Bevezető
Bárki bemegy egy tetszőleges telefonboltba - legyen az valami csillogó szolgáltatói store, vagy aluljárós zugárus - a kínálat 90%-a okostelefonokból fog állni. Nagy kijelző, pár gomb, mindegyik egy tepsi és egy szappan házasságából született. Ha valaki átaludta ez elmúlt mondjuk négy évet, az elég sokkos állapotba kerülne és szinte kizárólag nagyon lowend kínai kacatok és olcsó Nokiák között akadna rá olyan modellre, amit első blikkre telefonnak is nézne.
A finnek ugyanis úgy gondolják - egyébként teljesen helyesen - hogy nem mindenki akar okostelefont, érintőkijelzőt, hanem számos olyan polgártársunk él szerte e vidéken, aki szereti, ha a gomb tényleg egy gomb és nem akar mindenáron online lenni, adott esetben azt sem tudja, hogy mi az az online. Egy telefon telefonálásra kell, nem baj, ha mondjuk le tudjuk vele gyorsan fotózni Gál Istvánné ünnepi ebédjét, az sem árt, ha szól belőle a rádió és tudunk vele üzenetet írni, de ennél több már úri hóbortnak is tekinthető. A Nokia eredetileg az Asha modellsorozatot dedikálta a fejlődő piacokra, de az XXL GSM-től kapott Nokia 206 nem ebbe a családba tartozik. Ez kicsit úgy néz ki, mintha a Lumia modellek formatervezői nosztalgiából gyártottak volna néhány skiccet, ami megtetszett mondjuk Elop bácsinak és gyártásba került.
A Nokia 206 tehát nem Lumia, nem Asha, hanem csak úgy van. Persze ezen is az S40-es platform dolgozik, de nem érintős a kijelző, nincs dual-SIM, nincs WLAN, körülbelül azon a szinten áll, mint mondjuk a 6300. Ami akkor sokaknak bőségesen megfelelt, és ha nem várunk tőle sokat, akkor igazából nem is fogunk csalódni. Persze van benne egy-két extra, amit a platform egyébként is tud (email, zenelejátszó, böngésző, alkalmazások), de ezek elég bénán működnek, egy alapfunkciós okostelefon oda-vissza arconrúgja a kis Nokiát, de hiba lenne versenyeztetni ilyen területen a finn terméket, ami 25 ezer forint lepakolása után máris a mienk lehet. Igen, ennyiért okostelefon is akad, de más a célcsoport. Merőben más.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
