Bevezető
Annyi, de annyi közhelyes téma kínálkozik bevezetőnek, hogy akkor sem lennék gondban, ha három oldalt kellene írnom. A „kínai” szónak – lássuk be – mára lett némi pejoratív csengése, sokszor szinonímaként használjuk arra, hogy gagyi, ótvar, selejtes. A kínai telefonok eddigi pályafutása oldalunkon remélhetőleg nem csak nekünk, hanem törzsolvasóinknak is okozott mókás perceket. Miután a jelek szerint a távol-keleti kollegák tartják a színvonalat, ezért mi is próbálunk ehhez igazodni…
Hogy egy ismert autós szaklapból idézzek: aranybányára bukkantunk. A legutóbbi T-Mobile Multimédia Nap keretében ismerkedtünk meg szimpatikus fiatalemberekkel, akik egy raklapnyi kínai telefon felett rendelkeztek, s miután túlestünk a kötelező „ezt nézd meg, ilyet még nem láttál!” körökön, sikerült tőlük lenyúlni egyből három tesztkészüléket is.
Volt miből válogatni, elképesztő telefonok figyeltek egymás mellett az asztalon. A bőség láttán a forgalmazó a segítségünkre sietett, figyelmembe ajánlotta a NKtel nevű mobilt, amelyet már több-kevesebb sikerrel értékesítettek idehaza, majdnem 100 darab talált gazdára, hmm. Az importőr írja a magyar szoftvert, ők intézik a garanciális javítást is, közvetlen kapcsolatban állnak a gyártóval, a háttér tehát adott. Csak telefont kéne most már termelni…
Külső
A formatervezői osztály (egyszer komolyan megnéznék egy kínai telefon-designer csapatot munka közben, szerintem egy az ottani egyetem formatervezői szakán külön félév CTRL-C) a Nokia nyomdokán indult el, ha finom akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a 6220 Classic ihlette a külsőt, de maradjunk abban, hogy csinos lenyúlás eredményét láthatjuk. Annyi csupán a baj, hogy ez a NKtel izé egy nagyságrenddel kisebb és könnyebb.
De legalább nem akarták ráírni, hogy Nokla, vagy Mokia, vagy hasonló, hanem büszkén bevállalták a világ minden pontján remekül csengő NKtel márkanevet, s ezt is csak a legnagyobbakra jellemző szerénységgel a készülék hátuljára vésték fel. Szemből nézve ugyanis öles betűkkel a Bluetooth felirat olvasható a kijelző alatt, s meg is értem, hogy egy ilyen egyedi, nélkülözhetetlen funkció kihangsúlyozása mennyire fontos lehet a messzi Ázsiában, bizonyára számos tervezői és gyártástechnikai munkaóra fekszik amögött, hogy a mintegy nyolc éve bemutatott technológiát bele tudták építeni a remek NKtel készülékbe.
A hátlapon szintén Nokia jellegű a kidudorodó formai elem, itt figyel a kamera is, amelyre rá is van írva: 1,3 megapixel. Na persze… A készülék oldalain nincsenek gombok, az adatcsatlakozó pedig ezúttal nem miniUSB, hanem valami egyedi cucc, köszi. Viszont figyelmet érdemel a kijelzőtől jobbra elhelyezkedő FM felirat, ami előrevetíti, hogy rádió is van a készülékben.
Az anyaghasználat horrorisztikus. A legolcsóbb műanyag dominál, s ez főleg a gomboknál okoz gondot. A navigációs billentyű peremét kell nyomni a négy irányú kolbászoláshoz, ez gyakran megreccsen úgy, hogy azt gondolnám, hogy az alatta levő összes alkatrész össze is törött. A számgombok lötyögnek a helyükön, nem emelkednek ki a síkból, könnyű lenyomni egyszerre több billentyűt, hiába néz ki az elrendezés emberinek. A két zöld gomb funkciója szerintem egyértelmű, feltéve, ha tudomásunk van arról, hogy a készülék akkumulátora alá két SIM kártya helyezhető. Ez az a telefon, amit nem jó kézbe venni, de ha megkérdezik, hogy miért, tényleg nem tudom. Egyszerűen selejtes érzést kelt.
