Hirdetés
Kijelző, menü
Miután hosszan lenyomtuk a bekapcsolásra is szolgáló gombot, némi animáció (hellomoto) után megelevenedik a kijelző. Majd leesik az állunk. Bizony tűéles, kontrasztos és megfelelő fényerősségű megjelenítőt sikerült a készülékbe pakolnia a gyártónak, amely napfényben is jól olvasható. A számok szerelmeseinek kedvéért a paraméterek sorban: TFT, 256K szín, 320x240 pixel, 31x42 milliméter. Annak ellenére, hogy ezek már manapság nem csúcsadatok, valahogy nagyon rendben van az egész.
Ez a „rendbenlét” folytatódik a menüben is. Most fogom magamra haragítani a rajongók táborát, azonban bevállalom. Annyira oké a menü, a kezelés, és az összhatás, hogy szinte már elgondolkodtam azon, hogy valóban a Motorola gyártotta-e, vagy kiadta valamelyik másik gyártónak. Nyoma sincs lassulásnak, akadásnak, a menüben való lépkedés azonnali, a készülék egyből reagál mindenre, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Lehet, hogy csak nekem vannak rossz tapasztalataim, de a V3xx után felüdülés volt ezt a telefont használni.
Maga a menü egyébként a szinte már megszokott 9 ikonos verzió, mindegyik ikon szépen animált, informatív, azonban kissé rajzfilmszerű. Több téma is beállítható a készülékben, azonban ezek nem szabják át a főmenüt, szerencsére a nálunk járt modell menüjébe semelyik szolgáltató nem piszkált bele, így nem is nagyon kellett ezzel foglalkoznunk. Maguk a témák számomra kicsit SonyEricsson jellegűek, annyira rajzosak, plasztikusak, hogy abszolút az ott látottakra hajaznak. És ez egyáltalán nem baj.
Egy pár szóban érdemes kitérni a dolgok hátterére is. A Z6 ugyanis Linux alapú rendszert használ, amelybe egy átlagfelhasználó ugyan nem tud belepiszkálni, de van néhány előnye így is. Egyrészt atomgyors, a burkolat alatt 624 MHz sebességű processzor lapul, másrészt pedig képes a multitaskingra. Task manager nincsen ugyan, de a háttérben futó zenelejátszó, vagy a félbehagyott üzenet folytatási lehetősége ennél a telefonnál emiatt lehetséges.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
