Hardver, szoftverezettség

Egy ideje már örülhetünk annak, hogy az annak idején telefonok tucatjaiba szórt MediaTek MT6582 kiszorult az alsó-középkategóriából is, viszont a trónfosztó egy családtag: az LTE-képes MT6735 és alváltozatai veszik át a helyét jellemzően. Az A2010-ben is ez található, egész konkrétan egy MT6735m, ami egy 1,0 GHz-re visszafogott példány, elméletileg 64-bites, ARMv8 utasításkészletű, de valójában 32-bites operációs rendszer fut rajta, hiába egészen friss, Android 5.1 a verziószám. A Mali-T720 grafikus gyorsító nem kimondottan erős, az 1 gigabájt RAM már ebben a kategóriában sem túl sok, a 8 gigabájtnyi háttértárból pedig 4-et azonnal lefoglal a rendszer, szerencsére az alkalmazások egy részének adatait áthelyezhetjük a microSD kártyára, amiből egy 32 gigabátjost még különösebb gond nélkül tud használni a mobil.

Az első bekapcsolás után elég sok frissítésen vergődött át a telefon, de végül használatra készen állt, a teljesítményteszteken hozta a lapkától megszokott szintet, a mindennapi használat viszont sajnos nem ezt mutatta. Az Android 5.1 alapokon nyugvó Vibe UI jól néz ki és számos extra szoftvert hordoz magában, de sajnos a rendszerfelület mindenhol akadozós, gyakran még a tárcsázóban is másodperces szüneteket hagy, mielőtt reagálna a bepötyögött számra, ilyenkor általában csak az újraindítás segít. Ugyanakkor viszont előfordulnak olyan pillanatok is, amikor villámgyors a görgetés, azonnal megnyílnak az alkalmazások és az animációk sem laggolnak, de sajnos elég kiszámíthatatlan a dolog, tapasztalataim alapján a háttérben futó alkalmazásokkal sincs semmilyen összefüggésben.

Témázás van, de a Témaközpont névre hallgató alkalmazás ezúttal elég szerényre sikeredett, összesen kétféle kinézet áll rendelkezésünkre, egyelőre letölteni sem lehet hozzá másmilyeneket. Ugyanitt módosíthatjuk a kezdőképernyők közötti lapozáskor lefutó effekteket is, amiből összesen nyolcfélét próbálhatunk ki, randomizálni viszont nem lehet. Alkalmazásmenü már jól megszokott módon nincs, minden alkalmazás és widget a kezdőképernyőre kerül. A megjelenésen kívül egyébként nem mutat fel túl sok érdekességet a rendszer, gesztusvezérlés és vendég mód nincs, az alkalmazásváltó is teljesen gyárias, funkcionalitás terén pedig a felülről lehúzható értesítési felület sem mutat túl a módosítatlan Android rendszerén.

A billentyűzeten sem változtattak, maradt a Google gyári variánsa, természetesen magyar szótárral és karakterekkel. A Lenovo Companionban találjuk meg a használati útmutatót, a gyakran ismételt kérdéseket, az aktuális frissítéseket, a webes támogatást, illetve egy kis szervizmenüt, ez utóbbiban meg tudjuk nézni, hogy a telefon minden funkciója működik-e. A SHAREit-tel egyszerűen lehet fájlokat cserélgetni a kapcsolódott mobilok, táblagépek és asztali számítógépek között, a SYNCit-tel pedig lementhetjük, illetve visszaállíthatjuk névjegyeinket, SMS-einket és híváslistánkat, amit Lenovo fiók segítségével tárolhatunk felhőben. Az alapfunkciók tekintetében érdemes szót ejteni arról, hogy hívásainkról a gyári programmal is készíthetünk hangfelvételt, ami gyakran jól jöhet szinte bárkinek.

Jegyzetelése kiváló alternatíva a gyárilag telepített, de természetesen felhasználói fiókhoz kötött Evernote, a Fájlkezelő viszont kevésbé érdekes: csak a könyvtárszerkezetet látjuk, nem képes fájltípusok szerint rendszerezni a dolgainkat, ami pedig még ennél is rosszabb hír, hogy az USB OTG-eszközök sem hatják meg különösebben. Az A2010-ből annak ellenére maradt ki az USB-eszközök kezelésének lehetősége, hogy a benne lévő lapka egyébként támogatná ezt a lehetőséget.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!