Bevezető és tartozékok

A Huawei úgy döntött, új csúcskészülékével kihagyja a márciusi MWC-t és azt az okostelefonos forgatagot, amelyben egy-egy új mobil egyszerűen feledésbe merülhet több másik mellett, és egy önálló, nagyszabású eseményen leplezi le az Ascend előtagot elhagyó P8-at. A P7 5,2 hüvelykes utóda múlt héten meg is érkezett, vele együtt P8 Max néven pedig a gigantikus, 6,8 hüvelykes óriásfivére is, és a gyártó hosszasan ecsetelte mindazokat az újdonságokat, amelyek a fedél alá bekerültek, amivel reményeik szerint a konkurencia legjobbjaival is felvehetik a versenyt.

A Huawei P8 a Talkband B2 mellett [+]

A fémházas készülék legfőbb külső tulajdonsága az igen vékony, 6,4 milliméteres kivitel, és bizony, a karcsú mobil igencsak mutatós lett, ám ennél is hangsúlyosabbak a nem látható változások. A fedél alá nyolcmagos, 64 bites HiSilicon SoC került, az előlapra 8, a hátlapra pedig 13 megapixeles, RGBW színszűrös kameraszenzor, amelyről Richard Yu részletesen beszélt, és amire mi is különös figyelmet fordítunk bemutatónkban.

[+]

A mobilpiac dobogóját ostromló Huawei az új szenzornál és az optikai képstabilizátornál nem állt meg, Yu minőségi zaj- és szélszűrővel ellátott mikrofonokról és remek beszélgetési hangminőségről is beszélt, illetve a fémházas borítás ellenére stabil vételi jelről mobil vagy WiFi hálózatokon, továbbá sok-sok szoftveres extráról és decens üzemidőről, szóval a Huaweinél tényleg beleadtak apait-anyait.

[+]

A készülék csomagolása is erről árulkodik: a matt fekete papírszerkezetből egy műanyag doboz varázsolható elő, amelynek két fiókja közé, egy keskeny résbe csúsztatva lett elhelyezve a P8, jelezve a készülék vékony kivitelét. A fiókokat előhúzva némi leírásra, egy SIM eltávolító tűre, egy 1 amperes töltőfejre, egy USB kábelre és egy earbud típusú mikrofonos fülesre bukkantunk. A készüléket képernyővédő fóliával az előlapján húztuk elő keskeny járatából.

Külső és kijelző

Három éve jelent meg az Ascend P1 szögletes, a sarkainál élesen lecsapott kialakítással, és már akkor vékonynak számító készülékházzal, igaz, alul és a kameralencse környékén a dinasztiaalapító még vastagabb volt, mint másutt. A P6 megszabadult ezektől a púpoktól, a sarkak lekerekedtek, és a P7 is követte a formatervet. A P8 annyiban finomított a recepten, hogy most már az alsó és a felső ívek megegyeznek, a unibody, azaz egyelemes fémház, ami a Gorilla Glass 3-as előlapi üveget közrefogja, pedig határozott élekkel lett a széleken lecsapva, igazán mutatós megjelenést kölcsönözve a mobilnak.

A P8 fogása jó, a sarkai viszont élesek[+]

A készülékház 144,9 x 72,1 x 6,4 milliméteres és 144 grammos paraméterei az 5,2 hüvelykes kijelzőhöz viszonyítva abszolút rendben vannak, a fogás kényelmes, bár a sarkak élesebbek az ideálisnál, amit a tenyérben érezni lehet. Az egykezes használatot nehezíti, hogy a képernyő alatti káva nem éppen vékony, de azért stabilan lehet kezelni a P8-at, hacsak nem túl apró az ember keze.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A főszereplő az előlapon az IPS-NEO technológiájú, 1080 x 1920 pixeles megjelenítő, amely remek képélességet biztosít bármilyen tartalom megjelenítéséhez. A friss paneltechnológiának köszönhetően a feketék igencsak sötétek, remek kontrasztarányt eredményezve, emellett a maximális fényerő is rendben van, közvetlen napfény mégis nehézkesen látni a tartalmakat, bár a kézi maximumhoz képest ilyenkor a kijelző még világosabbra vált. A betekintési szögek lehetnének jobbak, az eszköz kisebb elfordításakor is észrevenni a fényerő csökkenését. A színek kirobbanóak, ami sokaknak fog tetszeni, keveseknek meg túl sok lesz a jóból, a fehérek kalibrációja viszont egész pontos lett, amelyen kézi fehéregyensúly állítással lehet tökéletesíteni.

