Samsung E530 - külső

Olyan nekem a Samsung E530-as telefon, mint az első szerelem. Az elsőre mindig olyan kedvesen emlékszik vissza az ember, aztán mikor eljön az újra találkozás napja... Mit is értek ezalatt? Mióta megjelentek az úgynevezett női telefonok, ez volt az első, amiről hónapokig álmodoztam, nagyon szerettem volna megfogni, beszélni vele (rajta). De ahogy az ember felnő, és eltelik valamennyi idő (jelen esetben nem éveket kell érteni, hanem kb. fél évet), elfelejti, de azért szívesen gondol vissza azokra az időkre. Szóval ezért is vállaltam el egy nem éppen mai modellnek tekinthető Samsung E530 tesztelését. Mint ahogy a mesékben lenni szokott, az élet (és a Mobilaréna) úgy hozta, hogy útjaink ismét összefonódjanak. De egy fél év egy telefonnál nagy idő (mint ahogy a férfiak sem maradnak örökké fiatalok), szerencsére ez nem ráncos lett, és nem elhízott, de mégis, a várva-várt pillanatban elmaradt a nagy örömködés.

De térjünk rá a külsőre. Nagyon formás alakja van, engem egy kifinomultan megmunkált púderes dobozra emlékeztet. Szinte belesimul a női tenyérbe, nagyon pici és nagyon könnyű, mondhatni már-már túlságosan is, mivel én néha nem éreztem, hogy a zsebemben van és ez okozott időnként némi ijedtséget. Nyugodtan nevezhetne pehelysúlyban. A színe elbűvölő, az alakján túl, ez a másik szexepilje. A fedő -és a hátlap közepén, kb. egy 2,5 centis sáv adja a fő motívumot lágy színeivel, a széleken pedig ezüst az uralkodó. De ez az ezüst nem az a hideg szín, hanem véleményem szerint kevertek bele a fő színből, és ez még tetszetősebbé teszi.

Szintén az előlapon kapott helyet a kamera, és ugye tudjuk, ez nálam nem nyerő pozíció. A külső kijelző mérete megfelelő a telefon méretihez képest, és mindig égszínkéken világít, mint valami elromlott diszkólámpa. A készülék egy apró hibával rendelkezik külsőleg, nem lehet 180 fokban kinyitni, csak kb. 140- 150 fokban és engem ez személy szerint zavart.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!