Külső

Az L7-es kicsi és félénk, mégis felhívta magára a figyelmet: a tesztidőszak alatt ugyanis nem volt olyan ismerősöm, aki ne kérte volna el a készüléket egy pillanatra, hogy kézbe vegye és „jól megvizsgálja”. Utoljára a SonyEricsson T610-es modelljénél tapasztaltam ilyesmit – akkoriban, az első pár napban gyakorlatilag egy SMS-t sem tudtam nyugodtan végigolvasni, mert a kollégák rögtön lecsaptak rám, amint meglátták: „milyen telefonod van?”. Az L7-es tehát a figyelem középpontjába lopta magát csodabogár külsejével, és az esetek többségében „betalált”, így valószínűleg sikeres lesz majd a hazai piacon, a középkategória egyik erőteljes versenyzőjeként.

A készülék igazi mütyür. Ezt szó szerint értem, a dolog összes jó és rossz oldalával együtt... A formatervnek jót tett a dolog: a telefon egy alig 11,5 milliméter vastagságú testben figyel, a gombsor pedig a V3-asnál megismert „kémiai eljárással” készült, ráadásul még kisebb, mint összecsukható testvérénél. Az ezüstös ház jól passzol a grafitszürke billentyűkhöz, kiemelve a kijelző szép színeit. Más kérdés, hogy iTAP nélkül képtelen voltam értelmes üzenetet begépelni az apró gombokon (pedig nincsenek virsli ujjaim) és hogy a 176x220 pixeles kijelzőn 2 milliméteresek a megjelenített betűk. Valamit valamiért, a szépségért meg kell szenvedni – de miért a praktikum oldalon?

Lássuk, hogyan is fest az L7-es… A készülék első ránézésre kicsit kalkulátor-szerűnek tűnik, de az érzés szerencsére csak egy futó pillanatig marad velünk. A tüzetesebb vizsgálat végeztével a telefon már határozottan mobilszerűvé válik. A billentyűzet – a gombok apró méretétől eltekintve - egészen jónak tűnik. A billentyűkön lévő számok-jelek domborúak, a navigációs gomb pedig kiemelkedik a többi közül, ezzel téve hangsúlyosabbá kiemelt szerepét. A gombsor ragyogó kék fénnyel világít, ami szintén jó pontnak számít, és még jól is néz ki.

A készülék jobb oldalán találhatjuk a memóriakártya bemenetét, amit egy gumisapka véd a porosodástól. E fölött egy alumínium-színű gomb figyel, ami a kamerát állítja éles helyzetbe egyetlen gombnyomásra. A telefon jobbján foglal még helyet a mini USB bemenete, amit a töltő, a headset és az adatkábel dugójának befogadására szántak. A bal oldalon három alumínium színű gomb ücsörög. Kettővel a hangerőt szabályozhatjuk, egy pedig a „csengési stílus” beállításához nyújt azonnali elérést.

Tesztalanyunk hátulján található egy VGA-kamera (négyszeres digitális zoom-mal), egy Motorola logo és a test legalján a hangszóró, ami igen erőteljes tud lenni, ha adunk rá egy kis kakaót. Itt érdemes megjegyezni, hogy a készülék ugyan stabilnak és jól összeszereltnek mondható, az USB környékén mégis „tátog” egy kicsit a ház, köszönhetően a hátlap vékony anyagának.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!