[+]

Bár az oldalsó képernyőkeretek valóban vékonyak, egy keskeny fekete sáv körbefut a megjelenítő körül, ami miatt vékonyabbnak tűnik a káva, mint amilyen valójában. Alul-felül lehetett volna igazán faragni a dologból, lent például sem androidos gombok, sem Huawei logó nem foglal magának helyet. Felülre a 8 megapixeles szelfikamera, a fénymérő, a közelségérzékelő, az értesítési led és a beszélgetési hangszóró került.

[+]

A mutatós és enyhén ívelt oldalakra áttérve, a bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok jobb oldalon találhatók, nyomáspontjuk ideális. Alattuk két tálcát is elő lehet húzni, az egyikbe nanoSIM-et, a másikba microSD-t lehet helyezni (létezik dualSIM-es kivitel is, ilyenkor a második foglalatba vagy nanoSIM, vagy microSD mehet). Felülre a 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenet és egy mikrofonfurat, alulra pedig a microUSB port és látszólag két hangszórórács került, azonban muzsika csak a baloldaliból árad kifelé, igaz jó hangerővel.

[+]

A finoman csillogó fém hátlap három részre osztható. Felül fehér üveglap mögött pillantható meg az aprónak tűnő, 13 megapixeles kamerarendszer és a kéttónusú ledes villanó, ám ne becsüljük alá a parányi szerkezetet. A középső részen mindössze egy Huawei logó, alul pedig, az antennajeleket erősítő fehér sáv környékén némi apró betűs minősítés, illetve egy matrica kapott helyet – az utóbbit a felhasználó komolyabb következmények nélkül eltávolíthatja.

Hardver és EMUI 3.1

A legtöbb mai okostelefon ARM-alapú rendszerchipeket használ, a friss, Cortex-A57-es magok azonban akkora hőtermelés mellett működtethetők, a Qualcomm csak nehezen, a Samsung pedig igen fejlett, 14 nanométeres gyártástechnológiával birkózik csak meg velük, ezért négy Cortex-A53-as és négy Cortex-A57-es magok kombinációja helyett a MediaTek (MT6795) és a Huawei is (HiSilicon Kirin 930 és 935) is egyszerűen nyolc Cortex-A53-as magot használ csúcs rendszerchipjeiben. A nyolc Cortex-A53 mag processzorosan egyébként a középkategóriás MT6752 esetében már remekelt, a Cortex-A53/A57-es Exynos 7420-szal viszont nem tudott versenyre kelni. A Huawei a big.LITTLE architektúra irányelvei alapján két részre osztotta a magokat: négyet 1,5 gigahertzre skálázott, négyet pedig a 16 gigabájtos P8 esetében 2 gigahertzre (Kirin 930), a 64 gigabájtos modell esetében pedig 2,2 gigahertzre (Kirin 935). A magasabb órajelű magok Cortex-A53E jelzést kaptak. Rendszermemóriából 3 gigabájt jár. Jó hír, hogy a Android 5.0 Lollipop alatt is lehet a microSD kártyára telepíteni, így nem annyira fájdalmas, hogy a rendszer 5,5 gigabájtot lefoglal a belső tárolóból.

