Külső
A Nokia 2690 hozzánk fekete-fehér színben érkezett, de nem kell megijedni, ez nem a Győzike-féle „zebrastyle”, normálisan színezett, gusztusos kis eszköz. Nyilván evidens, hogy létezik mindenféle más árnyalatban is, bár a pink nekem kissé erős, de hát annak nem is én vagyok a célcsoportja.
A kis dobozban egyszerű füles és egy töltő lakozik még. A készülék teljesen átlagos méretű és formájú darab, jellegzetesen nokiás formajegyekkel. Ilyenek az apró, 128x160 pixeles kijelző alatt meghúzódó navigációs és funkciógombok, a Nokia felett található hangszóró, vagy a gombsor kiosztása.
Az információkat 1,8 inches felületen kapjuk meg, ebben a kategóriában ez megszokott. A kijelző nyomába sem ér a nemrég tesztelt 7230 ablakának, sokkal fakóbb, homályosabb, bár ez is TFT. A navigációs gomb ezüstös kerete kellemes tapintású, közepe pedig jókora, könnyű használni. A fekete számbillentyűk kicsinek tűnnek ugyan, de jól használhatóak, bár az alsó sor nagyon közel került a telefon aljához, így kissé nehézkes az elérésük.
A műanyag hátlap egyben jön le. A pöttyözött felület rendben van, a kamerának viszont akkora ablakot vágtak, hogy azon egy zsiráf is beeshetne, holott a plexi mögé nézve kiderül, hogy ez az optikai is csak akkora, mint egy tű foka. Ráadásul felbontását tekintve is az abszolút minimum, úgyhogy ennek elég vetítés-szaga van.
Oldalról hiányoznak a hangerőt állító billentyűk, nem tudom, hogy ez miért jött divatba újabban. Bal felől microUSB csatlakozót takar egy ajtócska, ennek párja a jobb oldalon a microSD kártya nyílását fedi. Az összeszerelési minőség kifogástalan, az anyaghasználat viszont eléggé olcsónak hat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
