Előszó, külső
Legtöbb olvasónk valószínűleg nem is tudja, hogy a Walt Disney Company-nek meglehetősen sok köze van a telekommunikációs piachoz. Ha eltekintünk attól az egyébként közel sem elhanyagolható ténytől, hogy a Disney Mobile nevű virtuális mobilszolgáltató egy évig működött az Egyesült Államokban (igaz, kevés sikerrel), most pedig Japánban próbál új ügyfeleket szerezni, akkor sem haladhatunk el amellett, hogy egyre több Disney mobilt vásárolhatnak azok, akik még gyermekkorukban beleszerettek az 1966-ban elhunyt mester valamelyik rajzfilmfigurájába. Igaz, ezen modellek legtöbbje Ázsiában jelenik meg, sokszor pedig a kínai hamisítók használják fel Mickey Mouse-t, sajnos teljesen jogszerűtlenül. Most viszont itt egy olyan Disney telefon, melyet nagy mobilos cég gyárt, ráadásul az XXL GSM jóvoltából hazánkba is eljutott: íme az LG U370 Disney mobile. Dobozt nem kaptam hozzá, csak egy töltőt, úgyhogy a tartozékok taglalásától kénytelen vagyok eltekinteni.
Szinte nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mit várna az egy Disney mobiltól? Nyilván a rajzfilmekre valamilyen módon emlékeztető, gyermekeknek tetsző formavilágot, vidám színeket, jó minőséget és kis tudást — én legalábbis ezekre szavaznék, hiszen aki Donald kacsás telefont vesz, az nyilván nem a HSPA adatátvitelre pörög. Ehhez képest mit kapunk egy LG U370 személyében? Egy vastag, nagyméretű készüléket (92,5 x 47 x 17,6 milliméter), melynek tömege sem a gyermekekhez van szabva (89 gramm), a szappantartóra hajazó formavilágról már nem is beszélve. Ezt a telefont nem tervezték, fogták a már meglévő, többéves plasztikokat, összedobtak belőlük egy mobiltelefont, majd rányomták, hogy Disney mobile, tessék megvenni a gyerkőcnek. Vagy inkább ne, mert ez tényleg annyira gyerekes, amennyire egy Nokia N82 az, ráadásul az összeszerelési minősége és az anyaghasználata is elég gyenge, egy kisiskolás minden bizonnyal játszi könnyedséggel tudná tönkretenni, természetesen véletlenül.
A kinyitható készülékház külsején sehol nem találjuk nyomát Disney mesternek vagy valamelyik figurájának, az egyetlen "egyedi" dolog az, hogy az előlap alja színátmenetesre lett fújva, továbbá van rajta egy hármas szám, mely a szolgáltatói hovatartozást jelzi (ez egy brit operátor). Bár kikapcsolt állapotban nem látszik, de van itt egy 96 x 64 pixeles monokróm kijelző is, melyen egerünk, Mickey mosolyog, ha a telefont nyomkodjuk. Kicsivel efölött helyezkedik el az 1,3 megapixeles, fixfókuszos kamera.
A nyitómechnika első blikkre nem tűnik rossznak, de valójában nem túl jó, mivel a készülék két részének összecsukott állapotban elég nagy holtjátéka van. Ha felhajtjuk az előlapot, belefuthatunk az első és egyetlen Disney mobile feliratba, mely a 2 hüvelyk átlójú, 176 x 220 pixeles TFT-megjelenítő alatt található. Az alsó részre a gombsor került, gyermekkéznek valószínűleg picit nagyok a gombok, felnőttek viszont könnyedén tudják őket használni, mivel egyébként jó minőségűek. A háttérvilágítás kék színű, egyenletes, teljesen rendben van.
A hátlap olyan egyszerű, amilyen egyszerű egy hátlap lehet, gyakorlatilag semmi nincs rajta, csak a leszedhető rész, mely viszont borzalmasra sikerült: a vékonyka műanyaglapot balra kell eltolnunk ahhoz, hogy hozzáférjünk az akksihoz, az viszont fix, hogy egy gyerek ezt nem bírja leszedni, ami azt illeti, én is komolyan megküzdöttem vele. Az oldalsó részek sem különösebben izgalmasak, baloldalt a hangerőszabályzó gombpáros és a kamera exponálógombja található, míg jobbra a töltő és headset csatlakoztatására használatos, egyedi formátumú LG-csatlakozó került.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