[+]

Amint azt az eredményekről le lehet olvasni, processzorosan a Kirin 930 jól szerepelt, valahol a Snapdragon 800-as széria szintjét hozva, viszont a Mali-T628MP4-es IGP messze van akár a tavalyi Adreno 330-as, akár az idei Adreno 430-as vagy Mali-T760MP8-as gyorsítók szintjétől, így nyers teljesítményben a Huawei új SoC-je inkább a középkategóriás MT6752 riválisa, mint a Snapdragon 810-é, vagy az Exynos 7420-é. A napi használat során a sebesség így is bőven elegendő, az EMUI felületet remekül optimalizálták, sehol semmi megakadás, az alkalmazásváltás is egész fürge, persze nem annyira pattogós, mint a csúcstartók esetében. A nafta az Asphalt 8 szintű játékok esetében azonban már kezd elfogyni, és a Real Racing 3 is érezteti az IGP korlátját. A friss rendszerchip jobban járt volna valamelyik Mali-T760-as variánssal. Nézzük a nyolc Cortex-A53 mag jó oldalát: a készülékre nem jellemző az intenzív melegedés.

A Huawei évek óta keményen dolgozik saját szoftveres felületének finomításán, és az EMUI mára az egyik legjobb gyártói variációvá nőtte ki magát, amely annyira felülírta a nexusos irányelveket, hogy az embernek fel sem tűnik, hogy a 3.1-es verzió már Android Lollipopon fut, mivel annyira hasonlít a kitkatos 3.0-shoz. A sötét hátterekkel dolgozó felület betűtípusai vékonyak és elegánsak, a színek és átmenetek visszafogottak, rengeteg az opció és a natív alkalmazás, a funkciókat számos kör alakú grafikon színesíti, az egész egyszerűen jól egybe lett rakva. Érdemes megjegyezni, hogy a forgalomba kerülés előtt kaptuk a P8-at tesztelésre, amely nem is teljesen bugmentes, úgyhogy a premierig még érkezhet szoftverfrissítés.

Az értesítési panel felülről húzható le, balra simítva pedig a kapcsolókhoz lehet jutni fényerőállítással és automatikus fényerőopcióval. Az EMUI 3.1 érdekessége, hogy az értesítési kártyák, szemben más lollipopos felületekkel, nem jelennek meg a zárképernyőn. Itt alulról felhúzva a zenelejátszó widgetje, valamint a számológép, a hangrögzítő, a kamera és a zseblámpa ikonjai érhetők el. Beállítható egyébként, hogy minden felébresztéskor más háttérfotó jelenjen meg, biztonsági zárból pedig a hagyományosak mellett aktiválni lehet Bluetooth alapút is, ilyenkor mondjuk egy Talkband B2-vel is fel lehet oldani a zárat.

Az EMUI-ban alkalmazásmenü nincs, így az összes ikon és widget a 4 x 5-es, 5 x 4-es vagy 5 x 5-ös kiosztású kezdőoldalak valamelyikére kerül, amelyet csíptető mozdulattal lehet testreszabni. Ugyanitt a hátterek, az átmenetek és a témák is variálhatók, az utóbbiból hatot mellékelt a gyártó. A widgetek közül említést érdemel a Huawei többelemes minialkalmazása, amely a galériát, a zenelejátszót, az órát is az időjárást integrálja egy felületen. Az alkalmazásváltó sem a megszokott lollipopos: a legutóbbi appok négy kis kép formájában jelennek meg, azokat függőleges simítással lehet bezárni, továbbiakat pedig balra lapozva lehet előhúzni. A Google asszisztense a kezdőképernyőgomb felől húzható fel, a képernyőn lefele simítással pedig a hasznos gyorskereső panel hívható elő, rajta a gyakran használt alkalmazások ikonjaival. Végezetül pedig, az alkalmazásváltó hosszú megérintésével a legutóbb használt appra válthatunk, majd ugyanígy vissza.

