Kamerák és multimédia

Nincs megállás a mobilkamerák fejlődésében, és annak ellenére, hogy az S6-széria bizonyosan dobogós volt tavaly, a Samsung új alapokra fektette az S7 család fotós képességeit, kezdve a sokak által furcsállt, 16-ról 12 megapixeles szenzorra való váltással. A hangsúly a Nexus 6P-hez hasonlóan már pixelszinten van, minél több fény jut ugyanis egy-egy fényérzékelő pontra, annál pontosabban, nagyobb dinamikával és kevesebb zajjal dolgozhat. Mindez az F/1,7-es rekeszértékű, kiemelkedő fényerejű optikával minden olyan helyzetben előnyt jelent, amikor nem ideálisak a fényviszonyok fényképezésre, mégis megörökítésre vár egy fontos pillanat. Maximális felbontáson a képarány 4:3-asra változott, ami ugyancsak megosztó a szélesvásznú kijelzők korában, cserében viszont nőtt a látószög. A lencse mögött a Samsung igényeire szabott, Sony IMX260 típusú szenzor lapul Dual Pixel technológiával, amely a DSLR-ek világából lépett a mobiltelefonok közé, és a lényege az, hogy a fáziskülönbség-érzékelős autófókuszálási rendszert (ahol néhány fókuszpixel végzi az élesítési feladatot), az összes szenzorpixelre kiterjeszti, elég csak megnézni az alábbi animGIF-et, hogy milyen eredményekkel, ugyanez videón itt megtekinthető.

Új szintre emeli a fókuszálást a mobilos Dual Pixel kamera. Ugyanez videón itt megtekinthető

A fáziskülönbség-érzékelés lényege, hogy a rendszer a lencse két oldaláról a szenzorokon elhelyezett fókuszpixelekre érkező jeleket összehasonlítja. Ha a kép életlen, a pixelinformációk között fáziskülönbség van, és a rendszer korrigál. Ez gyors élesítést tesz lehetővé, ám, mivel ezek a pixelek nem használhatók fényfeldolgozásra, „pótolni” kell a jelüket, így 1-5%-nál több fókuszpixelt nem helyeztek eddig a szenzorokra, a komolyabb minőségveszteséget elkerülendő. A Dual Pixel technológia lényege, hogy minden pixelhez két fotódióda tartozik, ami lehetővé teszi a fáziskülönbség-érzékelést és a fényfeldolgozást mind a 12 millió képpont segítségével, és nincs is mit pótolni. A lenti, gyors fókuszálás mellett a rendszer megbízhatósága is elismerést érdemel, és bár este pillanatok helyett tizedmásodpercek kérdése az élesítés, akkor is hibátlan a dolog. A harmadik előnyt a videofelvétel élvezi (amelyet amúgy is kisegít a Smart OIS optikai képstabilizátor): a Dual Pixel technológiával magabiztosabb a mozgáskövető fókusz, az ilyenkor bezavaró, újraélesítéskor előálló lencsemozgások nélkül.

[+]

A touchwizes kameraszoftver az S6 edge+ óta lényegében komplett, de azért felbukkant pár új funkció. Dupla kezdőlap gombnyomásra, fél másodperc alatt előugrik az élőkép, amelyen az effektek, a HDR, az önkioldó (2, 5, 10 mp, 3 elemes sorozat), a felbontás, a beállítások, a módok, a kameraváltó, az exponáló, a videofelvevő és a galéria is egy érintésre van. Az érintőfókusz szintén villámgyors (expozíciót hosszú érintéssel vagy a csúszkával lehet állítani), a képen pedig kompozíciós segédvonalak is elhelyezhetők. Ott van aztán a professzionális mód, ahol a két fókusz és a három mérési mód, a kézi expozícióállítás, a záridő (1/24000 - 10 mp), az érzékenység (ISO50-800), a fehéregyensúly (4 séma + csúszka) és a kézi fókuszálás is elérhető. Előre beállított és a felhasználó által összerakott tónusok is elérhetők, és menthetők beállításkombinációk is (mondjuk rögzített záridő, esetleg utcai sárgás fényhez igazított fehéregyensúly). A DNG RAW-ba való mentés is opció az utólagos képfeldolgozásért és érintetlen részletgazdagságért.

[+]