Menü
Bekapcsolás után kezdődik a Humor Harold félóra, amit menü szinten tud hozni az eszköz, az valami egészen elképesztő. Ez a modell nem érintésvezérlet, úgyhogy a gombsorral kell megverekednünk, de ne szaladjunk ennyire előre, essünk túl röviden a két SIM kártyás kezelés kérdéskörén. Ez már nem újdonság – legalábbis nekünk, akik használtunk már ilyesmit – a kis kínai vackok mellett a Samsung is letette ezen a területen a névjegyét a D880 és a D780 képében. A dolog lényege, hogy a két SIM egyszerre van hálózaton, akármelyikről indíthatunk hívást és folyamatosan elérhetőek vagyunk mindkét számunkon. Ez sokak számára felbecsülhetetlen szempont, de a nagy gyártók – az előbbi kivételtől eltekintve – nem ugranak bele ebbe a bizniszbe, mert az operátorok nem fogják felvenni a portfólióba a készüléket. Van olyan gyártó is, amely csak duplakártyás telefonokkal foglalkozik, az amerikai GM Mobile-ról van szó, de a tavalyi CeBIT óta róluk sem hallottunk.
A menü, az a csodás menü egy az egyben a Nokia Series60 platformját nyúlta le, ugyanazok az ikonok, az elrendezés, és – ez sem tréfadolog – a csengőhangok között ott figyel a klasszikus Nokia dallam és üzenethang is. A szoftver most is az MTK platformra épül, aminek semmi köze nincs a fővárosi focicsapathoz, s bár a hazai labdarúgás színvonalára nehéz hízelgő szavakat találni, de talán még azzal is jobban jártunk volna, ha a focisták rakják össze ezt a szoftvert, mert ennél tákoltabb cuccot évek óta nem láttam.
Komoly listát lehetne összeírni a logikátlanságokról, de próbálom fogyasztható méretben adagolni a NKtel-morzsákat, úgyhogy csak azokat említem, amik a legidegesítőbbek. Bejövő hívásnál a telefon kiírja, hogy ki keres bennünket, de erre rátesz egy pont akkora ablakot „Bejövő hívás” felirattal, hogy emiatt mégsem látszik a hívó személye, sem pedig a száma. Ezzel a NKtel gyakorlatilag lenullázta a hívószámkijelzés lényegét, köszi. A másik, napi szinten idegesítő dolog az üzenetírás kapcsán bukkan fel. Valamitől a szoftver állandó jelleggel ránk akarja tukmálni a távol-keleti R&D egyik csúcstermékét, az eziText prediktív szövegbeviteli rendszert. Ezt nem lehet csak úgy, snassz módon mondjuk a csillag gomb hosszas megnyomásával kikapcsolni, be kell menni az opciók közé, ahol irgalmatlan sok nyelv között bóklászva (magyar is van, ne akarjuk), valahol középtájon megtalálható a sima ABC mód, de mire odáig eljutunk, addigra a Thaiföld és Kuvait között fellelhető összes népcsoport nyelvi beállításain végig kell szánkáznunk. Tartok tőle, hogy a biztonság kedvéért a sumérok és a mongolok sem maradtak ki, nem is beszélve a létező összes kínai nyelvjárásról. Hab a tortán: a beállítást nem jegyzi meg a készülék, tehát igazából a sumérok is bekarmolják, mert ők is állítgathatják minden alkalommal vissza a szoftvert.
A telefonkönyv 500 neves, plusz ugye a két SIM kapacitása. Ezeket egyszerre tudja listázni a készülék, nem túl sok dolog pakolható egy emberkéhez, de el lehet vele lenni, csak győzzük beírni. Az üzenetkezelésről már esett szó, de most tényszerűen: SMS és MMS van, a listázás során a bejövő üzeneteket kártyánként szétbontja a telefon. A sablonok között nem sikerült magyarra fordítani semmit, de hát egy ilyen zseniális eszköz esetében ezek a kis hibák igazán elnézhetőek.