Szoftverek és extrák

A Huawei számos extra kezelési módot felkínál. Beállítható például egyszerű, nagy ikonos kezdőképernyő, ami idősebbeknek vagy mondjuk vezetés közben jöhet jól. Létezik az EMUI-nak saját hangasszisztense, amit az „oké Emi!” kiáltással lehet előhívni, és amennyiben a támogatott idegennyelvek valamelyikét beszéljük (mondjuk az angolt), és a mobilt épp nem találnánk, egy „oké Emi, where are you?” kérdéssel csörgésre bírhatjuk, ha meghallotta aggódó hangunkat. Ilyenkor kedvesen még hozzá is teszi, hogy „I am here”, vagyis „itt vagyok” – ez igazán kedves tőle. Bár EMUI 3.1 alatt nem találtunk opciót az androidos kezelőgombok elrejtésére (sorrendjük váltogatható és az értesítési panel ikonja is elhelyezhető), létezik egy TouchPlus névre hallgató képernyővédő fólia, amely felső két sarkánál és a kijelző alatt, három helyen érintésérzékeny, felhelyezésével pedig már eltüntethetők a képernyőgombok. Ablakos védőtok is vásárolható a P8 mellé, amely a kivágásban megjeleníti az órát, az alapinformációkat és az értesítéseket.

Akinek kényelmetlen volna a nagy képernyő használata, beállíthat a tárcsázóból és a magyar ékezetekkel, szótárral és korrektúrával felszerelt, ujjhúzós bevitelt is támogató billentyűzetből az egyik szélhez igazodó, keskenyebb kivitelt, illetve aktiválható egy mozgatható lebegő gomb, amelyet megérintve a három androidos gomb, a képernyőzár és a memóriaürítés könnyedén elérhető. Gesztusvezérlésből is akad néhány, például az értesítések lehalkítása a készülék lefordításával vagy felemelésével, vagy a kezdőképernyő ikonjainak sorba rendezése a P8 megrázásával.

Még egy különleges funkció kapcsolódik a Huawei újdonságához, és most nem humorizálunk: az ujjperec-vezérlés. Mindez annyit tesz, hogy ha a kijelzőt kétszer, erősen megkoppintjuk, képernyőkép készül, ha pedig egy koppintás után négyzetet rajzolunk, az adott képernyőkivágást elmenthetjük. A dolog nem éppen megbízható és aligha hasznos, sőt: gyakran érzékelte a felület ujjmozdulatunkat koppintós bevitelnek, amikor pedig a multimédiás hangszóró szólt, a felület szinte minden érintést kopogásnak vett. A tesztkészüléken még nem, a tavaszi Veletechen kipróbált, kiadás közeli szoftvert futtató P8-on a funkció azonban már kikapcsolható volt, így a gond meg lett oldva.

A Telefonkezelő az EMUI egyik legmenőbb szoftvere, amivel memória és tárhely szabadítható fel, egyenként kezelhetők az értesítések, az alkalmazásengedélyek és a blokkolási módok, sőt: azt is meg lehet adni, hogy melyik szoftver csatlakozhat az internetre mobil-, illetve WiFi kapcsolattal, és melyik nem. A víruskeresés és az élő alkalmazásfigyelés aktív, és a rendszer értesít, ha egy háttérben futó alkalmazás túl sok erőforrást használ. Mondjuk a folyamatos figyelmeztetések az alkalmazásbezárás 3 gigabájt RAM mellett már feleslegesek, amikor épp semmi dolga, az EMUI nyugodtan a memóriában tarthatná a legutóbbi appokat, onnan ugyanis gyorsabb és energiatakarékosabb előhívni azokat, mint a nulláról újra betölteni. Azt egyébként meg lehet adni, hogy melyik alkalmazás semmiképpen ne záródjon be, ha a képernyő kikapcsol.

