Menü, vas, névjegyzék
A burkolat alatt továbbra is ugyanaz a szív dobog, ami az utóbbi idők Nokia készülékeben is megfelelően ellátta feladatát, a 369MHz-es ARM11 processzor elegendő teljesítményt nyújt ahhoz, hogy az esetek döntő hányadában röccenés nélkül tegye a dolgát. A felhasználó 50 megabájtnyi belső tárhellyel gazdálkodhat, ez alapvetően elég, úgyis itt a 4 gigás kártya. A jó vashoz jó szoftver is kell, ez itten egy Symbian OS 9.2 Series 60 v3.2, ennek is a Home Screen 1.0-s verziója, ez dolgozik az E71-ben és az E66-ban is. A "hómszkrínség" lényege az, hogy nem csak profilokat tudunk váltani, hanem komplett módokat is, otthoni és üzleti létezik, s a kiválasztott mód határozza meg, hogy az alapképernyőn milyen információk jelennek meg. Értelemszerűen mondjuk otthon nem érdekel, hogy mikor van a következő meeting, de a médialejátszó állapota már jobban izgat, de ez mind paraméterezhető.
A menürendszerben újdonságait a beállítások között érdemes keresgélni. Itt fény derülhet arra, hogy nem csak akkor tud elforogni a kijelző, ha szétcsúsztatjuk a készüléket, hanem van mozgásérzékelő is benne, amely összecsukott eszköz esetén is alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Ugyanez a technológia teszi azt is lehetővé, hogy a telefon hasra fordításával némítsuk a hívásokat, illetve az ébresztőt. A kijelző forgatásának sebessége gyors, a Nokia nem csinál olyan hókuszpókuszokat, mint a Samsung, vagy az LG, nem próbálja meg látványos animáció mögé bújtatni, hogy kell egy kicsit várni.
A 12 ikonos főmenü végre nem gördül semerre, sikerül az összes funkciót elbújtatatni mögéjük. Ez néha furcsa is, ha például a menüből szeretnénk aktiválni a kamerát, akkor az az alkalmazásokon belül található média menüpontban érhető el, de nyilván pont ezért van oldalt a dedikált gomb, hogy az ilyesmi ne okozzon komoly problémát. Előtérbe került viszont az email, de erről majd kicsit később. A testreszabhatóság az ismert módszerekkel történik, témák, profilok, és a készenléti kijelző módosításával a saját igényeinknek megfelelően állíthatjuk be a fontos dolgokat.
A névjegyzék a szokásos komplexitást hozza, elvi korlátja ugyan van a bejegyzések számának (a belső memória), gyakorlatilag nehéz ügy lesz telerámolni. A nevekhez rendelhető kép is, amely teljes képernyőn látszik a kimenő és a bejövő hívások során. Az egyes emberekhez automatikusan készít hangazonosítókat a telefon, ráadásul minden elérhetőséghez külön-külön jön létre egy ilyen, s meglepően jól működik annak ellenére, hogy alapvetően magyar nevekkel találkozott a szoftver.
A hívások közben a hangminőség kielégítő, bár néhányan visszhang miatt panaszkodtak, ám ez a beszélgetési hangerő csökkentésével orvosolható. A kihangosítás ereje viszont rettenetesen gyenge, torz, alig hallani, erre illett volna még gyúrni egy kicsit, mivel a készülék automatikusan át is vált külső hangszóróra, amennyiben folyamatban levő beszélgetés közben kettétoljuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