Visszatérnek az olyan módok, mint a szelektív fókusz, a videokollázs vagy az ételfotózás. Gyorsított felvétel (hyperlapse) és mozgó panoráma is lőhető – ez utóbbi, a körbeforduláskor videót is rögzít, így utólag nemcsak a panorámakép, hanem jobbra-balra forgatva a készüléket vagy húzva az ujjat a pásztázás közbeni mozgások is visszanézhetők. A virtuális felvétel hasonló elven működik, csak itt egy tárgy vagy az előlapi kamerával magunk körül kell mozgatni a kamerát. Az élő fotó rögzíti a kattintás előtti másodperceket, a galériában így pármásodperces klip lejátszása előzi meg a végleges kép megjelenítését. Videofelvétel legfeljebb 4K-ban készíthető 30 fpssel (katt), 1080p-ben 60-nal (katt) és 720-ben lassítva, 240 képkockával (katt). A kép- és hangminőség remek, és az optikai képstabilizátor is besegít. További opció a hangvezérlés, a szoftveres videostabilizálás, a mozgáskövető fókusz és az élő YouTube közvetítés. Az előlapi kamera 5 megapixeles, nagy látószögű és szintén F/1,7-es rekeszértékű. A HDR, a videokollázs, az élő közvetítés és a virtuális felvétel itt is opció – no és persze a „szelfipanoráma”, illetve egy sor arcszépítő funkció. Újdonság, hogy más készülékek után az új Galaxyk is felvillantják a kijelzőt, amolyan előlapi vakuként, természetes tónusokkal, vörös szem effektus előidézése nélkül. Exponálni a hangerőgombokkal és a hátlapi szenzort megérintve is lehet. A szenzort Samsung szállítja (S5K4E6) és ilyen képeket készít.

Nappal zéró késedelemmel, természetes színekkel és kiemelkedően jó dinamikatartománnyal készülnek a fotók. A vonalélesség jó, a Samsung pedig nem alkalmaz szoftveres élesítést az eredmények felturbózására. Ez viszont, 12 megapixelen azt jelenti, hogy arányosan kevesebb részlet rögzül, mint a tavalyi, 16 megapixeles modullal, illetve a sarkoknál némi lencsetorzítás is felfedezhető. A HDR mód remekül kompenzál nagy dinamikájú témák esetében, bár észrevehető minőségveszteség árán. Makrókat igencsak szűk mélységélességgel lehet lőni, előnyösen kiemelve az apró részleteket az elő- és háttérből, bár itt szívesen viszontláttunk volna több részletet.

Este és rossz fényviszonyok között remekel igazán az S7 edge, mivel a nagy szenzorpixelek és nagy fényerejű optika lehetővé teszi alacsonyabb érzékenység és rövidebb záridő választást, komolyabb minőségveszteség nélkül. A Dual Pixel kamera tényleg „lát a sötétben”, ahol 1/4 másodpercnél húzza meg a záridőkorlátot, valamivel több fény esetén pedig 1/10-nél. Kézi módban hosszabb expozíciók is megtartható kézből, 10 másodperces záridővel pedig a fényfestés is opció. A fókusz este is pontos és fürge, ahogyan a képek is gyorsan és remek hatásfokkal készültek. A kamerarendszer nyers képességeiről a RAW-ból feldolgozott fotók árulkodnak (lent), méghozzá hibátlan vonalélességről, kiemelkedő dinamikával és kevés képzajjal. Ezek alapján úgy gondoljuk, a Samsung némileg visszafoghatná a zajmentesítést és a JPG tömörítés mértékét, de ez már tényleg kukacoskodás. A lényeg: a gyártó kockáztatott a kisebb felbontású Dual Pixel szenzorral, és lesz, aki hiányolni fogja az előd 16 millió éles pixeljét ideális fényviszonyok között. Csakhogy rosszabb és sokkal rosszabb körülmények között az S7 edge simán lekőrözi az elődöt és a konkurencia legjavát, így bármikor kapja elő a zsebéből az ember a mobilt, a múló momentumot bemozdulás és homály nélkül rögzítheti.

A helyben tárolt vagy a Google által kínált számokat a Play Zenével lehet lejátszani, amely előadók, albumok, listák és dalok szerint rendszerezi az állományokat, illetve ajánlót is felkínál. Az ismert formátumok közül mindegyikkel megbirkózott a szoftver. Hangszínszabályzóként a SoundAlive jár számos sémával, UHQ felbontás-növelő algoritmussal és néhány effekttel. A fejhallgatók hangzásán az Adapt Sound menüpont alatt lehet finomítani. A mellékelt mikrofonos füles a készülékdobozos fajták közül minőséginek számít, tiszta hangzással és megfelelő mennyiségű mély hanggal. Ha pedig magasabb árfekvésű fejhallgató kerül a 3,5 milliméteres portra, az edge kiegyensúlyozott frekvenciaátvitellel, megfelelő hangerővel és hallható zaj vagy áthallás nélkül hálálja meg, elegendő hangerővel.

[+]

Az FM-rádió sajnos kimaradt, pedig sok másik Galaxy készülék része, a videolejátszó viszont meghajtja a feliratokat, a 4K-s videókat és képes ablakos módban is futni. A DivX, Xvid és AC3-as tartalmakat alternatív szoftverrel lehet meghajtani, ekkora és ilyen jó kijelzőn pedig nagyon is működőképes az egérmozi, csak kár, hogy mono az S7 edge alján elhelyezett hangszóró. A modul egyébként jó hangerővel és kifejezetten szép, telt hangzással szó, egyik tartományban sem éreztünk hiányt. Bulit nem lehet vele csapni vele, és a BoomSound hangerejét nem éri el, egy szobányi teret viszont a klasszikustól a zúzósabb dallamokig be tud tölteni, és a bejövő hívást is meg fogja hallani a tulajdonos.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!