Külső
Egy telefon külsejének megítélése mindig nagyon nehéz kérdés. Pontosabban nem nehéz, csak el kell tudnunk fogadni, hogy minden embernek más tetszik. Vannak persze olyan készülékek is, melyek a felhasználók döntő többségének sikeresen meg tudják hódítani a szívét, a nagy klasszikus Nokiák mellett ilyennek mondható a GT540 is, nem csoda hát, hogy az Optimus One megjelenését elég vegyesen fogadta a közönség. Én mondjuk nem értem, hogy miért, mert bár az előddel sincs bajom, az újdonság sokkal jobban tetszik. Egy picit elegánsabbnak mondanám, az előlap alatt elhelyezett gombok egyediek és vonzzák a tekinteteket, ráadásul használhatók is. Mindehhez nagyon emberi, 113,5 x 59 x 13,3 milliméteres méret és 129 grammos tömeg párosul, pehelysúlyúnak tehát nem mondhatjuk az Optimus Egyest, de alapvetően még hölgyek kezében is jól mutat majd.
Az anyaghasználattal alapvetően nincs gond. A hátlap puha, selymes tapintású műanyagból készült, oldalt ezüstös színben játszó díszcsík fut körbe, az előlap kerete pedig kemény, ellenállónak tűnő plasztikból készült. A kijelzőt borító plexi viszont elég problémásnak tűnik. Nagyon vékony. Ujjal gond nélkül be lehet nyomni, ráadásul nem is karcálló, ami sok kérdést felvethet, viszont ha alaposabban megnézzük a helyzetet, örömmel konstatálhatjuk, hogy ez csak az előlapi plexi, maga a megjelenítő fölött ugyanis van egy kemény réteg, aminek köszönhetően akármilyen erősen nyomhatjuk a kijelzőt, nem fog elszíneződni. Érdekes megoldás és nem teljesen értem a lényegét, az ugyanis egy előlap karc esetén sovány vígasz, hogy maga a TFT-panel védve van. A kijelző technológiáját ezzel el is mondtam, paramétereit viszont nem: 3,2 hüvelyk, HVGA (320 x 480 pixel) felbontás, magyarul egy kicsiny méretbeli növekedést elkönyvelhetünk az Optimus GT540-hez képest. Ennél viszont sokkal fontosabb változás, hogy ezúttal nem rezisztív, hanem kapacitív technológiával történik a nyomkodás érzékelése, ez ugye a fejlettebb, ujjakkal való használatra kihegyezett módszer; hab a tortán, hogy a multi-touch is működik, tehát lehet két ujjal nagyítgatni a képeket és a weboldalakat. A kijelző minősége mindezektől függetlenül is jó, a színek szépek, a betekintési szög nagy, a napfényben való olvasás sem okoz gondot. Alulra négy gomb került, a középső kettő körül ezüstös keret csillog, ezzel is kiemelve, hogy fontos funkciókat hordoznak: vissza és kezdőképernyőre ugrás. Balra az almenüket előhozó gomb, jobbra a keresés kapott helyet.
A hátlap anyagminőségéről már volt szó, kinézetéről viszont nem, de ami azt illeti, túl sokat nem is lehet róla mondani, hiszen olyan letisztult, amilyen letisztult egy hátlap csak lehet. LG logótípia nincs, az csak az előlapra, a kijelző fölé került, hátul egyedül egy with Google felirat kapott helyet, közvetlenül a szálcsiszolt fémből készült kerettel megbolondított kamera alatt, melynek felbontása kereken 3 megapixel.
Felülre az aprócska bekapcsológomb, a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, valamint a hátlap lepattintásához szükséges vájat került. Jobbra a jelképes méretű, de a gyakorlatban jól használható hangerőszabályzó gombpárost álmodták meg a koreai mérnökök, alul a microUSB csatlakozó és a mikrofon haverkodik, a baloldal üres.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
