Előszó, külső
Korea támadásban van. Tudjuk ezt évek óta, de az idei esztendő mutatta meg igazán, hogy mennyire komolyan gondolják. A Samsung lassan a Nokia trónját veszélyezteti, az LG pedig egy laza mozdulattal a képzeletbeli dobogó harmadik helyére ugrott. Hogy mi is a recept? Sokan sokfélét mondanak, és talán mindegyik indok valós: gyorsaság, hihetetlen arzenál, minőség, érintőképernyős telefonok garmadája. Nyilván sok egyéb tényező is szerepet játszik, de a fenti 4 dolog talán azok számára is egészen egyértelmű, akik nem élik mindennapjaikat a mobiltelefónia frontvonalában.
Tudjuk azonban, hogy manapság a mobiltelefon annyira a napi élet részévé vált, hogy az öt legfontosabb havi költség közé verekedte magát. Egy tanulmány szerint 2012 végére minden negyedik mobilkészülék teljes érintőképernyővel fog rendelkezni - nos elképzelhető, hogy ez a becslés túlzottan szerényre sikeredett, hiszen 2009 az ilyen típusú telefonok széles tömegek által elérhetővé válásának éve volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy idei első tesztünk is pont egy ilyen darab volt, mi több, az LG KP500 tulajdonképpen mai cikkem főhősének felmenőjeként is értékelhető.
A formavilág az ilyen telefonokhoz méltó módon egyszerű, mondhatni letisztult. A készülék tervezésekor leginkább a vonalzó volt a mérnökök hű társa, a GD510 meglehetős szögletességét csak az éleken látható szolíd lekerekítés oldja. A telefon kellemes fogású, jól kézbe és zsebbe illő darab, a 97.8 x 49.5 x 11.2 milliméteres kiterjedéshez a 87 grammos tömeg nagyon kellemes társként szolgál. Ennek az ára azonban az, hogy a masina teljes borítása műanyagból van, amit csak helyenként próbál egy-egy fémhatású betét ellensúlyozni. mindennek ellenére a fogása nem kellemetlen, az összeszerelési minőség pedig vitán felül remekre sikeredett. A doboz újrahasznosított papírból készült, szójafestéket tartalmazó tintával feliratozva akár a környezetbarátság egyik nagykövete is lehetne.
Az előlapon a kijelző felett telefonhangszóró látható, alatta a 3 hüvelyk átlójú TFT-érintőkijelző, melynek felbontása 240 x 400 pixel, a vékony plexivel fedett megjelenítő rezisztív technológiájú, ám ezúttal nem kapunk a használathoz stylust, mindent az ujjunkkal kell megoldanunk. A kijelző színei élénkek, képe teljesen rendben van egészen addig, amíg napfénybe nem visszük, ott ugyanis a láthatósággal komoly gondjaink lesznek. A kijelző alá mindössze egyetlen gomb került, az is a jobb oldalra. Ez az egyetlen billentyű szolgál a legfontosabb funkciók elérésére, az aktuális szerepe szerint zöld, illetve piros háttérvilágítással rendelkezik.
A hátlap szálcsiszolt felületű műanyag. Vékony ugyan, de nem tűnik különösebben törékenynek. A dobozban találtam egy másik hátlapot is, ami napelemmel van szerelve, így aki bevállal néhány milliméter plusz vastagságot, az gyakorlatilag folyamatosan töltheti telefonját. A hátlap bal felső sarkába került a 3 megapixeles kamera optikája, munkáját sem tükör, sem pedig villanó nem segíti. A microSD foglalathoz az akkumulátor kivétele nélkül is hozzáférhetünk, a hátlapot azonban le kell ehhez a művelethez venni, tudnak ennél kényelmesebb megoldást is házon belül az LG-nél.
A telefon oldalán, a bal felső sarokban fémes betét látható, ebbe lehet belefűzni a nyakpántot, folytatásában pedig a hangerőszabályozó gombpárba fut bele, amelyek szintén ezüst színűek, nyomáspontjuk, elérhetőségük kiváló. A bal oldalon van még ajtó mögé rejtve az adatcsatlakozó, piros pont jár a szabványosságért, microUSB csatit kapunk. Jobb oldalon a kamera elsütőbillentyűje lakik, míg a felső élre a ki/bekapcsoló/billentyűzár gombja költözött.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
