Adatátvitel, akkumulátor

Mobilhálózatokon 10,2 Mbit/s lefelé, 2 Mbit/s felfelé a tempó – ha a hálózat is úgy akarja. Emellé van WLAN, érzékenysége átlagos, esett már szó a GPS-ről, a Bluetooth ezúttal 3.0-s, géphez pedig a mellékelt kábellel köthetjük az X7-et. A rendszer képes az USB OTG funkcióra is, csak éppen az ehhez szükséges átalakítót külön kell beszerezzük. A finnek fogadkoztak, hogy sokat csiszolnak majd a böngészőn, de inkább csak a kezelőfelület változott, felül látszik a címsor, alul pedig az opciók, kicsit gyorsabb is a gyári browser, mint korábban, de azért még mindig lenne hová fejlődni, hiszen a flash támogatás is csak félgőzzel működik.

A szoftver – ha valamilyen módon online vagyunk – folyamatosan figyeli, hogy vannak-e frissítések, s bizony lesznek. Az Ovi Store szinte egyből kukorékol, hogy létezik újabb verzió, az már más kérdés, hogy ehhez milyen ablakot dob fel, gyakorlatilag ennyi értelmetlen rövidítést ritkán látni egy mondatban, pláne, hogy simán kifért volna ez rendesen is (lent). A közösségi oldalak kliensei megfelelően működnek, ha már van Ovi fiókunk, ezzel nincs semmi gond. Géphez kötve a telefont alapból a memóriakártya tartalmát láthatjuk, de Ovi Suite segítségével mindenféle egyéb szinkronizációs lehetőségeink is vannak.

A hátlap alatt megbújó, a felhasználó által nem látható akkumulátor hivatalosan 1200 mAh teljesítményű. A Nokia szerint ezzel 50 órás zenelejátszási időt lehet hozni, ami nem rossz, s a tapasztalatok is azt igazolják, hogy az AMOLED kijelző és a 680 MHz-es processzor kímélően bánnak az erőforrásokkal, több napig is üzemel az X7 – nyilván ez azért függ a felhasználótól is.

[+]

Összegzés. Érdemei elismerése mellett (minőségi készülékház, szép kijelző, takarékos hardver, ingyenes térképek, kiváló hangminőség) azért látszik, hogy a Symbian már nem az a platform, ami a Nokia számára a legfontosabb. Történtek apró fejlesztések, amelyek nélkül egyébként jellemzően eddig is megvoltunk (kit érdekelnek az ikonok?), van néhány olyan módosítás, ami már tényleg kellett (böngésző interfész), de azért Symbian Anna nem sokban különbözik attól a Symbianˆ3-tól, amiről már egy éve lehetett tudni, hogy nem versenyképes sem az Androiddal, sem az iOS-szel, sem pedig a WP7-tel. Nem tudott most sem radikálisat újítani a Nokia, s bár nyilván ennek a platformnak nagyon nagy története és tudásbázisa keletkezett hosszú évek során, a trónkövetelők (illetve most már a trónon ücsörgők) viharsebesen behozták a lemaradást mind a funkcionalitás, mind az elérhető programok számának tekintetében. A Symbian kapcsán már azt sem lehet előnyként mondani, hogy nem korlátozza a felhasználót semmiben, mert az Android egy ideje sokkal jobban haxolható, a kezdeti gyermekbetegségeit kinőtte, aki pedig egyébként sem vágyik mindenféle kusztomizált ROM-okra, hanem csak a felhasználói élményt keresi, az simán elégedett lesz egy WP7, vagy iOS alapú eszközzel. Ez a Symbian persze még él, és élni is fog – de a Nokiánál is belátták, hogy csúcskészüléket már nem érdemes köré építeni, arra ott lesz nekik a Microsoft, Anna és Belle pedig majd erősíthet a középkategóriában, ahová tökéletesen megfelelőek is lesznek. Az X7 mindettől függetlenül nem rossz telefon, csak egyszerűen letéve egy konkurens csúcsmodellt (s keressünk árban közeli gépeket: Optimus 2X, Wave, Xperia arc) érződik, hogy ez mennyivel régebbi alapokra épül, kicsit dohos már, vannak nyűgjei (a tesztkészüléken a hivatalos foursquare alkalmazás kifagyott, egyszer hívás közben újraindult, az egyik fejhallgatómra azt mondta, hogy nem kompatibilis tartozék, a giroszenzor a legkisebb érintésre is vadállati módon forgatja a képet, stb.), már nincs az élmezőnyben.

Gyanítom, hogy nem csak mi, hanem a Nokia is nagyon várja már az első WP7-es modellek érkezését.

Bog

A cikk T-Mobile szélessávú eszközök segítségével készült.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!