A Huawei telefonkönyve elegáns és átlátható, és a tárcsázó mellett integrálja az SMS-alkalmazást is, ami tök logikus dolog. A névjegyek számos forrásból behívhatók, így fájlból, SIM-ről, felhőből vagy másik telefonról, a szám nélküli névjegyek szűrhetők, keresni pedig a tárcsázó és a telefonkönyvben is lehet. Eszközökből egy sort mellékelt a Huawei: akad számológép, tükör, nagyító, frissítéskezelő, biztonsági mentés, stopper- és világóra, időjárás, zseblámpa, jegyzetelő, letöltéskezelő és email.

A Fájlböngésző remek szoftver, amely a hagyományos tallózás mellett fájltípusonként is rendszerezi az állományokat, kis mutatóval jelzi belső és az SD tárhely telítettségét, és még tárhely felszabadításra is ad opciót. Emellett az alkalmazással elzárható és jelszóval védhető bármely állomány. A Google-fiókkal összedolgozó Naptár is hasznos; az események rendezhetők éves, havi, heti és napi nézetben. Irodai alkalmazás gyanánt a WPS Office szolgál, emellett előre telepítve lettek a szokásos Google alkalmazások.

Két böngészőt találni a P8-on: a Chrome-ot és a Huawei saját szoftverét, amit tüzetesebben is megvizsgáltunk. A szörfözés szót Bog nem szereti, az internet hullámain való siklás a mindenesetre gördülékeny és gyors, a szoftver gond nélkül kezel több lapot, könyvjelzőket vagy offline tartalmakat. Választható asztali, mobilos és kép nélküli elrendezés, indítható inkognitó böngészés és keresés, az oldalak tartalmát pedig könnyedén meg lehet osztani. Hiányzik a zoomalapú sortörés és a Flash-tartalamak támogatása.

Kamerák

A Huawei bemutatóján különös hangsúlyt fektettek a kamerákra. Már az előlapi modul sem kutya, 8 megapixeles szenzor és számos mód tartozik hozzá (arcszépítő, „szelfipanoráma”, tükör, vízjelek, előlapi videó és time-lapse, íme egy önfotó), de az igazi ütőkártya a hátlapi, 13 megapixeles modul, az ugyanis különleges szenzort, nagy fényerejű és látószögű, F/2-es lencsét, hatékony, 1,2 fokos dőlésszöget kompenzáló optikai képstabilizátort és kéttónusú ledes villanópárt kapott. Mindezt egy dedikált, a Huawei szerint DSLR-szintű ISP, vagyis képfeldolgozó processzor segíti az Altec részéről fejlett jelenetfelismerő, zajcsökkentő és képsorozat feldolgozó algoritmusokkal.

A kameraszoftver, amely lezárt képernyőről a hangerő le gomb kétszeri megnyomásával pillanatok alatt elindítható, jól felszerelt, bár igencsak hasonlít egy riváliséra. Az élőképen nem csak a fókusz, az élesítés után le-fel ujjmozdulattal az expozíció is állatható, avagy ha a kívánt pontot hosszan megérintjük, kijelölhetjük a fénymérés pontját is. A fókusztalálat egyébként átlag feletti sebességű, és szerencsére este is megbízható. Az élőkép egyik szélén az exponáló érhető el, két oldalán a galériával, illetve az effektekkel. Ugyanitt lehet az alapvető módokat függőleges csúsztatással kiválasztani (videó, arcszépítő, fénnyel festés és time-lapse). Ezeken belül további módok az átellenes oldalon választhatók ki, a fénykép alatt a HDR, az éjszakai, a képsorozat, a legjobb kép, a panoráma, a hangjegyzet és az utólagos fókusz. Kicsit lejjebb állítható a vaku és kapcsolható be az előlapi kamera. A további beállítások között az időzítő, a fehéregyensúly, az érzékenység, a fókuszmódok, a felbontások és a szoftveres finomhagolások állíthatók (expozíció, telítettség, kontraszt és fényerő). Opció akad még a szoftveres és az optikai képstabilizátor kikapcsolása.

