Menü, alapfunkciók
A KP500 menürendszere erősen hajaz a Renoir logikájára. A főképernyő alján négy ikon sorakozik, balról jobbra a tárcsázóképernyőre, a telefonkönyvbe, az üzenetek közé, illetve a főmenübe repítik a felhasználót. Ezen sáv felett jobbról húzhatóak elő a widgetek, amelyek szokás szerint mindenféle apróságok, analóg és digitális óra, a rádió és a zenelejátszó állapota, gyorslink a galériához, vagy éppen jegyzetfüzet. Ujjacskánkkal tetszés szerint elsurranthatjuk ezeket a képernyő bármely helyére, de ha megrázzuk a telefont, akkor a widgetek berendeződnek szépen, rácsosan, s még akkor is pont elférnek a képernyőn, ha az összeset kirámoltuk. Ebből következik, hogy mozgásérzékelő is van a telefonban, de ez csupán néhány funkció esetén működik.
Ha az ujjunkkal nagyvonalú, széles gesztusokkal operáló, vízszintes mozdulatokat teszünk, akkor a főképernyő második oldalára jutunk, ahová kilenc kontaktot tehetünk ki, képpel. Ezek értelemszerűen gyorshíváshoz használhatóak. A főmenübe belépve a szokásos LG elrendezés veszi át a pályát, oldalt négy fülecske van, a funkciók csoportosítása logikus. Legfelül vannak az alapok (telefonkönyv, üzenetek), aztán jönnek a multimédia alkalmazások, majd a szervezőfunkciók, végül pedig a beállítások. Témák nincsenek, ez a sötét alapon fehéres-pirosas séma az egyetlen, amit a telefon ismer. Jó pont viszont, hogy a betűméret négy lépcsőben is állítható, s az itt kiválasztott nagyság szinte minden funkciónál érvényes, ami hasznos lehet gyengébben látók számára. Az alábbiakban a dobozról és a menürendszerről mutatunk egy videót:
A névjegyzék 1000 férőhelyes, egy bejegyzéshez elég izmos mennyiségű adat vihető fel, szülinap, vállalat, beosztás, webcím és hasonló extrákkal. A nevekhez tartozhat kép, amely viszont meglepően szerencsétlen módon kerül kijelzésre bejövő hívás esetén, ugyanis meglehetősen aprócska négyzetben jelenik meg a képernyő bal felső sarkában, amely egy 3 inches kijelzőnél mindenképpen pazarlás.
Az üzenetkezelésnél komoly morgás következik. Nem a dolog funkcionális oldala a necces, hiszen SMS, MMS és email is akad, hanem a megvalósítás. A szövegbevitelnél alapesetben egy virtuális mobilos gombsort kapunk, amellyel több kevesebb sikerrel lehet írogatni, de ha elforgatjuk a telefont, akkor változik a kép, s egy QWERTY elrendezésű billentyűzet vigyorog rá a felhasználóra. Először a felhasználó is visszavigyorog, gondolván, hogy így majd milyen kafán fog két kézzel szöveget begépelni, de hamar kiderül, hogy a méretes kijelző ellenére a gombok túl kicsit, s örökké melléüt az ember. De oké, legyen, majd elővesszük a cerkát (nem azt, a másikat!), csakhogy ilyenkor is mindkét kezünkre szükség lesz, de elveszik az az érzés, hogy egy számítógép billentyűzetéhez hasonló módon kezelhetjük a kütyüt.
Sajnos van még egy gond: 50-nél több bejövő SMS már olyan mértékben belassítja az üzenetek listázását, hogy az komolyan másodperceket vesz el a júzer életéből. S ez minden olyan esetben bejátszik, amikor a lista frissül, tehát új üzenet jön, vagy meglévőt törlünk. Ilyenkor az ember idegből nyomkodja a vissza gombot, amivel persze csak azt éri el, hogy a kijelző puffere tárolja a taperolást, s mire végre magához tér a telefon, gyorsan végre is hajtja a tetszhalott állapotban fogadott érintéseket, éljen. Ha nincs ez az újévi SMS hercehurca, hogy az összes ismerősöm, akivel valaha két szót is beszéltem különböző sablonüzenetben kíván nekem sok sikert, akkor erre valószínűleg a teszt során nem derül fény, de így sikerült nagyon hamar elérnem azt az SMS mennyiséget, amitől már befordult a szoftver.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
