csak sima LED), van sorozatfelvétel és sok-sok effekt. Ebben a felbontásban a Sony Ericsson mindig is erős volt, most is lőttem néhány jobbféle képet. A videó csak 176x144 pixel... ezen még nem léptek túl.

Az alkalmazások között egy szem játék árválkodik, a már ismert zenés tetris, a QuadraPop. Nem kötött le. A VideoDJ, a PhotoDJ és a MusicDJ is már régi funkciók, amelyekkel a nevüknek megfelelő formátumokat lehet némiképp szerkesztetni. Szintén itt bújik a távvezérlés menüpontja meg, ezzel Bluetooth kapcsolaton keresztül kezelhetjük a számítógépünket, leginkább a Media Player esetében van értelme.

Ebből is egyértelmű, hogy van Bluetooth, méghozzá 2.0-s sebességgel és sztereó hangátvitellel. USB kábel is van, ez a memóriakártya tartalmát külső meghajtóként mutatja a Windows számára, a sebesség itt is 2.0-s. 3G viszont nincs, helyette be kell érni az EDGE kapcsolattal, vagy a GPRS-szel. Az akkumulátor átlagos, 2-3 napot ment nálunk, intenzív használat mellett, nyilván a TrackID duplán szívja az energiát (adatkapcsolat + zenelejátszás).

Összegzés. A W610i létjogosultsága - bár a piaci rés igen csekély - azon felhasználók szegmense, akik 3G-t nem, de autofókuszt viszont akarnak, ugyanakkor Walkman mobilra vágynak. A TrackID jópofa ötlet, más extráról nem tudunk beszálmolni, a gombok minőségére pedig kíváncsi leszek, ha az első eladásra szánt készülékek a boltokba kerülnek.