Hirdetés
Külső
A Nokia 110-re ránézve tényleg az a bizonyos old-school érzés hajt át testünkön, egyeseket ettől libabőrössé téve. Egy meglehetősen kicsi, kézbeillő, masszív darabról beszélhetünk, annak ellenére, hogy a plasztik adja az egész vázat. Könnyű, azonban még erősebb tekergetés esetén sem recseg, ebben mindig is jó volt a Nokia, igaz, bőven volt idejük ezt kifejleszteni. Az első igazán szembetűnő dolog, hogy a klaviatúra igencsak nagy gombokat tartalmaz, melyek ráadásul nyomáspontjuk is tökéletes, valamelyest mélyítettek, így az ujjunkkal akár vakon is tudnánk, hogy épp melyik számot nyomjuk. Az ezen fekvő borítás gumi, így nem csúszik és kellemes, puha tapintást nyújt.
A készülék mérete teljesen átlagos ebben a kategóriában, 110 x 46 x 14,5 milliméter, tömege pedig mindössze 80 gramm. A kijelző nyilvánvalóan nem egy hatalmas darab, hiszen 1,8 inch, felbontása pedig 128 x 160 pixel (a tökéletesség kedvéért ez 118 pixel / inch pixelsűrűséget jelent). A megjelenítőnél nagyon fontos újítás, hogy immáron TFT technológiával készült, fényerejével nincs gond, betekintési szöge viszont elég gyatra. Jó hír, hogy gyárilag találunk rajta fóliát, így a plexi talán hosszabb távon is megőrizhető karcok nélkül.
A készülék oldalai nem hoznak eksztázisba, bár a kütyü jobb felén kapásból egy fontos elemmel szembesülünk, ugyanis itt találjuk a második normál SIM foglalatot. Fontos tulajdonsága, hogy működés közben ez a SIM eltávolítható, szemben az elsődleges kártyával. Alul kizárólag a beszédmikrofon kapott helyet, a bal szél pedig üresen árválkodik, egyenletesség és szögletesség jellemzi. Felül azért még maradt hely interfészeknek, így ide szerelték a töltőcsatlakozót (ehhez normál Nokia töltő szükséges, így az USB-n való töltésről nem kell sokat álmodozni), valamint nagy örömre a 3,5 milliméteres jack-aljzatot is.
A hátsó borítás műanyag, alapjában véve matt, ám sok kicsi bemélyesztett, fényes, kocka alakú nonfiguratív motívum színesíti, így ezek feldobják az unalmas hátlapot. Itt fekszik a nagyon kemény VGA kamera is, s érdekes, hogy viszonylag nagy helyet hagytak neki, melyből elsőre legalább egy 2 megapixeles képlövőt várnánk el, így azonban maradunk a régi élményeknél, már ami a képfelbontást illeti. A hátlap egyébként felfelé pattintással leszedhető, így alatta tárul elénk a cserélhető, standard BL-5C-s Nokia akkumulátor. Ha kiszedjük ezt, akkor hozzáférünk az elsődleges SIM kártya foglalatához, valamint a microSD kártyahelyhez is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
