Bevezető
Ha egy gyártó nehéz helyzetben van, akkor nagyon fontos, hogy milyen újdonságokkal tudja felrázni a piacot, s ennek kapcsán saját magát is. A Motorola pedig mostanában nem éppen üzleti sikereiről híres, s dolgoznak is a fejlesztők csendben (nagyon nagy csendben), de az új modellek piacra lépéséről alig-alig hallani. Az utolsó olyan eszköz, amiről legalább a mobilkommunikációra fogékony közvélemény értesült a ZN5-nek keresztelt multimédiás mindenes volt, illetve a rétegmodell Aura.
Most viszont ráböktem a GSM Takács árlistájában a VE538-ra, mondván, hogy nem tudom, hogy mi ez, de jöjjön, mert már néhány hónapja szemezgetek vele. Jött is, viszonylag nagy dobozban, amely szokás szerint úgy nézett ki, hogy felül egy belső elválasztó tetején ült a telefon, alá pedig művészi összevisszaság látszatát keltve bele volt szórva csak úgy random jelleggel az egyenként bezacskózott tartozékok halmaza. Persze nyilván nem lesz attól baja semminek, hogy szállítás közben az akkumulátor zacskója gyakran találkozik a hátlap zacskójával, és zörög az egész cucc, mint egy doboz zizi, de valahol az emberben azért MOTOszkál, hogy ez egy kissé igénytelen.
De sebaj, nem is ez a fontos, hanem maga a termék, amit 25 lepedő körül forgalmaznak függetlenül, s mivel azt már tudjuk, hogy 3G hálózatokon is működik, evidens, hogy a piacon levő legolcsóbb harmadik generációs versenytársakkal érdemes összevetni, kialakítása miatt pedig fő ellenfele az általunk (is) nagyra tartott Samsung L700. Vajon egy nem éppen virágkorát élő gyártó telefonja fel tudja venni a versenyt egy éppen virágkorát élő másik gyártó elismerten jó és népszerű modelljével?
Fel. És a magyarázat rémesen egyszerű: ez nem Motorola. Hanem egy BenQ. Ráadásul nem átdobozolás, átcímkézés esete forog fent, hanem ODM gyártásról van szó, ami azt jelenti, hogy a Motorola megbízta őket, kaptak néhány támpontot, logókat, csengőhangokat, grafikát, aztán ehhez az anyaghoz hozzátették a saját tudásukat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