A naptár havi és – minő meglepetés – heti nézetben is megmutatja magát. Kevésbé vicces, hogy a nokiás fájlkezelő ikon mögött húzódnak meg a szervezőfunkciók, de hát kicsire nem adunk. A bejegyzések hatféle csoportba rendezhetőek. A vekker öt időpontot ismer, a világóra domborzati térképet nyújt, ez még nekem is új, a számológép pedig ezúttal a szögletesség jegyében fogant grafikával örvendezteti meg a nyilván minden esetben maradéktalanul elégedett felhasználót. Stopper és valutaváltó színesíti még a palettát.
Multimédia
A kamerát gyorsan megalázzuk: az ígért 1,3 megapixeles felbontás helyett csak VGA szintig tud felnőni, a kereső lassú, az exponálásnak olyan a hangja, mintha valaki leejtene egy zongorát a hatodikról. Van videó is, ez 128x96 pixelben realizálódik, sok értelme van, tényleg. Az elkészült képeket alant megcsodálhatja a lelkes olvasó, azt hiszem, hogy ha fogok egy Paint programot, akkor is fotószerűbbet alkotok, mint ezek.
 |  |  |  |  |
Zeneileg viszont megdöbbentő a cucc. Attól most tekintsünk el, hogy kizárólag akkor lehet a zenelejátszóban megtalálni a dalokat, ha azt a memóriakártya megfelelő könyvtárába másoltuk, az LG is produkál hasonlót. De ami utána jön, az megdöbbentő. Olyan hangerőt nyújt ez a kis szirszar, hogy ma délután óta közellenség lehetek a szomszédaim szemében, mivel le sem tudtam halkítani a kütyüt gyorsan, lévén oldalsó gombok nincsenek. Persze a minőség ebben az ordító állapotban elég véleményes, nagyon sistergős, nagyon torz, de nem mernék vele kimenni egy temetőbe, mert tutira felkelnek még azok is, akiket a tatárjárás végén földeltek el.
Az FM-rádió nagy poénja, hogy működik headset nélkül is. Még jobb vicc, hogy ilyenkor viszont nem fogja be az adást, hanem elemi hangerővel sistereg, s ráadásul képes a háttérben is futni, így a sistergés konstanssá válhat. Ha viszont a mellékelt – s egyébként igencsak egyszerű – fülest beleillesztjük a telefon aljába, akkor hirtelen azt tapasztalhatjuk, hogy bár sok dologra nem jó ez a NKtel, de rádiónak elsőrangú.
Van egyetlen darab játékunk is, egy puzzle. Java nyelven nem tud a telefon, úgyhogy ezzel kell beérjük, vagy szórakozhatunk a beépített, egyszólamú dallamszerkesztővel. Még kínai telefonon sem láttam olyat, de itt van arra is lehetőség, hogy minden gombnyomást rezgéssel háláljon meg az eszköz, ne akarjuk. Én azt hittem egy napig, hogy ez gyári, mivel a szórakozás menüponton keresztül lehet kikapcsolni (itt van a fájlkezelő is), de szerencsére nem. A belső memória 500KB. Ezért a hetedik fotó után a NKtel kiírta, hogy „a lemez megtelt”, haha, viszont egy 2 gigás kártyát röhögve kezelt.
Adatátvitel, összegzés
GPRS van. Ehhez pedig WAP böngésző. Van ugyebár Bluetooth is, ha már ekkora öles betűkkel ráírták az előlapra a kedves kínai tervezők, akkor illik kipróbálni. A Samsung S3030-at simán megtalálta, de fájlcserélésre már nem volt hajlandó. Megpróbáltam egy Palm Treo-val is, de tök feleslegesen, az eredmény ugyanez. Sebaj – gondoltam – majd a töltő szétszedésével keletkező USB kábel segít.
Bedugtam, a kijelző felvillant, a töltés elindult, éljen. S aztán semmi sem történt. A PC nem érzékelt új eszközt, a Niktel nem kérdezett semmit, a menürendszerben pedig nincs olyan opció, hogy webkamera, háttértár, vagy akármi legyen a telefonból, ha géphez csatlakoztatjuk. Kicsit gugliztam, s rábukkantam letölthető szoftverre, ami elvileg orvosolja a problémát, de eltekintettem a kipróbálásától, mivel félek ezektől a kínai vackoktól, jól szétszedi a gondosan felépített oprendszeremet.
