Külső

Az biztos, hogy a készülék egyedi. Színe és aszimetrikus kialakítása miatt igen fotógén, összetéveszthetetlen bármi mással. Nagy dög, nehéz is, van benne anyag, 136 grammot nyom a mérlegen. Annyi gomb van rajta, hogy az elsőre ijesztő. A hi-tech hatást tovább emeli, hogy pici csillagcsavarok tartják össze a készülékházat, a bal felső sarokban található fogantyú pedig olyan, mint egy csésze füle, pedig csak a nyakbaakasztó és a kamera gyorsbillentyűjének egybeépítéséről van szó.

Bal felől egyébként nem csak a telefon klasszikus értelemben vett oldalán vannak gombok (hangerőszabályozó), hanem a kijelzőtől mellett is tesped négy billentyű, amelyek a zoom funkciót kezelik, az MP3 lejátszót és a naptárat indítják el. Dedikált gomb a szervezőfunkcióknak? Ez sem túl gyakori. A KG920 jobb oldalán viszont nincs billentyű, csak három darab ajtócska. Legfelülre jöhet a headset, amely az alapcsomag része, ráadásul nem is akárhogyan, mivel egy két részből álló tartozékról van szó. Akárcsak a Walkman modellek esetében, itt is a telefonhoz csatolható rész egy távirányítóan végzdik, amelyhez viszont szabványos füles illeszthető, de ez is az alapcsomag része.

A headset ajtaja alatt van a töltő és az adatkábel bemenete. E kettő is része a doboznak, az adatkábel értelemszerűen USB. Legalul még egy ajtó van, ide jöhet a miniSD kártya, amely - most már talán nem is meglepő - szintén része a csomagolásnak, méghozzá egy 256 megabájtos darab. Ha már így belejöttünk: a dobozban van még kettő akkumulátor (ugyanolyanok, mindkettő 820 mAh), van egy akkutöltő, egy optikatisztító kefécske, illetve egy CD.

Most jön a gombsor. A navigációs billentyűt a tervezők a számgombok jobb oldalára tolták ki, alá került a törlést indukáló C gomb. A meglepő az, hogy ez az elrendezés abszolút működképes, de tényleg. Pár ember megfogdosta a telefont, és egyöntetű vélemény volt, hogy jobbkezesek számára fejlesztették ki, minden billentyű, még az oldalsó gombok is tökéletesen kézreállnak. Magam is bólogattam (szintén jobbkezes lévén), hogy bizony, aztán megfogtam az egészet a bal kezemmel és bizony úgy is működik. Majdnem ugyanolyan jó, egyedül a hangerőt szabályozó gombokat nem lehet könnyen elérni. Minden billentyű narancsszínű háttérfényt kapott, ami szerintem kissé alcatelesre varázsolja az összképet. És ez most nem bók volt.

A gombsor másik érdekessége, hogy a három darab funkcióbillentyű kicsit középre húzódott, így eleinte szokatlan, mert a kijelző alsó sorában megfeleltetett kiíráshoz az ember hajlamos a billentyűzet két szélén ülő híváskezelő gombokat hozzárendelni, de néhány perc alatt rá lehet érezni a KG920 logikájára. No, és akkor a hab a tortán: a telefon alsó fertálya, ahol a billentyűk vannak, egy az egyben elforgatható. Értelme? Gyakorlatilag semmi, mert így a kamera optikájával fogunk farkasszemet nézni, ami önarckép készítésékor hasznos, de egy tükör egy picit olcsóbb lett volna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!