Bevezető
"Ilyet is kell tesztelni?" Ezt kérdezte a VIP-Phone futára, amikor a kezembe pottyantotta a Nokia egyik legspártaibb készülékét. Azt válaszoltam neki, hogy hát nem árt, mert még mindig sokan vannak, akik ilyen telefont keresnek, ráadásul kapható, ezért úgy illik, hogy írunk róla. Nem akar mindenki okostelefont, nem egy, nem kettő, hanem sok olyan embert ismerek, aki a mobilt tényleg csak arra használja, hogy elérjék, és tudjon néha SMS-t írni. Ráadásul tíz éve az a funkcionlaitás, ami ebben a csöppségben volt, simán a felsőbb kategóriákban létezett csupán.
Hát nem egy okostelefon a Nokia 113, az egyszer biztos. Létezik Nokia 110, 112 és 113, ezek alkotják a finn paletta legolcsóbb tagjait, érdekes módon mindhárom modell közel azonos árszinten mozog, kicsivel 20 lepedő alatt lehet hozzájuk jutni, ami viszont szerintem irreális. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy miért rögtön trió keletkezett, a 110-es és a 112-es modell két SIM-et kezel, közöttük kábé annyi az eltérés, hogy a nagyobb verziószámú masina combosabb akkumulátort kapott és kemény 6 megabájttal nagyobb memóriát, jelen tesztünk hőse viszont egy kártyával hadakozik, de gyengébb benne a telep.
Tökmindegy, külsőre szinte megegyeznek, egyéb tekintetben is nüansznyi eltérések vannak csupán (a 112-es és a 113-as xHTML oldalakat is meg tud jeleníteni), de igazából amit a következő oldalakon olvashat az érdeklődő, az nagy általánosságban mindhárom masinára igaz lesz, leszámítva a két SIM kezelésére vonatkozó, jelen cikkben nem taglalt okosításokat, amelyek kapcsán viszont tetszőleges duplakártyás Nokia készülék leírásából ki lehet indulni, de a 110-esről van külön írásunk is. S bár van jelzésértékű kamera, bővíthető memória és Bluetooth, a 20 ezer forintot közelítő ár főleg annak fényében nehezen indokolható, hogy a Samsung E2252 nevű terméke (ezt még nem teszteltük) olcsóbb és néhány ponton többet is tud úgy, hogy ez is alkalmas két SIM fogadására.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