[+]

Az elkészült fotók átlag feletti vonalélességről tanúskodnak. A részletekre ráközelítve kiszúrható egész komoly zajmentesítés, de legalább nem jellemző az utólagos élesítés ennek kompenzálására, természetes részletgazdagságot szülve. A fehéregyensúly megbízható, a dinamikatartomány pedig jó. Ezek kombinációja és az intelligens jelenetfelismerés jó alap remek nappali fotók lövéséhez. A képek gyorsan készülnek és a HDR is jó munkát végez – olyannyira, hogy néha mintha témától függően kérdezés nélkül bekapcsolna. Makróvonalon is erős a P8: közelképet 4-5 centimétertől lehet lőni, és bőven találni finom részletet, miközben a háttér kellemesen elmosódik.

Esti és sötét körülmények között ígérte a legtöbb előrelépést a Huawei, és a P8 remekel a nehezebb fényviszonyok között. A fehéregyensúly és a fókusz ilyenkor is javarészt pontos, legyen szó akár igazán sötét fényviszonyokról, és számos rögzítési mód akad az erős fényű ledes villanópár bevetésén túl. Az automatika normál módban egy képet lő, általában 1/6 másodperces záridőkorláttal, akár 1600-as érzékenységgel. Koromsötétben ez magas képzajjal, ám rengeteg sötét részlet előcsalásával jár, ISO1000 alatt pedig már jól bánik a rendszer a zajjal, így a szűrés után is elegendő részlet a képeken. Be lehet vetni a HDR-t este is, amivel hatékonyan kiszűrhetők mondjuk az ablakok és lámpafények túl intenzív fényei. Ott van aztán a 8 megapixelben rögzítő éjszakai mód, amellyel automatikusan vagy az érzékenység (ISO100 - 1600) és a záridő megadásával lehet variálni (1/4 - 32 mp) és remek képeket készíteni. Úgy tűnik, hogy a készülék ilyenkor több fotót készít gyors egymásutánban, és ezekből gyúr össze egy, kevésbé zajos darabot, bár erre nem esküdnénk meg. Megemlítést érdemel végezetül a fényfestés mód, amivel éjszakai csillagszórós rajzolat, a csillagok égbolti útja, a járművek fénycsóvája vagy akár egy vízesés vízsugarai rögzíthetők hosszú záridő mellett, íme egy példa. A képstabilizátor remekel: segítésével fél másodperces záridő is megtartható kézből, emellett a jó kép- és hangminőségű Full HD-s felvételeknél is hasznos munkát végez. Az utolsó fénykép koromsötétben, 1,6 másodperces záridővel készült, kézből. A Huawei tehát igen erős kameratelefont tett le az asztalra, és bár a klasszikus kézi beállítások egész sora nem érhető el, elég mód és variálási lehetőség akad, hogy minőségi képek kerüljenek a családi vagy baráti albumba.

Multimédia és hangminőség

A Huawei zenelejátszója előadók, albumok, számok és listák alapján rendezi a készüléken lévő zeneszámokat, amelyekből kedvenceket is képezhetünk. Hangszínszabályzó nincs, a DTS mód bekapcsolása viszont extra hangerőt és mély hangokat biztosít. A lejátszó érdekessége, hogy fekvő helyzetben kör alakú interfészre vált, ami nem is néz ki rosszul. A P8 FM-rádiót is kapott, ami füles csatlakoztatásával működik.

A videolejátszó átlagos tudású. Jobb oldalon csúsztatva az ujjat a hangerő, a bal oldalon pedig a fényerő állítható. A támogatott kódolásokból (H.263, H.264, Mpeg4, DivX, Xvid) a 4K-s tartalmakkal is megbirkózik, az AC3 hang és a feliratok meghajtásához viszont alternatív szoftverre lesz szükség. Multimédiás extra a Rendezői mód, amellyel több csatlakozott készülék élő videofelvételeit lehet TV stúdió módjára összevágni. Mondjuk gördeszkás videó készíthető több résztvevő készülékeinek segítségével, egy mobilon összevágva a különböző kameranézőpontokat.

