Külső
Az L7-es kicsi és félénk, mégis felhívta magára a figyelmet: a tesztidőszak alatt ugyanis nem volt olyan ismerősöm, aki ne kérte volna el a készüléket egy pillanatra, hogy kézbe vegye és „jól megvizsgálja”. Utoljára a SonyEricsson T610-es modelljénél tapasztaltam ilyesmit – akkoriban, az első pár napban gyakorlatilag egy SMS-t sem tudtam nyugodtan végigolvasni, mert a kollégák rögtön lecsaptak rám, amint meglátták: „milyen telefonod van?”. Az L7-es tehát a figyelem középpontjába lopta magát csodabogár külsejével, és az esetek többségében „betalált”, így valószínűleg sikeres lesz majd a hazai piacon, a középkategória egyik erőteljes versenyzőjeként.
A készülék igazi mütyür. Ezt szó szerint értem, a dolog összes jó és rossz oldalával együtt... A formatervnek jót tett a dolog: a telefon egy alig 11,5 milliméter vastagságú testben figyel, a gombsor pedig a V3-asnál megismert „kémiai eljárással” készült, ráadásul még kisebb, mint összecsukható testvérénél. Az ezüstös ház jól passzol a grafitszürke billentyűkhöz, kiemelve a kijelző szép színeit. Más kérdés, hogy iTAP nélkül képtelen voltam értelmes üzenetet begépelni az apró gombokon (pedig nincsenek virsli ujjaim) és hogy a 176x220 pixeles kijelzőn 2 milliméteresek a megjelenített betűk. Valamit valamiért, a szépségért meg kell szenvedni – de miért a praktikum oldalon?
Lássuk, hogyan is fest az L7-es… A készülék első ránézésre kicsit kalkulátor-szerűnek tűnik, de az érzés szerencsére csak egy futó pillanatig marad velünk. A tüzetesebb vizsgálat végeztével a telefon már határozottan mobilszerűvé válik. A billentyűzet – a gombok apró méretétől eltekintve - egészen jónak tűnik. A billentyűkön lévő számok-jelek domborúak, a navigációs gomb pedig kiemelkedik a többi közül, ezzel téve hangsúlyosabbá kiemelt szerepét. A gombsor ragyogó kék fénnyel világít, ami szintén jó pontnak számít, és még jól is néz ki.
A készülék jobb oldalán találhatjuk a memóriakártya bemenetét, amit egy gumisapka véd a porosodástól. E fölött egy alumínium-színű gomb figyel, ami a kamerát állítja éles helyzetbe egyetlen gombnyomásra. A telefon jobbján foglal még helyet a mini USB bemenete, amit a töltő, a headset és az adatkábel dugójának befogadására szántak. A bal oldalon három alumínium színű gomb ücsörög. Kettővel a hangerőt szabályozhatjuk, egy pedig a „csengési stílus” beállításához nyújt azonnali elérést.
Tesztalanyunk hátulján található egy VGA-kamera (négyszeres digitális zoom-mal), egy Motorola logo és a test legalján a hangszóró, ami igen erőteljes tud lenni, ha adunk rá egy kis kakaót. Itt érdemes megjegyezni, hogy a készülék ugyan stabilnak és jól összeszereltnek mondható, az USB környékén mégis „tátog” egy kicsit a ház, köszönhetően a hátlap vékony anyagának.
Kijelző, menü
A 176x220 pixel méretű TFT kijelző 262 ezer színárnyalat megjelenítésére alkalmas, hasznos mérete pedig saját mérésem szerint 30*37 milliméter. A kijelzőn megjelenített képek részletgazdagnak mondhatók, de a színek nekem kicsit mesterségesek. Persze a gyárilag „belepumpált” képekről sikít, hogy az ezzel megbízott csapat csupa photoshop-fetisiszta pixel-guruból állhat, mert egyetlen eredetinek látszó, egészségesen szolíd utómunkát igénylő felvétel sem került a memóriakártyára, van rajta ellenben gyönyörű tengerpart élénk színű bódékkal és kékesfekete égbolttal. Félreértés ne essék: szépek a színek és a képek is jól néznek ki, de ettől függetlenül nekem valahogy nagyon mesterségesnek tűntek.
A menürendszer nem sok újdonságot tartogat azoknak, akik ismerik a V500-as sorozattól promotált Motorola menürendszert, ezért nem is szeretnék túl sok szót fecsérelni a sokak által jól ismert, immár réginek mondható szisztémára. Itt említeném meg azonban (ha a készülékről készült fotók nem lennének eléggé árulkodóak), hogy tesztalanyunk Live! menüt kapott, kistestvére, az L6, szerényebb paraméterekkel jut a piacra. A négyszer három sorból álló, mozgó ikonos megjelenítésű menü nem túl látványos, de legalább könnyen kezelhető. Téma, csengőhang, háttérkép, változatos környezeti profilok - gyorsan átparaméterezhetjük telefonunkat úgy, ahogyan nekünk tetszik.
Akár a többi újabb Moto-modellben, az L7-esben is előhívhatjuk a „második” menüt a joystick alaphelyzetből való kimozdításával. Természetesen – ahogy az el is várható – ez ugyanúgy testreszabható, mint a főmenü.
Telefonkönyv, üzenetek
A telefonkönyvben 1000 kontaktot tudunk rögzíteni, ami azért elégnek mondható a SIM-kártyával kombinálva. Ahogyan azt a legtöbb közép- és felsőkategóriás mobilban már megszokhattuk, használhatunk hívócsoportokat és csatolhatunk egy kontakthoz egyedi csengőhangot, vagy fényképet.
