Multimédia
Az N79 kamera szempontjából majdnem azt tudja, mint az N82, csak a xenon vaku hiányzik belőle. A felhasználó által látott szoftver azonban gyakorlatilag azonos, ugyanazok az opciók érhetőek el (különböző méretek, környezeti beállítások, önkioldó, effektek, fehéregyensúly állítás), természetesen van autofókusz, a lencsét a Carl-Zeiss szállítja, a szoftver pedig – ha mi is úgy akarjuk – képes rányomtatni a képre a készítés helyének GPS-koordinátáit.
A lencsevédő elhúzásával automatikusan indul a kamera, s van neki egy remek tulajdonsága: a fókuszálás és az exponálás meglepően gyors. Amint visszacsukjuk a csúszkát, a kereső is megszűnik üzemelni, s ez így van jól. Az N79 természetesen videók rögzítésére is hajlandó, ezt pedig VGA felbontásban, 30 fps sebességgel teszi meg. Lentebb található egy-két tesztkép, ám ezekkel sajnos nem voltam maximálisan megelégedve. A színek talán túlságosan is kontrasztosak, de nem ez a fő gond, hanem a durva zajszűrés kapcsán elmosódó részletek. Ráadásul zaj marad bőven így is, és akkor még finoman fogalmaztam.
 |  |  |  |  |  |
A fotók visszanézésére szolgáló felület viszont nagyon csecse. Van a hagyományos mód, amikor körkörösen látszódnak a képeink, de a másik verziót jobban komáltam. Ez a főmenüből elérhető „Photos” menüpont esetében érkezik, ilyenkor is karikába helyezkednek el a képek, de ha az egyiket kiválasztjuk, akkor az megnagyobbodik, még egyet kattintva teljes kijelzőre hízik, innen lehet lépkedni jobbra-balra, de ha gyorsan lépkedünk, akkor szépen visszcsökkennek a fotók megint kicsire és újra kör alakban helyezkednek el. Mindez persze tökéletesen kielégítő sebességgel történik.
Zeneileg kárpótolhat minket a telefon. Van itt minden, ami fülnek ingere. A headset nem egy nagy eresztés, de mivel középen, a távirányító után szétkapható, így vagy ide tolunk be egy tetszőleges fülest, vagy pedig egyből a telefon tetejébe, hiszen a 3,5 mm-es jack ott kucorog rajta. A szoftveres részről annyit, hogy van equalizer, fut a háttérben, mutathat albumborítót, vagy egyéb vizualizációt, s természetesen ID3 tagek alapján rendezi a muzsikát. Kihangósítva meglepően jól szól az N79, bár a mélyek persze hiányoznak.
Az N79 rendelkezik FM-transmitter funkcióval is. Röviden a lényeg: a telefonban van egy kis rádióadó, aminek a frekvenciáját mi állíthatjuk be. Ezen elindul a sugárzás, és egy közelben (értsd: saját méréseim szerint maximum 3 méter) található rádióval ezt tudjuk fogni. Praktikus lehet autóban, vagy házibuliban, ha mi visszük a zenét és nem akarunk kábelekkel szüttyögni. Persze ennek kipróbálásához én is kimentem külföldre csak ezért, mert idehaza elvileg tilos ezen a frekvencián ilyen jellegű berendezést hatósági engedély nélkül üzemeltetni: árusítani viszont szabad. A Sony Ericsson a W980-ban le is tiltja ezt a funkciót, ha magyar hálózatot lát a telefon, a Nokia ezt a felhasználóra bízza.
A készülékben rádiót is találunk (tehát vevőt), amely RDS képes és egész jó érzékenységgel dolgozik, ha megfelelően hosszú a headset, amely antennaként szolgál. Ha nincs ilyesmi, de van internet, akkor webes rádióadások hallgatására is nyílik lehetőség.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
