A Walkman evolúciója

Amikor a W800i bemutatásra került, ügyesen megkeverte a zenelejátszós mobilok állóvizét. MP3 lejátszó, bővíthető memória már sok telefonban volt, a W800i viszont tudott valami olyat, ami jellemzően hiányzott a konkurens gépekből: a stílus. A narancs-fehér kombó, az újjáélesztett Walkman brand, a korrekt füles, a kiváló kezelhetőség és a telefonhoz csomagolt, akkoriban nagynak számító külső memória mind-mind olyan dolog volt, amely önmagában talán nem ütött volna nagyot, de együtt, egyszerre hibátlan összhangot teremtett.

[+]

A W800i sikeres termék volt. Mint ahogyan az általában lenni szokott, ilyenkor megjelennek a testvérmodellek, az utódok és sajnos az olcsóbb verziók is. Szép lassan a Walkman név belesilányodott a középkategóriába, a Sony Ericsson zenei brandje mellé felnőtt a Samsung megfelelő termékcsaládja, a Nokia XpressMusic és a többiek is, miközben a Walkman túlságosan nem újult meg, a japán-svéd gyártó inkább csak ontotta magából a különböző verziókat, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy egy időre kettéválasztották a zenés és a kamerás mobilok mezőnyét. Ebben az időben nem volt autofókusz a Walkman készülékekben.

[+]

2010-re a helyzett megint változott. A Sony Ericsson úgy döntött, hogy az igazán komoly multimédiás termékek nem Walkman márkanévvel lépnek piacra (Anio, Satio), ezt ugyanis megtartják az alsótól a középkategória felső szegmenséig használt zenés modelleknek. Jelen tesztünk alanya a legolcsóbb Walkman, jelesül a W100i, amely a Spiro keresztnevet viseli. A W100i ijesztően hangzik, hiszen az első – a Walkman jellegzetességeket részben elvesztő – ténylegesen alsós zenei modell a W200i volt, amely bizony a korábbi modellekhez képest megcsúfolása volt a Walkman névnek.

[+]

A Spiro nekem ráadásul elég görögös is – köszönhetően annak, hogy rengeteg Durrell könyvet olvastam – holott vélhetően valami spirit, vagy inspiráció akart lenni a fantázianév gyökere. Ezen információk mellé még azt is elkönyvelhettem, hogy a tesztalany a piros szolgáltatónál 18 lepedőt kóstál kártyás konstrukcióban, így aztán tényleg nem vártam sokat a kis fehér mütyürtől.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!