A gyári mikrofonos füles earbud kialakítású, így nem adja át olyan jól a mélyeket, mint a szilikon gumiharangos típusok, egyébként a hangminőség decens, már a mobilokhoz mellékelt fülesek körében. A headseten hangerőszabályzó és hívásfelvevő gombokat találni.

Csatlakoztatva egy minőségibb fülest megállapítottuk, hogy a DTS mód igencsak túlhúzza a mély hangokat, ezért az audiofileknek javallott azt kikapcsolni. Mi ugyanígy tettünk, és a frekvenciaátvitel vonala kisimult, mint egy palacsinta, kiegyensúlyozott hangokat biztosítva a hallható tartományban.

A fülesre kimenő hangminőség alapvetően igen jó, ám némi halk alapzajt szentkuti11 kolléga jól bejáratott fülei felfedeztek a zeneszámok hátterében.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A Huawei főállásban hálózatkiépítéssel foglalkozik, így aligha meglepő, hogy a P8 erős adatkommunikációs vonalon. A mobilhálózati modem érzékenysége kitűnő, a legnagyobb adatsebesség pedig elsőrangú (300 Mbit/s Cat.6-os LTE hálózaton). A nálunk járt készülék egy SIM-et fogadott be, így a második foglalatba csak microSD-t tudtunk helyezni, de létezik dualSIM-es variáns is. A beszélgetési hangminőség mindkét oldalon kitűnő, a zajosabb helyen sem okozhat gondot a másik megértése. Ha gyenge a lefedettség, a jelre a Signal+ technológia bekapcsolásával lehet ráerősíteni. A 802.11a/b/g/n WiFi modem érzékenysége is kiváló, bár az 802.11ac szabvány és a kétcsatornás támogatás kimaradt. A P8 egyébként alapból nem a legközelebbi, hanem legjobb minőségű hálózatra csatlakozik automatikusan (WiFi+). Bluetoothból 4.1 a szabvány A2DP-vel és LE-vel, USB-ből pedig 2.0 MTP-vel OTG-vel. Kimaradt az ujjlenyomat-olvasó, pedig a technológia az Ascend Mate7-ben kitűnő munkát végzett, és az infra is, ami a Honor 6 funkcióit gazdagította. Az NFC viszont nem, ahogyan a GPS, GLONASS és Beidou műholdak jeleit is fogni képes navigációs modul, ami a földi antennák és routerek együttműködésével gyors pozíciószerzést biztosít.

[+]

A Huawei P8 2680 milliamperórás telepet kapott, és a gyártó általában ügyesen bánik az akkumulátorral, a jelenlegi szoftververzión azonban erősen ingadozott az üzemidő, alighanem az Android 5.0 inkonzisztenciáinak köszönhetően. Főleg az Android rendszer név alatt futó folyamat terhelte meg a készenléti fogyasztást, így a szokásosnál akkor is jobban merült a készülék, amikor nem használtuk. Ez persze szoftveresen alighanem orvosolható, mindenesetre nekünk naponta töltőre kellett tennünk a drágát, 4 - 4,5 órás képernyőhasználatot elérve. Közepes fényerőn a MinDig TV HD adását 8 és fél órán át, böngészni pedig kereken tíz óráig tudtunk egyhuzamban. Ezek a decens értékek is mutatják, hogy a P8 potenciálisan jobb üzemidőre is képes lehet. Energiagazdálkodási sémából háromféle van: a normál és az intelligens hasonló üzemidőre képes, az utóbbi a használati szokások alapján nyer pár százalékot. Az ultra móddal ellenben már napokat lehet nyerni, igaz, ilyenkor csak a telefonkönyv és az SMS küldő érhető el, ez a mód tehát jóval puritánabb a riválisok megoldásainál. A telep gyorstöltési funkcióval nem rendelkezik, a mellékelt töltőfej 1 amperes.

