Kijelző, menü

A 24 x 30 mm fizikai méretű és 128 x 160 képpontos, 65.536 színű TFT megjelenítője nem az a fajta, amibe a kedves vevő azonnal beleszeret. Persze igazi panasz nem lehet rá, már csak kis mérete miatt is egész finom a megjelenített képek rajzolata és a képpontok valósággal egybefolynak. Nincs a Sony Ericsson hasonló kijelzőinél tapasztalható „pixelháború"... Tárcsázáskor a teljesen vak kétszáz éves nagyanyók is elégedetten konstatálhatják, hogy tökéletesen látják a fél telefonnyi számokat, melyek színe tetszőlegesen változtatható, sőt akinek ingerenciája van, még szivárvány átmenetet is beállíthat.

A menü kilenc ikonos, mely akár kissé szaggatottan animáltra is váltható. Ez utóbbi esetben a kiválasztott menüponthoz tartozó ikon kétszeresére nő, a többi meg elsatnyul. A „tárcsás” navigálást nem igazán érdemes forszírozni, mivel a legutolsó, azaz kilencedik ikon majdnem két teljes csavarásnyira van az elsőtől. Jó pont, hogy a háttérkép akár naptár is lehet.

A menü felépítése teljesen logikus. A navigáló szerv négy iránya majdnem tetszőlegesen testreszabható. Hogy miért csak majdnem? Nos, sajnos a telefonkönyvet oda sehogy sem lehet bevarázsolni, nekem pedig nagyon furcsa volt, hogy az a jobb gyors gombbal érhető el. No mindegy, ízlések és pofonok. Dicséretes, hogy a meglehetősen szerény kijelzőből ilyen sokat sikerült kihozni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!