Külső
A telefon formaterve nagyon minimálra lett véve, egy szép, visszafogott készülékkel van dolgunk, ahogyan az ma dívik. Az anyaghasználat kellemes, szinte az egész borítás puha tapintású, mégis strapabíró, fekete plasztikból készült. Az összeszerelés minőségéről már nem tudok száz százalékban elsimerően nyilatkozni, bár stabilan illeszkednek az egyes elemek, a hátlap egy kissé recsegett, így a prémium érzés nem volt teljes. A dimenzióit tekintve egy átlagos okostelefonnal van dolgunk, a 123 grammos tömeg és a 113 x 59,8 x 11,2 milliméteres méret is szokványos ebben a kategóriában; nem kicsi, de nem is nyomja a zsebet.
Az előlap kellemesen visszafogott, követi a mai androidos trendeket. Felül középen található a külső hangszóró, tőle jobbra pedig egy szürke színű Meizu logó figyel. Alatta terpeszkedik a készülék nagy büszkesége, a kapacitív érintésérzékelési technológiát alkalmazó képernyő. Hogy miért is olyan nagy dolog ez a kijelző? Egy Sharp gyártmánnyal van dolgunk, bizonyos források szerint egy ASV (Advanced Super View) technológiával gyártott panellel, amely 960 x 640 pixeles felbontású, 3,5 hüvelykes képátlójú, 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes, Igazából a felbontás az, ami kiemeli a tömegből: jelenleg az M9 a legnagyobb pixelszámú kijelzővel megáldott androidos telefon, a konkurrens paltformok esetében is egyedül az iPhone 4 és a Sharp IS03 veszi fel vele a versenyt. Visszatérve a kijelzőre: a színei egy kissé élettelenek, de ez nem annyira zavaró, amitől hasra estem, az a betekintési szöge: körülbelül 150 fokig forgatva (azaz 75 fokban minden irányban) a kép éles maradt, a színek pedig nem invertálódtak; az ASV technológia ezen aspektusa megközelíti az általam etalonnak tartott Samsung-féle Super AMOLED kijelzőket. Visszatérve az előlapra, alul három gomb található, középen egy fizikai menü billentyű, ami szépen beleolvad az előlapba, egyáltalán nem áll ki belőle, mégis könnyen használható. Ezt a gombot két oldalról közrefogja egy-egy kapacitív érintőbillentyű, a bal oldalival visszaléphetünk az előző képernyőre, a jobb oldali pedig a beállítások menüt varázsolja elő.
A hátlap tervezésénél szintén nagyon minimálra vették a figurát a Meizu dizájnerei, de ezzel nincs is semmi baj. Az egész fedlap kellemes tapintású, matt fekete műanyagból készült, amelyet egy szürke Meizu M9 felirattal próbáltak feldobni. Hátul kapott helyet az 5 megapixeles kamera is, amely egy pár milliméteres bemélyedésben csücsül. Az elhelyezés azért annyira nem volt jó ötlet, lévén ha koszolódik a kamera (ami könnyen előfordul), nem tudjuk simán letörölni, ekkor egy speciális eszközhöz (fültisztító pálcika, hehe) kell folyamodnunk.
Az oldalsó gombokból és interfészekből a szokásos kínálatot kapjuk: alul található egy microUSB-csatlakozó, a fent kapott helyet a 3,5 milliméteres kimenet és a ki/bekapcsolásra és a képernyő lezárására illetve feloldására szolgáló gomb, bal oldalt fent pedig a hangerőszabályozó billentyűket nyomogathatjuk. A külső hangszórók is oldalt kaptak helyet, a hangerejük nagyon masszív, a hangminőségről sajnos nem tudok elismerően nyilatkozni: alacsony dinamikatartomány és enyhe recsegés jellemzi már közepes hangerőn is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