Kettő darab akkumulátort kapunk a csodatelefonhoz. Egy nap alatt merül le a készülék, de akkor is, ha az ember nem is használja. SIM nélkül is elérhetőek a funkciók, de ilyenkor is merül (rejtély, hogy mitől), elképesztően gyenge a telep. A két akksinak sincs sok értelme, mert csak a telefonba helyezve lehet tölteni, így elég macerás elérni, hogy legyen kettő darab fullra töltött telepünk. Ja, a dobozon pedig rajta van, hogy akár 30 napos készenlét...
Összegzés. Bocs, de ezt én senkinek nem ajánlom. Röhögni jó volt rajta, de használni horror, a remek FM-rádión kívül semmi olyan funkciót nem tud felmutatni a telefon, aminek hatására nem meghajolunk a tudása előtte, nem. Ez túlzott elvárás lenne. Az is elég lett volna, ha csak megfelelően működnek a funkciók, ha nem érezném azt, hogy mindjárt szétesik hardveres és szoftveres szempontból is, meg úgy egyáltalán: telefonnak lehetne használni.
Aki úgy ítéli meg, hogy túlzok, esetleg nem volt elég a szöveges-fotós információ, bátran lapozzon a következő oldalra, ahol egy (kettő) rendhagyó videó keretében be is mutatom a NKtel üdvöskéjét, de lesz a minimoziban másik kínai készülék is, úgyhogy hajrá!
Videó
Tisztelt Olvasók! Kísérletet teszünk valami újra, az alant található két videóban egyfajta riportfilm jelleggel mutatjuk be a NKtel készüléket. Azért van két videó, mert összesen 12 percnyi anyag került rögzítésre, ezt pedig meg kellett vágni. Jó szórakozást! (Mondjuk az, hogy Niktelnek nevezem végig... így egyszerűbb volt...)
A fenti mozgóképekkel talán sikerült teljes képet adnunk a NKtel telefonról. Miután ez az első ilyen jellegű mozi a Mobilaréna oldalain, ezért közvéleményt is kutatnánk, az oldalt található panel megfelelő gombjának nyomkodásával lehet szavazni arra, hogy felbukkanjon-e a későbbiek folyamán is ilyen jellegű mozi, mint amit fentebb lehetett megtekinteni. Köszönjük.
A NKtel C5000 pedig nem ajánlott.
Bog
A tesztkészüléket a NeoDigi kft. biztosította, köszönjük!
Specifikáció
| NKtel C5000 | ||
 | Általános | |
| Technológia | GSM | |
| Méret | 104 x 46 x 17 mm | |
| Tömeg | na | |
| Színvariációk | fekete | |
| Kijelző | ||
| Belső kijelző átlója | 2 hüvelyk (?) | |
| Belső kijelző felbontása | 128 x 160 (?) | |
| Belső kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 262.000 | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 500 | |
| SMS memória / max. MMS méret | ? / ? KB | |
| Belső memória | 500 kB | |
| Memória bővíthetősége | microSD | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 900/1800/1900 | |
| GPRS / EDGE | van / nincs | |
| UMTS / HSDPA | nincs / nincs | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / van | |
| WiFi | nincs | |
| USB | van, egyedi adatcsatlakozó | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS vevő | nincs | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | eziText | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Magyarított kínai csoda | |
| WAP / HTML böngésző | 2.0 / nincs | |
| E-mail kliens | nincs | |
| Java | nincs | |
| Játékok | 1 darab | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | dallamszerkesztő | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | VGA felbontású, fixfókuszos | |
| Másodlagos kamera | nincs | |
| Videófelvétel | van | |
| Zenelejátszó szoftver | van | |
| Hangszínszabályzó | van | |
| FM-rádió | van | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1000 mAh-s Li-Ion (két darab) | |
| Készenléti idő | elvileg 30 nap | |
| Beszélgetési idő | 1 óra? | |
| Egyebek | ||
| Dual SIM | ||