A készülékben van e-mail kliens, amivel a beállítások elvégzése után már viszonylag könnyen tudtam levelezni, de a fentebb már említett begépelési malőrök miatt úgy hiszem, mégsem használnám levelezésre a telefont.
Az iTAP szövegbeviteli megoldás ugyanezen okból tesztalanyunknál még hangsúlyosabb, hiszen kevesebb billentyűnyomásból értelemszerűen kisebb lesz a félreütések aránya is. Másik szívfájdalmam, a hangyányi betűk annál bosszantóbbak, ugyanis a készülék nem ajánlott fel semmilyen opciót a betűméret átállítására nézve. Az MMS üzenetek komponálása rendkívül egyszerű, a menü-gomb megnyomásával pedig minden beállítást elérhetünk. Tetszett, hogy itt van lehetőség CC (másolat) és BCC (rejtett/titkos másolat) elküldésére is, így a BCC alkalmazásával akár több lánynak is elküldhetjük ugyanazt az MMS-t a lebukás veszélye nélkül. (Ejnye – Bog)
A láncolt SMS ebben a készülékben is elérhető azok számára, akik nem akarnak leragadni 160 karakternél. Nekik 450 karakter gépelhető be látszólag (!) egyetlen SMS-ként, amit a telefon több üzenet összefűzésével fog egyben továbbítani. Az SMS-sablonok között akad pár használható is, például a „Meetingen vagyok – majd visszahívlak” vagy az „Én már ideértem”. Persze mindez angolul, hiszen Live!-menünk nem magyar nyelvű. Még.
Multimédia, szervezőfunkciók
A fényképezőgép VGA, tehát nem kell csúcsteljesítményre számítani tőle, a vele készíthető, legfeljebb 640*480 pixel méretű fotók mégis egész elfogadhatóak. A fentebb már említett „kicsit mű” színek azért itt is felütik a fejüket, de ez inkább akkor érzékelhető, ha összehasonlítjuk a fotó árnyalatait az eredeti modell színeivel. A kamerával videófelvételeket is készíthetünk (természetesen hanggal), ami itt-ott ugyan kicsit pixeles és nem mindig tudja tartani a lépést a változó fényviszonyokkal, de a célnak talán megfelel.
Tesztalanyunk fényképezőgépként, zenelejátszóként és videokameraként is funkciónál. A tervezők MicroSD memóriakártyával látták el, amit ezúttal hála Istennek, nem csak az akkumulátor eltávolításával lehet kivenni a telefonból. A készülék belső memóriája 5,5 megabájt, ami nem sok mindenre elég, de a bővíthetőség miatt nincs is szükség sokkal többre. Megfelelő kapacitású memóriakártyával a birtokunkban még akár mp3 albumokat is vígan hallgathatunk az L7-essel. Erről jut eszembe, hogy az MP3 lejátszó szerencsére fut a háttérben is.
A telefon sajnos nem dúskál gyári játékokban és videó fájlokban. A készülékben két videót (egy rövid Looney Tunes rajzfilmet és egy SLVR reklámot) és két játékot találtam, amik nem kötöttek le túlzottan. Akad még néhány egészen használható csengőhang is a telefon memóriájában – itt tenném hozzá, hogy a készülék tud egyszerre rezegni és dalolni.
A kép- és hangminőségre nem volt panaszom sem a videókat, sem a játékokat tekintve. Úgy gondolom, ha az L7-es nem is ugrik ki a mezőnyből multimédiás képességeivel, azért megállja a helyét a vetélytársak között.
A szervezőfunkciók terén ugyancsak nem számíthatunk újdonságra. A bevált-megszokott „Motorola határidőnapló” megjeleníthető heti és havi nézetben, ami egyetlen gombnyomással állítható. Az ébresztőóra kikapcsolva is ébreszt, és rendelkezik szundi funkcióval. A számológép egyszerű és könnyen használható.
Adatkommunikáció, akkumulátor
A telefon mindenféle nehézség nélkül tud szörfölni a WAP-on GPRS adatkapcsolattal, a beépített Bluetooth port pedig simán kommunikált a Motorola V3-assal és a Sharp GX25-össel is.
A telefon 820 mAh-s (3,7 V) Lithium Ion akkumulátora nálam nem egészen két napot bírt ki, igaz, a töltést viszonylag gyorsan felvette, így nem voltam hosszú ideig a töltőhöz „kötve”. A készülék szolídabb használattal (a két nap alatt 150 percet telefonáltam, 35 MMS-t küldtem el, e-maileztem és fotóztam vele bőven) valószínűleg kibír két és fél napot is.
Az összképet tekintve adott egy rendkívül dizájnos, megbízható és jól megalkotott középkategóriás telefonunk, ami viszont (véleményem szerint) a praktikusnál némileg kisebb méretű. A felszereltség és az elérhető szolgáltatások tekintetében nem lehet elmarasztalni a Motorolát, talán a kamera lehetne végre legalább 1,3 megapixeles és beépíthettek volna egy FM-rádiót a telefonba. Akkor szó nem érhetné a ház elejét.
Elsősorban azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a finom, karcsú telefonokat és nincsenek különösebben magas elvárásaik a kamerával kapcsolatban, ergo: telefonként szeretnék használni a Motorola SLVR L7-est. Nekik viszont bátran tudom javasolni a legkisebb pengét.
