Az év hangja
A megszokásokkal szakítva ezúttal a zenei funkciókkal kezdeném a készülék bemutatását, mivel a készülék jellegéből adódóan leginkább ez a fő sajátossága a készüléknek. Néhány oldallal ezelőtt azt állítottam, hogy az új király megszületett a zenei mobilok terén, ezt az állításomat továbbra is tartom. Ezt leginkább a 4 GB belső memóriának köszönheti a készülék, amely elegendő lehet teljes zenei gyűjteményünk tárolására, illetve adathordozásra is. A merevlemez a készülékben halkan dolgozik, csak akkor hallunk seekzajt, ha a készülékre tesszük fülünket számváltás közben, így nyoma sincs az i300-ból megismert seekzaj-rezeg-cseng triónak hívásfogadás esetén. A merevlemez hozzáférése egyébként az USB 2.0 kapcsolat miatt ennél már nem lehetne gyorsabb. A számítógéphez való csatlakozáskor egyébként a telefon rákérdez, hogy zenelejátszásra, háttérárként, vagy a PC Suite hozzáférést szeretnénk, majd a készülék offline módba vált, és készen áll az adatkapcsolatra, zenelejátszáskor pedig automatikusan elindul a legutoljára lejátszott zeneszám.
A készülékhez csomagolt fülhallgatót sajnos érdemes elfelejteni, és ezt nevezném az egyik legnagyobb hibának, ugyanis a 3250 fülhallgatója is mérföldekkel jobb ennél. Mindenesetre, otthoni zenehallgatás esetén, ha a mélyekkel teli zenét preferáljuk, akkor érdemes mondjuk a Koss the plug modellt választani, általános zenehallgatás esetén valamelyik kisebb fülbedugós Sennheiser (pld.: MX-200, MX-300) modellt. Ha hi-fi élményre vágyunk, akkor az én ajánlatom a már korábban említett elektromos zajszűrővel rendelkező Sennheiser PXC250, de a piacon lévő fülhallgatókból szabadon mazsolázhatunk. Mi a legutóbbit használtuk teszteléskor. Sztereó Bluetooth támogatás viszont nincs.
A zenelejátszót bezárt állapotban az előlapon lévő gyorsgombbal indíthatjuk, illetve elérhetjük közvetlenül a menüből is. Induláskor a zenetárban találjuk magunkat, amely automatikusan több listára bontja a számainkat, előadó, album, stílus, és szerző szerint az ID tag-ek alapján, illetve lejátszhatjuk az összes zeneszámot egyben, valamint készíthetünk saját playlist-et. A telefon egyébként a M3U formátumot is támogatja, azaz a számítógépen kreált listákat jóval könnyebben kezeli. A listákhoz természetesen egyszerre több számot is hozzáadhatunk, illetve törölhetünk, ezután pedig szabadon változtathatjuk a benne lévő dalok lejátszási sorrendjét.
Zenelejátszás közben, amennyiben feltöltöttük, a készülék megjeleníti a játszott CD borítóját, illetve az adott számból hátralévő és eltelt időt. Beállíthatunk ismétlést, wide sztereó módot, valamint balanszot, továbbá a hangszínekkel is variálhatunk. Ez utóbbiból 7 elmentett séma közül választhatunk, és természetesen sajátot is létrehozhatunk. A zenelejátszó opciói között szerepel az online zenebolt menüpont is, amely hazánkban még nem elérhető. Ez lehetővé tenné, hogy a webre kapcsolódva azonnal a készülékre töltsük le a zeneszámokat és hitelkártyánkkal fizessünk értük.
A rádió érzékenyebb lett, mint valaha, ezt valószínűleg a hosszabb fülhallgatónak köszönhetjük, amely antennaként szolgál. Az ikonja a menüből elérhető, ahol egy (kikapcsolható) szignál után már hallgathatjuk is a legutoljára játszott állomást. Összesen 20 állomást menthetünk el, amelyeket az automatikus keresés, vagy a manuális MHz megadással állíthatunk be. Sajnos RDS-szolgáltatással továbbra sem rendelkezik a készülék, azonban a „Visual Radio” névre keresztelt alkalmazás már bekerült a telefonba, kár, hogy ezzel hazánkban nem sokat érünk. Az egyelőre csak az Egyesült Államokban, és Japánban használható szolgáltatás leginkább az internetes rádiókhoz hasonlítható, ugyanis online streaminggel fogadja a képet, amelyet a rádió szolgáltat. Minket ez sajnos nem dob fel túlzottan, ugyanis itthon várhatóan jó pár évet kell még várnunk a bevezetéséig, ha egyáltalán valaha is elérhető lesz kicsiny hazánkban. Érdekes módon az aktív desktopra a rádió már nem fért rá, csak a zenelejátszó állapota látható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
