Hardver, operációs rendszer, sebesség
A készülékben egy két magos, magonként 1 GHz-es Tegra2 250 processzor található, a grafikus számításokat pedig egy ULP GeForce grafikus chip végzi. Ezek mellé 1 GB RAM és 32 GB belső tárhelyet kapunk, utóbbi természetesen microSD-kártyával bővíthető, amelyből maximum egy 32 GB kapacitásút tehetünk bele.
A táblagépen az android rendszer 3.0-ás, Honeycomb névre keresztelt verziója fut, amelyet kimondottan tabletekre terveztek. Így egy, a mobilokon futó androidtól eltérő felhasználói felületet kapunk, hiszen a nagyobb képátlójú és megnövelt felbontású kijelző eltérő kezelhetőséggel és sokkal nagyobb területtel kecsegtet, mint amelyet egy pár hüvelykes telefon kínál. Magára a felhasználói felületre és a beépített programokra nem vesztegetném a szót, lévén nemrég már írtunk róla. Ráadásul semmi extrát nem kapunk, hiszen a Xoom kvázi a Honeycomb referenciagépének fogható fel, így a tiszta, mindenféle módosítás nélküli Android 3.0 fut rajta, ergo extra alkalmazásokat sem találunk a menüben.
A működési sebességgel kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Míg néhol irdatlan gyors a rendszer (ilyen például a weboldalak és képek kétpontos nagyítása, valamint az 1080p-s videók akadásmentes lejátszása), néhol igen komoly megakadások vannak: már a képernyő feloldása sem reccenésmentes, az alkalmazások menü megnyitása is egy kissé képregénybe illő. Bár maga a felület nagyon látványos, érezni rajta, hogy van még mit optimalizálni; hiába van egy két magos Tegra2 a borítás alatt, ha nem képes makulátlan felhasználói élményt nyújtani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
