Külső
Alapvetően semmi különleges nincs a P70-ben, hacsak nem a tömege, ami annak ellenére is csak 149 gramm, hogy igen méretes kapacitású akkumulátor lapul a hátlap alatt. A Lenovónak ráadásul azt is korrektül sikerült megoldania, hogy mindössze 142 x 71,8 x 8,9 milliméteres lett a ház, az adathármasból főleg az oldalszélesség dicsérhető. Az összeszerelési minőség példás, jó munkát végeztek a gyárban, igyekeztem már-már túlságosan is tekergetni, mégsem reccsent meg egyszer sem. Kézbe véve alapvetően jól használható a telefon, viszonylag kényelmes a fogása, bár a műanyag elemeknek nincs meg az a hűvös eleganciájuk. A kezelhetőség a kisebb tenyérrel rendelkező felhasználóknál már két hüvelykujjas használatot jelent, de a lapátkezűeknek is fogást kell majd váltani ahhoz, hogy a kijelző minden pontját elérjék.
A markáns élek és formaterv közé burkolózik az előlapon található, a készüléktestből egy kicsit kiemelkedő, 5 hüvelykes, 720 x 1280 pixel felbontású kijelző. A 294 ppi-s képsűrűség bőven elegendő a kategóriában (no meg úgy egyébként sem sok embernek kell ennél több, még ha a processzor bírná is a Full HD-t), leginkább az IPS panel kontrasztaránya magasztalható, tényleg gyönyörűek, élénkek és valósághűek a színek, annak ellenére is, hogy a kalibrálás egy kicsit hűvösre sikeredett. A fényerő nagyon rendben van, és igazából bármilyen szögből ránézhetünk a megjelenítőre, mindig látni fogjuk a tartalmát. A dupla koppintásos felébresztés működik, ha szoftveresen beállítjuk. A vezérlőgombok a képernyő alatt találhatók, háttérvilágítással is rendelkeznek, és a menü, a visszalépés és a kezdőképernyőre ugrás funkciókat érhetjük el segítségükkel. Felül kicsit zsúfoltabb a helyzet, itt kapott ugyanis helyet az öt megapixeles kamera, a beszédhangszóró, a kicsit halvány Lenovo logó, a fény- és távolságérzékelő szenzor, valamint a zöldben és pirosban világító értesítő led.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Lenovo P70 | Huawei Ascend G620s | Nokia Lumia 735 | Samsung Galaxy A5 |
| Fehér fényerő | 424 nit | 368 nit | 306 nit | 315 / 393 nit |
| Fekete fényerő | 0,24 nit | 0,46 nit | 0 nit | 0 nit |
| Kontrasztarány | 1844:1 | 802:1 | végtelen | végtelen |
| Színhőmérséklet | 8260 K | 7978 K | 6681 K | 7373 K |
A kijelzőt védő üveglapnál egy kicsit túlnyúlik a vékony fém csíkkal ellátott keret, ami ugyan műanyagból készült, egy csíkban fényes felületet kapott, így egy kicsit fém hatást keltve vonzza jobban a tekintetet. Az átlagosnál vastagabb, de még mindig vékonynak számító oldalak közül jobbra szerelték a bekapcsológombot, közvetlenül fölé pedig a hangerőszabályzó billentyű került, erős nyomásponttal rendelkeznek, nem lötyögnek túlságosan. A készülék tetején a 3,5 milliméteres fülhallgatót, az alján pedig a microUSB tudjuk csatlakoztatni, utóbbit ráadásul furatok fogják közre, ám a kellemes szimmetria csak látszat, kizárólag a bal oldali mögött bújik meg hangszóró, a másik beszédmikrofonként szolgál.
A hátlap az egyszerűség jegyében készült, a matt felület igen jól áll a telefonnak, bár azért az ujjlenyomatok meglátszanak rajta, még ha nem is olyan mértékben, mint mint például az üveg borításon. Bal felül üldögél a 13 megapixeles kamera, közvetlen szomszédja egy ledes villanó, a Lenovo márkafelirat pedig kicsit távolabb, középen tekinthető meg. Szimpatikus lett volna a kínaiaktól, ha az energiaforrást még a nagy kapacitás ellenére is el lehetett volna távolítani, de egy kis matrica is nyugalomra int, hogy ne próbáljuk kiszedni a helyéről a telepet. Kicsit talán furcsa megoldás az, ahogy a két microSIM foglalatot (melyből egyik 4G-s, a másik csak 2G-s) egymással szemben helyezték el, hiszen a kártyákat betenni még nem nagy kunszt, ám kivenni már izgalmasabb művelet. Ugyanígy a microSD-t is csúsztatni kell, külön kis sínt hoztak létre erre a gyártónál, az viszont érdemes tudni, hogy menet közben nem tudjuk cserélni, amire egy felirat figyelmeztet is minket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