[+]

A Huawei kártyafüggetlenül 170 ezer forintért dobja piacra a P8-at valamikor májusban, és elég egyértelműen kirajzolódnak a pozitívumai és negatívumai, hogy ki-ki meg tudja hozni a maga értékelését. A pozitív oldalon ott a remek EMUI felület kitűnő sebességével, így nem is érződik, hogy nyers erőben a Kirin 930 ma inkább felső-középkategóriás, mint csúcskategóriás SoC. A nagy tudású és fényerejű kamera képességeit is ki kell emelni, beleértve az optikai képstabilizátort. Ott van aztán a vékony, mutatós kivitel és a hibátlan összeszerelés, ami az Ascend Mate7 után különösebben nem is meglepő. Remek a beszélgetési hangminőség és jó a multimédiás hangszóró is, hacsak nem a maximumon járatjuk.

A másik oldalon viszont megemlítendő, hogy a Kirin 930-as SoC középszerű grafikus képessége, érthetetlen módon kimaradt a Mate7 ujjlenyomat-olvasója és a Honor 6 távirányítója, az általunk tesztelt szoftververzióban pedig maradtak még bakik, így az érintőkijelző megzavarodása a hangszóró járatása közben, igaz, az ezt okozó ujjperec-funkciók kikapcsolhatók. Szintén problémás volt az intenzív készenléti fogyasztás, amit remélhetőleg a hazai startig javítanak. Akinek a prémium megjelenés és anyaghasználat fontosabb, mint a teljesítménytesztek és a legkomolyabb játékok sebessége, és akik a kamerás képességeket és szoftveres extrákat is értékelik, azoknak bátran ajánlható a jól szoftverelt és minőségi komponensekből építkező P8. Aki viszont 150 ezer forint felett garantáltan évekig gyorsnak számító hardverre vágyik megbízható, hosszú üzemidővel, bőven akad alternatíva. Végezetül pedig, aki a fémházról és a remek esti fotós képességekről le tud mondani, jóval olcsóbban hozzájuthat a Huawei kötelékébe tartozó Honor 6-hoz ugyancsak 3 gigabájt RAM-mal, EMUI felülettel és gyors szoftverrel. A P8 persze a prémium kategóriában versenyez, és amit előzetesen ígért, azt többé-kevésbé teljesítette is, innentől pedig az olvasó dönt.

Huawei P8

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Huawei P8

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	144,9 x 72,1 x 6,4 milliméter
	Tömeg	144 gramm
	Színvariációk	Pezsgő, arany, fekete, szürke
	SIM-foglalat	nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 (424 ppi)
	Kijelző típusa	IPS-NEO kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 930 (16 GB) / 935 (64 GB)
	Processzor típusa	1,5 GHz-es négymagos Cortex-A53 + 2,0 (Kirin 930) vagy 2,2 GHz-es (Kirin 935) Cortex-A53E
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T628MP4
	RAM mérete	3 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (10,5 GB elérhető) / 64 GB
	Memória bővíthetősége	microSD (128 GB-ig bővíthető)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 Mhz UMTS 900/2100 MHz LTE 800/1800/2600 Mhz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	LTE	Cat.6
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n, WiFi hotspot, Direct
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	Beidou	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	normál/néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.0 (Lollipop)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Telefonkezelő
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, RGBW szenzor, autófókusz, kéttónusú LED segédfény, optikai képstabilizátor
	Másodlagos kamera	8 megapixel
	Videófelvétel	FHD @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs (DTS mód aktiválható)
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2680 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	-
	Beszélgetési idő	-
	Zenelejátszási idő	-
	Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor, ujjperec-vezérlés